A mikrokvazárok olyan kompakt kettős rendszerek, amelyek egy hatalmas csillagból és annak anyagát elnyelő fekete lyukból állnak. Ezek az objektumpárosok keskeny anyagsugarakat, ún. jeteket bocsátanak ki, amelyek akár több fényév hosszúságúak lehetnek. Tanulmányozásukkal új ismereteket szerezhetünk a kozmikus sugárzásról is.
A HAWC obszervatóriumban végzett mérések alapján a kutatók olyan fotonokat detektáltak, amelyek energiaszintje eléri a 200 teraelektronvoltot, és ezek egy közeli mikrokvazárból, a V4641 Sagittariiból származnak. E rendszer a Földtől mintegy 20 ezer fényévre található a Nyilas csillagképben.
A Lengyel Tudományos Akadémia Nukleáris Fizikai Intézetének asztrofizikusa szerint az új adatok egy különleges jelenségre utalnak: a V4641 Sagittarii által kibocsátott fotonok energiaszintje tízezerszer nagyobb, mint az átlagos mikrokvazárfotonoké.
A kutatás rávilágít arra is, hogy a mikrokvazárok jetjei relativisztikus torzulást okozhatnak az észlelt sugárzásban, mivel ezek a nyalábok a Föld felé irányulnak. Az eredmény az, hogy a jet eleje úgy tűnik, mintha gyorsabban terjedne a fénynél, ezáltal úgynevezett szuperluminális sebességet érve el. A szakértő szerint ugyanakkor a V4641 Sagittarii mikrokvazár egészen biztosan nem egyedülálló a világegyetemben.
Az új felfedezés nem csak a kozmikus sugárzást tanulmányozó tudósok számára jelent áttörést. A mikrokvazárok lehetőséget nyújtanak a kutatóknak arra, hogy közvetlenebb módon tanulmányozhassák az aktív galaxisok magjában zajló folyamatokhoz hasonló jelenségeket. Ez pedig új korszakot nyithat az asztrofizikában, hiszen most először van lehetőségünk részletesen és szinte zavartalanul tanulmányozni azokat a mechanizmusokat, amelyek jelentős szerepet játszanak a galaxisok fejlődésében.
