Halálos veszélyek a lakásban és a kertben

A növényeinket védő rágcsáló- és rovarirtó, illetve növényvédő szerek mellett maguk a növények is súlyos mérgezést okozhatnak. A gyermekek és az idősek e tekintetben nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint a család többi tagja.

Családunk biztonsága érdekében érdemes tisztában lennünk az otthonunkban található, veszélyes anyagok egészségkárosító hatásával, a mérgezésre jellemző tünetekkel, a mérgezés kezelésével, illetve azzal, hogyan kerülhetjük el a mérgezéseket.

Súlyos mérgezés esetén hívjunk mentőt! (Telefonszám: 112) Egyéb esetben, vagy amíg a mentő megérkezik, hívjuk a Mérgezés SOS zöld számát! MÉRGEZÉS SOS – 06 80 20 11 99 A Mérgezés SOS ingyenesen hívható, sürgősségi információs vonal, amely a nap 24 órájában áll a lakosság és az egészségügyi ellátók rendelkezésére. A bejelentkező ügyeletes akut mérgezésekkel kapcsolatban ad információt a várható tünetekről, teendőkről, és segít annak megítélésében, hogy az érintettnek szüksége van-e kórházi ellátásra. A szolgálat segítséget nyújt szándékos, véletlen vagy munkahelyi expozícióban történt mérgezés, valamint állatok mérgezése esetén is. A Mérgezés SOS-t a Nemzeti Népegészségügyi Központ Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálata működteti.

A kertünkben letelepedő, kártevő rágcsálók elszaporodása ellen rágcsálóirtó szerekkel védekezhetünk, azonban ezek a szerek nemcsak a rágcsálók számára, hanem az emberekre és a háziállatokra is mérgezőek.

Az Európában forgalmazott rágcsálóirtó,szerek szinte kivétel nélkül véralvadásgátló (jellemzően valamilyen kumarinszármazék) hatóanyagokat tartalmaznak. A hatóanyag elfogyasztása spontán belső vérzést okoz, így a kártevő állat egyszerűen elvérzik – és pontosan ugyanilyen hatásokat okozhat az ember vagy a háziállat szervezetében is. Egy-két evőkanálnyi rágcsálóirtó elfogyasztása már kórházi ellátást igénylő mérgezést okozhat.

A mérgezés tünete az elesettség, sápadtság, amely mellett vérzés jelentkezik, amely az orr, szem, végbél és a hüvely nyálkahártyáján észlelhető. Emellett előfordulhat étvágytalanság, gyengeség, zavartság és görcsök is.

Mérgezés esetén mielőbb orvoshoz kell fordulni. A kezelés a mérgezés súlyosságától és a személy állapotától függ. A véralvadásgátló hatóanyagok ellenszere a K1-vitamin.

A kihelyezett méreg közelébe ne engedjünk kisgyermeket, valamint háziállatot! A szerek alkalmazása után gondosan takarítsuk össze a maradékokat!

A rágcsálóirtó szereket a gyártók valamilyen feltűnő (pl. piros, kék) színnel színezik, hogy ne legyenek összetéveszthetőek az élelmiszerrel, takarmánnyal. Emellett az irtószerekbe a gyártók egy rendkívül keserű ízanyagot (denatónium-benzoát) kevernek, amelyet a rágcsálók nem érzékelnek, de az ember igen, így elkerülhető, hogy valaki véletlenül nagy mennyiségű irtószert fogyasszon el. A vállalkozó a rágcsálóirtó szereket kizárólag zárható műanyag szerelvényben (ún. patkányetető ládában) helyezheti ki, amelyen jogszabályi előírás szerint kötelező feltüntetni az alkalmazott rágcsálóirtó szer megnevezését, hatóanyagát, az ellenméreg megnevezését és a szolgáltató nevét, címét, telefonszámát. Ugyanezen információk a termékek címkéjén is megtalálhatók.

A rovarok (darázs, szúnyog, kullancs, hangya, poloska, csótány stb.) elleni védekezésnek számos formája létezik, otthonunkban leggyakrabban kihelyezett csalétkekkel, porozószerrel, párologtatóval, spray-vel védekezünk.

Az otthoni rovarirtók számos különböző hatóanyagot tartalmazhatnak attól függően, hogy melyik rovar ellen hatékonyak. Ezek a hatóanyagok jellemzően a rovarok idegrendszerére vagy érzékszerveire fejtik ki hatásukat. Az irtószereket általában aeroszolos vagy folyékony formában alkalmazzák, amely a rovarok páncélján/bőrén keresztül szívódik fel.

Néhány példa a leggyakoribb rovarirtó szerekre:

• permetrin: hatékonyan pusztítja el a darazsakat, szúnyogokat, kullancsokat, hangyákat és poloskákat;

• fipronil: hatékony kullancs- és csótányirtó szer;

• imidakloprid: hatékony hangya- és poloskairtó szer;

• deltametrin: hatékony darázscsapdaszer;

• DEET: hatékony szúnyogriasztó szer, amely megbénítja a szúnyogok érzékszerveit, így megakadályozza, hogy a szúnyogok megtalálják és megcsípjék az embereket.

A rovarirtómérgezés tünetei változók lehetnek attól függően, hogy milyen típusú rovarirtó szerrel történt a mérgezés, milyen mennyiségben, és hogy az érintkezés hogyan történt (bőrre kerülés, belélegzés, lenyelés). A mérgezés tünetei közé tartozhatnak: bőrkiütések, szemirritáció és könnyezés, légzési nehézségek vagy fulladás, hányinger és hányás, gyomor- és bélproblémák, gyengeség és kimerültség, remegés, izomgörcsök, szédülés, zavartság, súlyos esetben eszméletvesztés.

Ha nagy mennyiségű rovarirtó szer kerül a szervezetbe, a mérgezés akár halálos is lehet. Azonnali orvosi segítség szükséges, ha bármilyen mérgezési tünetet tapasztal, különösen akkor, ha súlyos légzési nehézségek vagy tudatzavar jelentkezik.

Belélegzés esetén szellőztessünk, helyezzük a sérültet nyugalomba. Szédülés-, ájulásközeli állapot esetén fektessük le, és polcoljuk fel a lábát!

Kisgyermekek jelenlétében ne használjunk erős rovarirtó szereket! A rovarirtószerek használatát követően szellőztessünk, beltéren pedig lehetőleg tartózkodjunk a spray-formátumú rovarirtó alkalmazásától, ugyanis zárt térben, nagy mennyiségben alkalmazva s hosszabb időn keresztül belélegezve toxikus mennyiség szívódhat fel szervezetünkben.

A növényvédő szerek különböző hatóanyagokat tartalmaznak, alkalmazásuk célja a növényi kártevők és -betegségek elleni védelem.

A növényvédő szerrel kezelt, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte előtt elfogyasztott egy-két szem bogyó vagy kisebb növényi rész általában nem okoz mérgezést, egy maréknyi gyümölcs elfogyasztása azonban – az alkalmazott szer erősségétől függően – már okozhat tüneteket (hasi fájdalom, hányinger, hasmenés). Súlyosabb mérgezés a tömény szer fogyasztásakor történhet, vagy ha permetezéskor a szer a bőrre került, illetve belélegezték.

Néhány példa a leggyakoribb növényvédő szerekre:

• imidakloprid: rovarölő anyag, amely hatékonyan pusztítja el a levéltetveket és fehérlepkelárvákat;

• propineb: gombaölő anyag, amely a gombák sejtfalának felbontásával védi a gombás fertőzésektől a növényeket;

• glifozát: gyomirtó anyag, amely a növények anyagcseréjének megzavarásával pusztítja el a gyomokat;

• metám-nátrium: talajfertőtlenítő anyag, amely a talajban élő, apró organizmusokat pusztítja el (pl. gyökérlégylárvákat).

A tünetek a növényvédő szer típusától függően sokfélék lehetnek: nyáladzás, orrfolyás, kötőhártya-gyulladás, bőrkiütések, koordinációs zavar, pupillaszűkület, vérnyomásesés vagy -emelkedés, súlyos hasmenés, nehézlégzés, izomrángás, ájulás.

A növényvédő szereket gyermekek által nem elérhető helyen, eredeti csomagolásukban tárolja! A kikevert és megmaradt permetlét ne tartsa a kamrában vagy a hűtőszekrényben élelmiszerekkel együtt (pl. üdítős üvegben)! Ügyeljen arra, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő (é.v.i.) letelte előtt a gyermek ne kerüljön a lepermetezett növények közelébe! A kezelt gyümölcs csak az é.v.i. letelte után fogyasztható! Egyes permetszereknél, pl. gyomirtóknál, nem minden esetben határozzák meg az é.v.i.-t, de ez nem jelenti azt, hogy ha a szer véletlenül élelmiszernövényekre kerül, akkor azok fogyaszthatók!

A gépjárművek téli felkészítésének fontos része a szélvédőmosó téli mosófolyadékra cserélése és a hűtőfolyadékban lévő fagyálló szintjének ellenőrzése.

A hűtőfolyadékok és a téli szélvédőmosók többsége etilén-glikolt – édeskés ízű, mérgező folyadékot – tartalmaz. Az etilén-glikol szervezetbe kerülése súlyos mérgezéses tüneteket okoz.

Az etilén-glikol elfogyasztását követően, néhány órán belül az alkoholmérgezéshez hasonlító, központi idegrendszeri tünetek (zavartság, mozgáskoordináció hiánya, szív- és érrendszeri, légzőrendszeri tünetek) jelentkeznek. A fagyállómérgezés az alapján különíthető el az ittas állapottól, hogy nem észlelhető alkoholszagú lehelet. Súlyos mérgezés esetén visszafordíthatatlan vesekárosodás, veseelégtelenség alakul ki a vesét roncsoló kalcium-oxalát kristályok kicsapódása miatt.

Amennyiben gyanítja, hogy fagyálló folyadékot nyelt le, azonnal forduljon orvoshoz. A fagyálló folyadék az emberi szervezet számára halálos lehet: egy deciliter lenyelése már halált okozhat!

Bízza szakemberre az ablakmosótartály feltöltését, a fagyálló folyadék bevizsgálását, esetleges utántöltését! Lehetőleg ne tartson otthon etilén-glikolt tartalmazó terméket – ha mégis, ne tárolja a földön, a talajszint közelében, ahol könnyen hozzáférhető, és különösen ne élelmiszerek közelében! Törekedjen a tároló zárhatóságának biztosítására. Ha nem használja fel teljes egészében a fagyállót vagy ablakmosót, akkor se öntse át a megmaradt folyadékot másik, kisebb üvegbe. A megfelelően lezárt flakont mindenképpen olyan helyre tegye, ahol gyermek nem érheti el, illetve állat nem férhet hozzá. Soha ne tároljon vegyi anyagot élelmiszer tárolására alkalmas vagy abból a célból forgalomba hozott edényzetben!

A benzin, petróleum, lámapolajok és különböző gyújtófolyadékok szénhidrogénekből állnak, amelyek mérgezőek az emberi szervezetre.

A szénhidrogén-mérgezés a tüdőn és a bőrön keresztül is megtörténhet, mivel ezek a vegyületek jelentős mértékben párolognak, valamint felszívódhatnak a bőrről is. Gyakori a szándékos, „szipuzással” történő alkalmazásuk is, amely jelentős egészségkárosodással jár. A szénhidrogének jelentős része rákkeltő (karcinogén), genetikai károsodást okozó (mutagén), magzatkárosító (teratogén) hatású vegyület.

A szénhidrogén-mérgezésben szenvedő személy lehelete jellegzetes szagú. A lenyelt vagy belélegzett szénhidrogén irritálja a gyomor-bélrendszert és a tüdőt. A mérgezés tünetei köhögés, gyomor-bél irritáció, fulladás, tüdőgyulladás. Emellett érintheti az agyat, a szívet, a csontvelőt, a májat és a veséket is – így idegrendszeri panaszok, szédülés, álmosság, súlyos esetben akár veseelégtelenség vagy kóma is felléphet. Szívritmuszavarok, szívmegállás is bekövetkezhet.

Nagyon fontos, hogy meg kell szüntetni a mérgezés forrását. Ha szennyeződött a páciens bőre, akkor le kell mosni, ha a ruhája is, akkor el kell távolítani. Tej adása és hánytatás szigorúan tilos! Paraffinolaj adható, amely hashajtó hatása miatt a felszívódást csökkenti. Lenyelése kórházi ellátást igényel.

Mindig zárjuk el a vegyszereket a gyerekek elől, nehogy véletlenül lenyeljék. Érdemes a kamaszokat felvilágosítani arról, hogy mennyire veszélyesek ezek a szerek, és hogy a szipuzástól – amellett, hogy függőséget okoz – komoly egészségkárosodást is szenvedhetnek.

A festékmarók, rozsdaoldók és különböző hígítók fontos kellékei egy kertes háznak, a velük való érintkezés azonban veszélyes lehet, ezért elővigyázatossággal használja őket!

A nitrohígítók különféle szerves oldószereket tartalmaznak, amelyek egészségkárosító hatásúak. A festékmarók, rozsdaoldók pedig klórozott szénhidrogéneket tartalmazhatnak, amelyek lenyelés vagy belélegzés esetén károsíthatják a májat, a vesét és a központi idegrendszert.

A mérgezés tünetei változók lehetnek a szer típusától és a szervezetbe jutás helyétől függően. A leggyakoribb tünetek a következők: bőrirritáció, égő érzés, vörösödés, bőrviszketés és hólyagok kialakulása a bőrön, szemirritáció, könnyezés, homályos látás, szemszárazság vagy -vörösödés, légzési nehézségek, köhögés, torokirritáció, mellkasi fájdalom vagy légzési elégtelenség, gyomor- és bélrendszeri tünetek (hányinger, hányás, hasmenés, gyomorégés), fejfájás, szédülés, zavartság, gyengeség, szorongás, súlyos esetben eszméletvesztés.

Ha mérgezés tüneteit tapasztalja, azonnal hagyja abba a vegyi anyag használatát, hagyja el a helyiséget, és öblítse le a bőrét vagy a szemét bő vízzel. Ha a tünetek súlyosak vagy nem múlnak el, forduljon orvoshoz, és vigye magával a használt vegyi anyagot is. A mérgezés kezelése a mérgezett állapotától függően változhat, súlyos esetben kórházi ellátásra is szükség lehet.

A mérgezés megfelelő védőfelszerelés használatával megelőzhető (pl. kesztyű, szemüveg, maszk).

A kertben található növények közül bár sok igazán szép dísznövény, de némelyikük súlyos egészségkárosodást okozhat. Vannak olyan növények, amelyek elfogyasztva okoznak mérgezéses tüneteket, és vannak, amelyek bőrrel érintkezve okozhatnak égési sérüléseket.

A kerti növényekben található, mérgező hatóanyagok közé tartoznak az ún. glikozidok, alkaloidok és szaponinok – ezek az erős hatású növényi vegyületek hatással vannak az idegrendszerre, a szív- és érrendszerre, a légzőrendszerre és a gyomorra.

A mérgező növények lenyelése vagy bőrrel való érintkezése súlyos tüneteket okozhat, például hányást, hasmenést, szédülést, fejfájást, bőrkiütéseket és légzési nehézségeket. A növényi mérgezések tünetei nagyon széleskörűek lehetnek.

Ha gyermekünk valamilyen növényi részt, termést fogyasztott, vegyük ki szájából a maradványokat, mossuk ki a száját, mossuk le a bőrét (arcán, kezén) az esetleges irritáló hatás miatt. Próbáljuk kideríteni, hogy a növényből mikor és mennyit fogyasztott. Mérgezést okozó dózis vagy bizonytalan mennyiség bejutása esetén a méreganyag megkötésére aktív szén adható. Növényi mérgezés esetén tej adása ellenjavallt, mert a tejfehérje a toxikus anyagok kioldódásának és/vagy felszívódásának elősegítésével előre nem látható módon erősítheti a méreghatást. Kisgyermekek esetében a hánytatás ellenjavallt az esetleges komplikációk miatt. Kórházi ellátásban többnyire a gyomormosás az elsődlegesen alkalmazott eljárás, ezt követően pedig tüneti kezelés.

Kisgyermekes családoknál ajánlott a mérgező díszcserjék és dísznövények kertbe ültetésének vagy lakásban tartásának mellőzése. Érdemes a kertet, lakást körbejárni, beazonosítani a mérgező növényeket, és nem árt megtudni a növények pontos tudományos nevét. Ha a növény a kertből nem távolítható el, megoldás lehet, ha az elérhető magasságban található, tetszetős bogyókat leszedjük, vagy a növényt ideiglenesen elkerítjük.

A leggyakoribb mérgező kerti növények az alábbiak:

• tiszafa (Taxus baccata),
• májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis),
• borostyán (Hedera helix),
• csattanó maszlag (Datura stramonium),
• amerikai alkörmös (Phytolacca americana),
• ricinus (Ricinus communis),
• fagyal (Ligustrum vulgare),
• csíkos kecskerágó (Euonymus europeus),
• fehér fagyöngy (Viscum album),
• magyal (Ilex aquifolium),
• farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias).

Elolvasom a cikket