A vérmérgezés főbb tünetei
A vérbe, majd a vérből a szervekbe jutó kórokozó immunválaszt vált ki, ami testszerte gyulladásos tüneteket, súlyos fázisban pedig szervi elégtelenséget okoz.
A gyulladásos folyamat tüneteit és lefolyását sok tényező befolyásolja.
Jellemző tünetek:
- láz (>38 °C) vagy alacsony testhőmérséklet (<36 °C),
- hidegrázás,
- gyorsult szívverés (tachycardia),
- kapkodó légzés (tachypnoe),
- fáradtság,
- fejfájás,
- zavartság,
- ödéma.
Amennyiben aszepszissúlyosbodik, az alábbi tünetek jelentkezhetnek:
- zavartság,
- hányinger, hányás,
- nehézlégzés,
- vérnyomás hirtelen csökkenése,
- álmosság, aluszékonyság,
- mellkasi fájdalom,
- vizelet mennyiségének csökkenése.
Csecsemők, valamint gyermekek esetében a folyamat gyorsabban alakul ki.
Esetükben jellemző tünetek lehetnek:
- szédülés,
- zihálás,
- elfehéredett, márványozott bőr,
- láz (38 °C) vagy nagyon alacsony testhőmérséklet (36 °C),
- folyamatos hányás,
- étvágytalanság,
- bágyadtság, aluszékonyság, kedvetlenség.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fent említett tünetek súlyos formáját vagy sokkos állapotra utaló bármilyen jelet észlel valakin, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Gyulladásos folyamat (pl. ízületi fájdalom, bőrelváltozások, ödéma) tüneteinek észlelésekor a háziorvos felkeresése szükséges, aki szükség esetén gondoskodik a további vizsgálatokról, illetve a beteg szakrendelésre történő beutalásáról.
Fontos! Kisgyermekek esetében nemcsak a súlyos tünetek megjelenésekor, hanem hirtelen jelentkező bágyadtság, aluszékonyság esetén is minél hamarabb gyermekorvoshoz kell fordulni, vagy fel kell keresni a területi gyermekorvosi ügyeletet!
A vérmérgezés kiváltó okai
A szepszis (vérmérgezés) fertőző betegség szövődményeként alakul ki. Vérmérgezésről akkor van szó, amikor a fertőzés a vér útján szétterjed és súlyos gyulladásos folyamatot vált ki az egész testben. A kórokozó lehet baktérium, vírus vagy gomba; leggyakrabban bakteriális eredetű. Maga a fertőzés kiindulhat bármely belső szervből, égési- vagy traumás sérülésből, akár a bőrfelszínről is.
Fontos, hogy az állatharapással vagy egyéb módon szerzett mély, szúrt, spontán záródó sebeknél gondoljunk a vérmérgezés kialakulásának kockázatára, és gondoskodjunk a seb lehetőleg sebészorvos által történő megnyitásáról és kezeléséről. Az ilyen sérülések során ugyanis a mélyebb szövetekbe jutó kórokozók a seb korai záródása miatt felszaporodhatnak és a véráramba kerülhetnek.
A vérmérgezés bármely életkorban kialakulhat, azonban gyakoribb a gyenge immunrendszerű személyeknél, az idősebbeknél és gyermekeknél, illetve cukorbetegség, daganatos megbetegedés, AIDS, vese- vagy májbetegségek esetén.
A szepszist okozó leggyakoribb kórokozók az alábbiak.
Streptococcusok: az A csoportú Streptococcusok (idetartozik a Streptococcus pyogenes is) különösen súlyos állapot, a streptococcalis toxikus sokk szindróma (STSS) kialakulásáért lehetnek felelősek, mely életet veszélyeztető kórkép. Gyakran bőrsérülésen vagy bent felejtett tamponon keresztül jutnak a kórokozók a szervezbe, ahol az általuk termelt méreganyagok (toxinok) váltják ki az egész szervezetet érintő gyulladásos állapotot.
Staphylococcusok: ebben a csoportban a Staphylococcus aureus a leggyakoribb kórokozó, mely szintén okozhat toxikus sokk szindrómát. Az utóbbi években a kórházi fertőzések jelentős részét a multidrog rezisztens (MDR, többféle antibiotikumra rezisztens) Staphylococcus aureus (MRSA) okozza.
Haemophilus influenzae: a szervezetben a torok- és az orrnyálkahártyán természetesen előforduló baktérium, mely felszaporodva az enyhe légúti tünetektől kezdve a súlyos szeptikus állapotig sokféle kórképet okozhat. A gyermekeket 1999 óta oltják a kórokozó ellen Magyarországon, így járványos formában már nem fordul elő.
Anaerob kórokozók: azokat a kórokozókat, amelyek szaporodásukhoz és fennmaradásukhoz alacsony oxigénkoncentrációt igényelnek, és olyan szervekben, szövetekben fordulnak elő, ahol alacsonyabb az oxigénkoncentráció, anaerob kórokozóknak nevezzük. Ilyen hely lehet a bélrendszer vagy egy mély sebzés. A véráramfertőzésért felelős, leggyakoribb anaerob kórokozók között említendők a Bacteroides vagy a Clostridium csoport tagjai (pl. Clostridium difficile által okozott súlyos vastagbélgyulladás).
Gram-negatív kórokozók: speciális mikrobiológiai festődésük (Gram-festés) során piros színűre festődő baktériumok csoportja, mely a kórházi fertőzések és intenzív osztályokon kezelt véráramfertőzések szintén gyakori kórokozóit foglalja magába. A legjelentősebb idetartozó baktériumok a Klebsiella pneumoniae, Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli és a Proteus speciesek.
A vérmérgezés lehetséges szövődményei
A fertőzés a vér útján eljuthat más szervekhez is, kialakítva az adott szervre jellemző gyulladásos megbetegedést:
- agyhártyagyulladás,
- hashártyagyulladás,
- szívbelhártya-gyulladás,
- ízületi gyulladás.
Több szerv együttes érintettsége esetén többszervi- vagy sokszervi elégtelenségről (multiorgan failure, MOF) van szó. A szervezet védekezési mechanizmusai súlyosbíthatják a tüneteket, mert a heves immunreakció a saját szerveket is károsíthatja, létrehozva a szeptikus sokkot.
A sokk első szakaszában (meleg, kompenzált szakasz) a szervezet még képes ellensúlyozni a romló szervfunkciókat, a második szakaszban (hideg, dekompenzált szakasz) azonban a keringés és a légzés elégtelenné válik, ami orvosi beavatkozás nélkül a beteg halálához vezet.
A vérmérgezés diagnosztizálása
Az intenzív terápiát igénylő esetekben már a tünetek és a létfontosságú légzési- és keringési funkciók változása miatti klinikai kép alapján felállítható a diagnózis. Az alapos fizikális kivizsgálás és a létfontosságú élettani funkciók folyamatos figyelemmel követése mellett több laborvizsgálatra is szükség van az ellátás során.
A kórokozó azonosítása mikrobiológiai vizsgálattal végezhető el. Ehhez vérből történő mintavételre van szükség: először a gyógyszeres (antibiotikus) terápia megkezdése előtt, majd pedig a kezelés alatt több alkalommal – ez az ún. hemokultúra. A kórokozó kimutatása laboratóriumi körülmények között tenyésztéssel lehetséges, ami időigényes folyamat.
A vérmérgezés kezelése
Vérmérgezés esetén azonnali kórházi kezelésre van szükség, mely elsősorban légzéstámogatást és folyadékterápiát, valamint a feltételezett kórokozó ellen ható antibiotikum indítását foglalja magában.
Súlyos vérmérgezés fennállásakor elsődleges a keringési- és a légzési funkció helyreállítása, stabilizálása, ami gyakran intenzív osztályos ellátást igényel.
Olyan kórképről van szó, ahol már a gyulladásos reakciót elindító kórokozó azonosítása előtt meg kell kezdeni a gyógyszeres kezelést széles spektrumú (sokféle kórokozóra ható) antibiotikummal, majd a kórokozó azonosítását követően lehet célzott antibiotikum-kezelésre váltani. A beteg szempontjából nagyon fontos, hogy minél előbb kórházba kerüljön, így megelőzve az életet veszélyeztető állapot kialakulását és javítva a túlélési esélyeket.
