Japánban az etikett egyik alapvető eleme a mások iránti tisztelet. Ennek egyik legnyilvánvalóbb megnyilvánulási formája a tömegközlekedésen tapasztalható csendesség. A metrón, buszon és vonaton az emberek szinte hangtalanul utaznak, és a mobiltelefonok csengését is minimálisra csökkentik. A külföldiek számára meglepő lehet, hogy a beszélgetések is halkak és visszafogottak, sőt sok helyen nem illik telefonálni vagy hangosan szólni. Ez a csend nemcsak az utazást teszi kényelmesebbé, hanem a közös terek iránti tiszteletet is tükrözi. A japánok hisznek abban, hogy mindenki számára kell a nyugalom lehetősége.
Egy másik meglepő szokás a cipők levétele bizonyos helyeken. Legyen szó egy lakásba való belépésről, egy ryokanról (tradicionális fogadó) vagy akár egy templomról, a cipők levétele kötelező. Ez a hagyomány évszázadokra nyúlik vissza és a tisztasághoz kapcsolódik. Nagy hangsúlyt fektetnek a tiszta terekre, így a külső cipők viselése a lakásban vagy szent helyeken rendkívül illetlennek számít. Gyakran külön papucsokat biztosítanak a látogatóknak, hogy jelezzék, a vendéglátók azokat benti használatra szánták.
Utasok egy JR Japan Rail metróban a városközpontban, csúcsforgalomban.
Fotó: AFP/Hans Lucas/Mathieu Thomasset
A japánok közötti meghajlás nem csupán egy üdvözlési forma, hanem annak legfontosabb kifejezőeszköze is. Minden szituációban, legyen az hivatalos vagy baráti, a meghajlás a tisztelet és hála kifejezése. Külföldi turisták gyakran zavarban lehetnek, nem tudva, hogyan és mikor kell meghajolni, de Japánban ez az alapvető gesztus. A meghajlás szögének mértéke is eltérhet, attól függően, hogy mekkora tiszteletet akarunk kifejezni. A mélyebb meghajlás a nagyobb tiszteletet jelzi, míg egy enyhe meghajlás hétköznapibb helyzetekben is elfogadott.
Az étkezési szokások is különösen szigorúak, és az udvariasság itt is kulcsszerepet játszik. Egy fontos szabály: soha ne szúrjuk bele az evőpálcikánkat az ételbe, különösen a rizsbe. Ez a gesztus a temetési rítusokhoz kapcsolódik és a halálra utal. Szintén fontos szabály, hogy ne adjuk át az ételt evőpálcikával közvetlenül egy másik személy evőpálcikájának – ez is egy temetési rituáléra utal, ezt is kerülni kell az étkezéseknél. A szippantás és a kortyolás hangos kifejezése azonban pozitív dolog lehet, különösen, ha tésztát fogyasztunk. Japánban ez a gesztus azt jelzi, hogy ízlik az étel, így a turistáknak sem kell visszafogniuk magukat.
A hulladékkezelés is sajátos módon zajlik. Az ország híres arról, hogy szigorú szabályai vannak a szemét osztályozására és kidobására. A turisták gyakran meglepődnek, amikor megtapasztalják, hogy a közterületeken alig találhatók szemetesek. Ennek ellenére Japán utcái tiszták és rendezettek. A szemét osztályozása szintén nagy kihívást jelenthet a külföldiek számára, mivel külön kell gyűjteni a műanyagot, a papírt, a biohulladékot és a fémet. A helyi lakosok pontosan betartják ezeket a szabályokat, és komoly szankciók várnak azokra, akik megszegik őket. Az ide látogatóknak érdemes előre felkészülni ezekre a szokásokra.
Az onsenek, vagyis a nyilvános fürdők szokásai sok turistának meglepőek lehetnek, elsősorban azoknak, akik nem szoktak hozzá a közös fürdőzéshez. Az onsen használatának szigorú szabályai vannak. Az egyik legfontosabb, hogy mielőtt először belépnénk a közös fürdőbe, alaposan meg kell fürdenünk. A tisztaság ebben a kontextusban alapvető, és a közösségi fürdőzés része a relaxációnak és a társas együttlétnek. Továbbá, a legtöbb onsen nem engedélyezi a tetoválások viselését, mivel azok a japán kultúrában sokáig a jakuza (japán maffia) jelképei voltak. Ez sok turistát meglephet, különösen azokat, akik tetoválásokkal rendelkeznek, és nem számítanak ilyen korlátozásokra. Az, hogy Japánban a tetoválás egyenlő a maffiával, elsőre kicsit drámainak tűnhet, de van benne igazság. A japánok szemében a tetoválások évtizedek óta összekapcsolódnak a jakuzával, az ország hírhedt szervezett bűnözői csoportjával. Így ha büszkén feszítene egy onsenben (a melegvizes fürdőben), és a tetovált karja kilógna a vízből, készüljön fel néhány meglepett (vagy kissé rémült) pillantásra. Bár a fiatalabb generációk nyitottabbak a tetoválásokra, a hagyományos helyeken – mint például a fürdők vagy a strandok – a tetovált turisták jobban járnak egy tapasszal, amivel elrejthetik a „maffiózó imázsukat”.
Az ajándékozás művészetnek számít. Az ajándékok átadása, még akkor is, ha csak egy apró figyelmesség, rendkívül fontos része a társadalmi életnek. Az ajándékokat mindig két kézzel kell átadni, és ez fontosabb, mint maga az ajándék. Az elegáns csomagolás a tisztelet és figyelmesség jele. Az ajándékok átadásának időzítése és módja is szigorú szabályokhoz kötött, például soha nem illik egy ajándékot azonnal kibontani, mert az illetlenségnek számít. Ez a szokás különösen meglepő lehet a nyugati turistáknak, akik inkább azonnal kibontják azokat.
Annak ellenére, hogy Japán híres a fejlettségéről és innovációjáról, sok külföldi turista számára meglepő lehet, hogy a mindennapi fizetések során a készpénz továbbra is hódít. Bár az elektronikus fizetési rendszerek, például a hitelkártyák és mobilfizetési lehetőségek egyre népszerűbbek, számos helyen – különösen a kisebb üzletekben, piacokon és vidéki területeken – továbbra is a készpénzes fizetés az elfogadott módszer. Ezért érdemes a turistáknak mindig elegendő yent tartaniuk maguknál, különösen ha kisebb városokat vagy vidéki területeket látogatnak meg, ahol a bankautomaták mindig elérhetők. Az ország biztonsága miatt nem szokatlan, hogy az emberek nagyobb összegeket is maguknál tartanak.
Ha a turista megpróbál borravalót adni egy japán pincérnek, úgy fog rá nézni, mintha egy ufót látna. A borravaló fogalma nem létezik, sőt inkább sértő lehet. A szolgáltatás minősége magától értetődően magas, és úgy értelmezik, hogy az udvariasságért nem kell külön fizetni. Ha mégis boldogan sikerül otthagyni némi aprót az asztalon, készüljünk fel, hogy a pincér fut utánunk, hogy visszaadja.
Az eddigi példákból jól látszik, hogy Japán egy olyan ország, ahol a modernitás és az ősi hagyományok páratlan keveréke lenyűgözi a látogatókat, de a turisták számára ezek a furcsa, néha zavarba ejtő szokások csupán a jéghegy csúcsát jelentik. Akár a tetoválások stigmatizálásáról, akár a borravalómentes vendéglátásról van szó, még számtalan meglepő és mulatságos kulturális különbség vár felfedezésre. És ha azt gondolnák, hogy most már mindent tudnak a szokásaikról, tartsanak velünk legközelebb is, mert a japán mindennapok további rejtélyeiről még bőven van mit mesélni!
