2024. október 21. hétfő. 16:47
Már hosszú évek óta mindig Csabáék indítják be nálunk a fűtést. Csaba kiváló szakember, értelmes, jóravaló fiatalember, hasonló édesapjától örököltük meg anno a radiátorok, cserépkályhák és egyéb meleget adó téli alkalmatosságok meg egyéb, másféle jellegű – vízszereléstől kisebb falazásig – technikai munkálatok elvégzéséhez is. Csaba több szerelőnél, még remek, korrekt mesterembernél is – kicsit családi barát, igazi régi jó ismerős, mindig szívesen látott, kedves embertárs. Ennyi idő után mindig beszélgetünk is: mi minden történt, mióta nem találkoztunk. Elmondja, hogy hosszú idő után újra járt Németországban, egy hetet töltött Nürnbergben. „Hát…, Laci bátyám, csak annyit mondok, enyhén szólva nem olyan, mint húsz éve.” Hát nem, én is ugyanezeket hallom, válaszolhatnám, de csak csöndben hallgatom, miként meséli Csaba csendesen, tempós nyugalommal kalandjait, a migráns tömegek viselt dolgairól meg a mindinkább, mind feltűnőbben és mind szörnyűbben frusztrálttá váló németekről, az egész, mind nyomasztóbbá váló nyugati világról. („Alig vártuk, hogy hazaérjünk, tényleg.”)
Csabáék után egy-két nappal kezembe került egy második világháborús eseményeket feldolgozó kiadvány, szemem megakad a hosszan tárgyalt-taglalt tényen: éppen nyolcvan esztendeje, 1944. október 21-én foglalták el az amerikai csapatok az első, a legelső német nagyvárost, Aachent, kemény csaták után (megtudom, hogy a legvéresebb ütközeteket az amerikai 1. gyalogos hadosztály 26. gyalogezredének 2. és 3. zászlóalja vívta, a 745. harckocsi zászlóalj, továbbá északról a 30. gyalogos hadosztály támogatásával), Hitler semmi áron nem akarta feladni a várost, erősítéseket küldetett, lévén Aachen egykoron egyik központja a Német-Római Birodalomnak, melyet a Führer az ő Harmadikja előtt az Első Birodalomnak nevezett. (A Másodiknak Otto von Bismarck 1871-től 1918-ig működő államalakulatát tekintették.)
Birodalmak sorsa ide vagy oda: nyolcvan évvel ezelőtt Aachen füstölgő romjai a vég kezdetét hirdették. Elfoglalták. Majd jött a többi: Nürnberg, Hamburg, Düsseldorf, Frankfurt, München und so weiter…
Most meg itt állunk, meghallgattam Csabát, a fűtés mindenhol működik, megindult – és az embernek a foglalások kapcsán óhatatlanul eszébe jut egy másféle, immáron évek hosszú sora óta zajló, az amerikaiakéhoz hasonlóan hatékony elfoglalási folyamat legújabb állomása: hogy Hamburgban nemrégiben már több ezren tüntettek a kalifátus és az iszlám törvénykezés, a saría bevezetéséért.
Megy ez. Insallah.
Hogyan, mennyire van összefüggés az amerikaiak által Aachennel megkezdett és eképpen idehozott (nyugat-európai) világ és a mostanra Csabáék által tapasztalt újfajta végzet között: ne feszegessük. Miként azt sem: foglalások ellen csak ellen- vagy viszont-foglalásokkal, magyarán ellenakciókkal lehet valamit kezdeni. Ha úgy tetszik: védekezni, miként azt az EU otthagyása helyett az EU el- vagy visszafoglalása kapcsán Orbán Viktor is kifejtette. A német városok – ezek a szuggesztív, gyönyörű-tiszta-rendezett, kulturált és originális nagy emberi település-teljesítmények – többek holmi harcálláspontoknál, el- és visszafoglalandó objektumoknál. Már csak az 1. gyalogos hadosztály utódait kellene megtalálni. Azután hajrá.
A szerző író
