A 17. századi remekműnek otthont adó hágai Mauritshuis múzeum megbízta az idegtudósokat, hogy mérjék meg az agyi teljesítményt a portré és más ismert művek megtekintésekor.
Felfedezték, hogy a nézőt egy különleges neurológiai jelenség tartja fogva, amelyet ők „fenntartott figyelmi huroknak” neveztek el, és amely szerintük csak a „Leány gyöngy fülbevalóval” esetében fordul elő.
A néző tekintete automatikusan először a lány saját szemére irányul, majd lefelé a szájára, aztán át a gyöngyre, majd vissza a szemére – és így megy ez tovább.
Ez arra készteti az embert, hogy tovább nézze a képet, mint másokat – magyarázta Martin de Munnik, a tanulmányt végző Neurensics kutatócég munkatársa.
„Figyelned kell, akár akarod, akár nem. Szeretned kell őt, akár akarod, akár nem” – mondta.
Az agyhullámok mérésével a tudósok azt is felfedezték, hogy a prekuneus, az agynak az a része, amely a tudatosságot és a személyes identitást irányítja, volt a legjobban ingerelt.
„Kiszámítható volt, hogy a Lány különleges. De a »miért« is az meglepetés volt számunkra” – mondta De Munnik.
Elmondta, hogy ez volt az első ismert tanulmány, amely EEG és MRI agyszkennerrel mérte a műalkotásokra adott neurológiai reakciókat.
„Minél tovább nézel valakit, annál szebbé vagy vonzóbbá válik” – jegyezte meg, ami a holland mester témájának népszerűségét is megmagyarázza.
A tudósok összehasonlították a neurológiai reakciókat is, amikor a múzeumban a valódi festményt nézik, szemben azzal, amikor egy reprodukcióval szembesülnek.
Azt találták, hogy a néző által tapasztalt érzelmi reakció tízszer erősebb volt az eredeti, mint a poszter esetében.
A tesztek elvégzéséhez a tudósok szemkövető készüléket és sapkát erősítettek 10 alany agyhullámainak követésére, akiknek valódi festményeket, de reprodukciókat is mutattak.
Ez azt mutatja, hogy mennyire fontos az eredeti művészet megtekintése – mondta Martine Gosselink, a Mauritshuis igazgatója.
„Nagyon fontos, hogy foglalkozzunk a művészettel, legyen szó akár fotográfiáról, akár táncról, akár régi mesterekről a 17. századból” – mondta az 55 éves igazgató az AFP-nek adott interjúban.
„Ez fontos, és tényleg segít fejleszteni az agyat… Az agy nem hazudik” – tette hozzá.
Vermeer gyakran egy pontra húzta a fókuszt művein, a környező részletek elmosódottabbak voltak – magyarázta.
A Gyöngyfülbevalós lányon azonban három ilyen fókuszpont van – a szem, a száj és a gyöngy –, és Gosselink szerint ez különbözteti meg a művet más Vermeer-festményektől.
„Itt azt látjuk, hogy valaki tényleg néz, míg Vermeer összes többi festményén valaki ír, vagy valamilyen kézimunkát végez, vagy egy olyan személyt látunk, aki valamivel van elfoglalva” – mondta.
„De ez a nagy különbség ennél a lánynál. Ő figyel téged.”