Úgy fest, Bródy János nincs meg a nyilvánosság nélkül. Ha népszerű dalokat vagy éppen bemutatható musicalt nem tud írni, akkor politikai nyilatkozatokkal akarja magára felhívni a figyelmet. Nem túl gusztusosan, az eredetiséget teljességgel nélkülözve, mindenesetre néhány kis figyelemmorzsát azért le tud még vele söpörni az asztalról.
Eddig csak azt verte nagy dobra, hogy Orbánnal finoman szólva nem szimpatizál, most azonban az is kiderült, hogy azokat is utálja, akik a Fideszt támogatják. Magyar Péterhez való fölcsatlakozásáról szóló nyilatkozatában ugyanis kijelentette: „Nekem úgy tűnik, hogy a Fidesz ereje a műveletlen emberfők sokaságában rejlik, és mindent megtesznek, hogy ez így is maradjon.”
Mondjuk így, le vagyunk bunkózva. Mert Bródy számára nyilván csak a körúton belül lakó, SZDSZ-re szavazó polgárok számítanak értékelhető homo sapiensnek.
Érdekes, hogy a rendszerváltoztatás előtt nem bunkózta le a komcsikra szavazókat. Persze, lehet, hogy nem véletlen. Lehet, hogy azért, mert egy oldalon állt velük. Mező Gábor, a Kultúra megszállása című könyvéből ez kiolvasható. Akkoriban Koncz Zsuzsával és Zoránnal az Országos Béketanács által szervezett és különböző KISZ-rendezvényeket támogatottak. Sőt az Aczél Györgynek nem annyira kedves zenészek, mint például Nagy Feró betiltását is követelte.
Most meg azt énekli a gunyoros szövegű dalában, hogy ezek ugyanazok. Mármint Orbánék voltaképpen a régi kommunisták utódai. Éppenséggel azt is mondhatná, hogy olyan, mint ő és zenésztársai voltak régen. Miközben akkor azt próbálta eljátszani, hogy nem ért egyet a kommunista rezsimmel. Csak éppen akkor nem volt olyan széles a nyilvánosság, hogy kiderülhessen béketanácsos és KISZ-es aktivitása. Kiábrándító köpönyegforgatása. Merthogy a pártállamban nem minden jelenhetett meg, ami feltűnt a horizonton, csak az, amit a felelős elvtársak megengedtek. Ha tetszik, amit nem cenzúráztak.
Az nyilván tetszett Bródynak, az ellen ugyanis soha nem lázadozott, aminek biztosan megvolt az oka.
Milyen érdekes, hogy most, amikor minden nyilvánosságot kaphat Magyarországon, ami megszületik, Bródy elérte, hogy a napokban megjelent, Kocsák Tiborral közösen írt Képmutatók című muzikomédiája, amelynek alapját Bulgakov Molière-ről szóló drámája adja, s végső soron a hatalom és a művészet viszonyát dolgozza fel, semmiféle érdeklődést nem gerjesztett maga iránt. A művet ugyanis sehol nem mutatják be, egyetlen színház sem kérte könyörögve a bemutatás unikális jogát. Azt mondja Bródy: „Lehet, hogy azért, mert nem akadt olyan igazgató, aki a hatalom és művész viszonyát ebben a kontextusban ábrázolni szerette volna. De az is lehet, hogy az én személyem adott okot a visszautasításra, mert azt gondolják, a jelenlegi magyar uralkodót próbálom nehéz helyzetbe hozni.”
Az valószínűleg nem is lehet kérdés, mert Bródy eddigi, főleg 2010 utáni „munkássága” másra sem irányul, mint arra, hogy Orbánt kommunistának, s mint ilyen zsarnoknak, diktátornak mutassa be.
Most meg közvetve azzal mosakszik, hogy a be nem mutatott darabban a király egy felvilágosult, művelt uralkodó, aki valójában tényleg támogatja és szereti a művészetet. Mintha azt akarná mondani, hogy ő Orbánt is ilyennek látja.
Lehet, hogy ezt akarja mondani, de ezt neki senki nem hiszi el, mert eddig mindig az ellenkezőjét mondta. Az Ezek ugyanazok című dalával pedig a legnagyobb sértést vonultatta föl a magyar kormányfő ellen, mert senki nem küzdött annyit a kommunizmus, a kommunisták ellen – méghozzá eredménnyel – mint éppen Orbán Viktor.
És tudjuk jól, hogy a Fidesz táborát ki becsmérelte korábban leginkább. Hát a komcsik szekerét toló Márki-Zaj Péter, Vona Gábor, Jakab Péter.
Márki-Zay Péter például azt mondta a migráció ellenzőiről és a rezsicsökkentés támogatóiról, hogy sötétben tartott, trágyával etetett gombák. De mondta azt is, „Hogyha egy vidéki városban a Fidesz összegyűjti a legjobb embereit, akkor valószínűleg egy keresztrejtvényt nem tudnának megfejteni.” Vona Gábor pedig azzal kedveskedett az időseknek, hogy „szennyvíz folyik a szájukból”.
Itt tartunk.
Bródy János Magyar Péterben látja a jövőt, s aki ennek ellenére nem rá szavaz, hanem a Fideszre, az bunkó. Bródynak tetszik az Európai Ügyészséghez való csatlakozási szándéka, amelynek más feladata sem lenne, csak a kormány megbuktatása, a nyugati felfogású Magyarországban való gondolkodás, ami egyet jelent az Európai Unió erőszakos, háború- és migránspárti, neomarxista gondolkodásával. „Én nem disszidálnék, ha Magyar Péter lenne a következő miniszterelnök.”
És tessék már mondani egy-két biztató szót: ha Orbán marad, akkor igen?
A szerző újságíró
