Miután meglátogatta a főiskola kriminológiai tanszékét, Vilmos körbejárta az intézmény hallgatói és dolgozói központját, a Sam’s Cafét, ahol megajándékozták egyik kedvenc süteményével, a hűtött reggeli tortával, amely Vilmos herceg és Katalin hercegné esküvői tortájának egyik rétegét képezte. Ez a desszert a néhai királynő kedvence is volt, és csokoládéból, vajból, cukorból, tejszínből és kekszből áll. A tortát Darren Watson séf készítette, aki alapos kutatómunkát végzett annak érdekében, hogy kiderítse, mely desszerteket kedvelik a királyi család tagjai.
Vilmos elárulta, mi Katalin hercegné kedvenc desszertje
Amikor Darren elárulta Vilmosnak, hogy megtudta, Katalin kedvenc édessége a ragacsos karamellpuding, Vilmos megerősítette ezt, és annyit mondott: „Nagyon jó.” A trónörökös, miután átvette a keksztortát, így beszélt Darrennek az édességek iránti szeretetéről: „Nagyon szépen köszönöm, ez nagyon kedves tőled, bármi, ami édes, jöhet, imádom a csokoládét és mindenféle édességet.”
A főiskola a Cornwall hercegség területén található, amely Vilmos tulajdonába került, miután édesapját követte a cornwalli herceg címében. A királyi herceg már korábban is tervezett egy látogatást a főiskolára, ám azt elhalasztották, miután Katalin rákos lett. Jon Bosworth, a Cornwall College Group igazgatója és vezérigazgatója elmondta Vilmos látogatásáról: „Nagyon fontos volt, hogy ma ezt megtegye, annyira jól érezte magát a diákokkal és a dolgozókkal, rendkívül boldog vagyok.”
„Ennek a főiskolának mélyen gyökerező történelme és kapcsolata van a hercegséggel, és ahogy lejött arról a dombról, rögtön látszott, hogy kötődik a helyhez… nem érezte magát látogatónak, inkább a csapat tagjának tűnt.” Míg Vilmos sokszor beszél édesszájúságáról, addig Katalin általában a fűszeresebb ízeket részesíti előnyben. Amikor a BBC Radio 1 egyik interjújában megkérdezték tőle, mi a kedvenc elvitelre rendelt étele, Katalin, aki akkor még Cambridge hercegnéje volt, így válaszolt: „Curry, egyértelműen.”
A pár hozzátette: „Nem szoktuk a palotába rendelni, inkább elmegyünk érte”, majd viccesen megjegyezték: „persze nem mi magunk!”
