Nincs új a nap alatt

Mikszáth Kálmán 1882-ben írott országgyűlési karcolatait olvasom. Jóllehet, hosszú idő telt el az Apróságok a házból sorai óta, mégis néha azt hiszem, hogy a mában járunk, mert az egykori képviselőket és megnyilvánulásaikat be tudom helyettesíteni a maiakkal. Tegyünk próbát! A tisztelt olvasó pedig találgathat.

„Mikor egy időben a szélsőbalnak szemére vetették, hogy vesztegeti az ország idejét, mert mindig csak beszél: Simonyi Ernő méltó botránkozással mondá, hogy »hát mi a mennydörgős ménkőt csináljak, ha a parlamentben volnánk talán, ami annyit jelent, hogy ,beszélő ház’, hát mi másért küldenek bennünket ide a választóink…«” A képességek egyik legértékesebbje, ha valaki sohasem használ két szót ott, ahol egy is elég – állította Thomas Jefferson amerikai államférfi.

Szép része volt a beszédnek az, amely a nemzeti gyűlölködésről beszélt. Aláírhatja minden elfogult ember.” Sokak véleménye megegyezik a tekintetben, hogy a leghaszontalanabb időpocsékolás a gyűlölködés.

„Esztendőkön keresztül tűrik a gyanúsítgatást, a súgást-búgást, vádaskodást, a becsületbe mélyen belevágó dolgok hirdetését utcán, kávéházakban, nyilvános helyeken, kinyomtatásukat a hírlapokban…” A lelkiismeret több, mint a pletyka; többet jelent, mint a vélemények halmaza.

„Meglátszott rajta, hogy részint beszéde… unalmasságával, részint sértő szúrásaival ki szeretné forgatni a házat türelméből.” A közmondás azt tartja: Aki sosem veszti el a türelmét, azt nem lehet legyőzni.

„A parlament! Évekkel ezelőtt, ha Istóczky fölkelt, mielőtt a száját feltátotta volna, már zajos derültség fogadta. Aztán minden ötödik-hatodik mondatnál fölharsant a hangos mosolygás. Az elnök minduntalan közbeharangozott, figyelmeztette a szólót, hogy ne izéljen.” Vannak dolgok, amelyek szörnyűek, ha másod- vagy harmadrendűek. Vonatkozik ez a parlamenti felszólalásokra is.

„Wolf felelt neki legelőször A fogát ugyan vicsorgatta, de harapni nem harapott.” Sohase becsüljük alá az emberi hülyeség hatalmát!

„Szentkirályi makacs ember volt, s bizonyos tekintetben nagy különc. Széchenyi egyszer visszaemlékezve, hogy Szentkirályi hét hónapra született, tréfásan jegyzé meg: »Az a két hónap hiányzott neki«.” A különc csak magára számíthat. Nem lehet tudni, hogy büszke vagy bolond.

„Sok tekintetben érdekes lesz ez a szavazás. Vannak ugyanis parlamentünkben egzisztenciák, akik annyiból kétesek, mert még a mai nap se tudják, mely oldalra szítanak legújabban.” A kétértelmű beszéd félúton a hazugsághoz, a hazugság pedig út a hiteltelenséghez.

„A március 4-iki országgyűlésen egyedül Gödöcs volt ébren, míg az egész Ház mélyen szendergett. Ébren volt – mert ő beszélt. Hogy a ház miért szendergett? Azért, mert ő ébren volt.” Hérakleitosz arról győz meg bennünket, hogy az ébrenléthez egyazon világ tartozik; az alvók mindegyikének pedig saját, külön világuk van.

„A delegátus urak jó színben vannak. Kutyabajuk. Nem látni rajtuk, hogy szerecsenek, olyan mórok, akiket hazaeresztettek, miután megtették kötelességüket.” Dante a pokol legalsó, legmélyebb körében helyezte el azokat, akik „megtették kötelességüket”…

A szerző újságíró

Elolvasom a cikket