Bár életében nem jelenhetett meg nagylemeze, és népszerűségétől megrettenve a kommunista kultúrpolitika is válogatott eszközökkel igyekezett ellehetetleníteni, Radics Béla elképesztő tehetségének köszönhetően mégis kitörölhetetlenül beírta magát a magyar rockzene történetébe. Pályája csúcsán tömegek rajongtak érte, koncertjein tízezrek nézték tombolva, ahogy fogaival tépi a húrokat, virtuóz játékával kiváló zenészek generációit inspirálta, sokan minden idők legjobb hazai gitárosának tartják, és a „magyar Jimi Hendrix”-ként emlegetik. Radics Béla végül nem bírta elviselni a hatalom folyamatos áskálódását: az alkoholba menekült, és mindössze 36 évesen hunyt el, 1982. október 18-án.
Szegény munkáscsaládba született 1946. február 6-án. Angyalföld legendásan rossz hírű, Tripolisz nevű részén, egy szoba-konyhás lakásban nőtt fel, szerény körülmények között. Kisgyerekkorától kezdve nagyon szeretett olvasni, az irodalom mellett a történelem is érdekelte, a háborús történeteket különösen kedvelte, innen ered közismert beceneve, az „RB kapitány” is.
Tizenkét éves korában egy műkorcsolya-közvetítés alatt hallotta a tévében Bill Haley Rock Around the Clock című dalát, és egy csapásra beleszeretett a rock and rollba, s elhatározta, hogy gitáros lesz. Első hangszerét egy évvel később, 1959-ben kapta, autodidakta módon, a rádióból és a tévéből, hallás után tanulta a dalokat, hihetetlen szorgalommal és precizitással gyakorolt.
Haley mellett Chuck Berry volt a példaképe, de nagy hatást gyakoroltak rá a korszak legendás zenekarai, a brit The Shadows és az amerikai instrumentális gitárcsapat, a The Ventures is.
A szakmunkásképzőben dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a hajógyárba, a katonaságot kamaszkori szívideggyulladása miatt úszta meg. Később a Magyar Acélárugyárba került ipari tanulónak, ahol tehetségére felfigyelve meghívták az üzem bigbandjébe játszani.
1964-ben csatlakozott a korszak egyik legfontosabb beatzenekarának számító, akkor már országosan ismert Atlantis együtteshez, amely népszerű angol beatzenekarok – például a The Beatles, a The Animals vagy a The Rolling Stones – számait játszotta.
Sok fellépésük volt, így Radics otthagyhatta a gyári munkát, hogy csak a zenére koncentrálhasson.
Virtuóz és egyedi gitárjátéka is nagy szerepet játszott abban, hogy a zenekar népszerűsége még tovább növekedett, ebben az időben az Illés vagy az Omega sem tudott hozzájuk hasonló tömegeket vonzani.
Az Atlantis koncertjein sokszor alig lehetett lecsillapítani a tomboló közönséget.
Ők készítették el 1965-ben az első magyar beatzenei kislemezt is, ugyanezen év márciusában azonban Radics zenei nézeteltérések miatt Pintér István dobossal együtt kivált a bandából, és megalapították a rövid életű Atlantis Nr.2 formációt, amelynek tagja volt Miklóska Lajos és Dancsák Gyula is.
Ez az együttes 1966 elejéig létezett, ekkor RB Kapitány visszalépett az eredeti Atlantisba, majd zenélt a tagcserék után Pannonia néven működő csapatban is. 1967-ben a katonaságtól leszerelő Sankó Lászlóval összehozta a Sankó Beat Groupot, ahol Radics végre az ízléséhez közelebb álló ragtime és blues stílusú zenét játszhatott.
1968 elején hozta létre következő bandáját, a Sakk-Mattot Harmath Albert, Hőnig Rezső, Miklóska Lajos és Csuha Lajos közreműködésével. Bemutatkozó koncertjüket május 1-jén tartották a Budai Ifjúsági Parkban. A csapat elsöprő sikert aratott, Radics hihetetlen átéléssel játszott, trükkjeitől megőrült a közönség. Időnként gitárját feje fölé tartva játszott, máskor Jimi Hendrix példáját követve a fogaival tépte a húrokat.
