Sanyi bábművész, a halott sztárszínész apja árnyékában él. Amikor megismerjük, már a színpadra sem tud kimenni alkohol nélkül. Az előadások után levezetésképpen iszik, meg azért, mert valamikor régen összekapcsolódott benne a beszélgetés, az együtt gondolkodás a piálással, és nem is érzi, hogy ezzel le kellene állni.
Sanyi igazi kultúrivó. Ott állnak mögötte a mámoros évszázadok, amikor bordalok születtek, és mindig volt magyarázat az italfogyasztásra, különösen, ha valaki művész. Meg a szocializmus évtizedei, amikor kifejezetten itatták az embereket, hogy el tudják viselni a rendszert és a temérdek veszteséget.
Sanyi már a nagyon sokadik reggelen érkezik haza részegen, a feleségével is inna még egyet, meg együtt gondolkozna a bábozás jövőjéről, de az asszony (Fodor Annamária) nem kapható erre. Neki is, és lányuknak is (Tóth Zsófia) kezdődik egy új nap, el kell indulni, munkába, iskolába.
Nem először ütközik egymással a két világ a Szálka-családban, de ezen a reggelen visszafordíthatatlanul erőszakba torkollik 15 év nyomorúsága. Sanyi elveszti a munkáját és a családját.
Ez a múltja. Ez volt évekkel azelőtt, hogy ő anonim alkoholista lett, és hogy eltűnt Tomi (Patkós Márton).
Sanyit senki nem kötelezte arra, hogy Tomi után nyúljon, ha eltűnik. De Sanyi tudja, hogy így kell tennie, és a néző megállapíthatja, hogy Sanyi és Pali, akinek megvan a maga nyomorúsága is, hősökké válnak a szemünk láttára, ahogy küzdenek a nagyon elveszett barátjukért.
Míg Sanyi történetét megismerjük, azzal is szembesülünk, hogy miképpen viszonyul a külvilág egy olyan sebezhető, két világ határán billegő személyiséghez, mint amilyen egy anonim alkoholista.
Összefoglalhatjuk, hogy semennyire nem törődnek a helyzetével, az egészségével, az akaratával, a szavaival.
Mindenki csak magával van elfoglalva. Sanyi új barátnője is erőlteti, hogy igyon az első randevún. Egy idegen, akinek tetszett Sanyi bábjátéka egy pláza parkolójában, még meg is sértődik, mert a bábművész nem akar vele inni.
Abban sem segít a környezet, hogy ezek a labilis emberek lelkileg ne sérüljenek. És abban sem, hogy ne bélyegezzék meg őket úton-útfélen. Vagyis csak magukra és a hasonló cipőben járókra számíthatnak.
Till Attila filmjében az alkotók nem kerülték ki a néző számára fájó, gyomrossal felérő jeleneteket, amiket sokan jól ismerünk a saját környezetünkből, de mégis sikerült megtalálni a humort, a jóságot, a reményt és a biztatást is a filmben, hogy minden lehet jobb.
Még ebből a nyomorúságból is fel lehet állni. Csak előbb ki kell bírni tíz percet. Aztán egy napot.
És annak is lehet jobb, aki tehetetlenül szenvedte végig az alkoholistával közös életét.
Rengeteg kritika éri a magyar filmeket valami közelebbről meg nem fogalmazott ok miatt. Talán azért, mert a magyar filmrendező gyakran ‘lemegy’ valahova a témáért. Lemegy a nyóckerbe, lemegy vidékre, lemegy a melósok közé, mert magáról, a saját világáról nem akar beszélni. És ezzel el is rontja az egészet, bármilyen jó a történet egyébként, mert megkérdőjeleződik a szavahihetősége, és a néző már az elején kisodródik a film világából.
Pali (Polgár Tamás) nem is tudja igazán, mit kezdjen magával, Sanyi (Thuróczy Szabolcs) akit kirúgtak a bábszínházból, nehezen boldogul a mindennapokban
Fotó: Nemesházi Péter@Laokoon Filmgroup
Tilláék azonban nem mennek le sehova. Till Attila azért készítette a harmadik filmjét erről a témáról, mert ő maga is anonim alkoholista nyolc éve. Elmondta azt is a vetítés után, hogy buliivó volt, jókedvében ivott, és sokszor nem tudott leállni.
Az És mi van Tomival tipikus magyar lazafilm. Vagyis nincs nagyon túlírva a forgatókönyv, nincsenek a legapróbb részletekig kidolgozva a karakterek és a háttértörténetek, mondhatni balladisztikus, és tág teret hagy a néző mesélőkedvének, hogy kiegészítse a történet szálait, illetve melléjük mesélje a sajátját.
Ugyanakkor a jelenetek, amelyek Tilla és Kapitány-Fövény Máté mellett több alkotó ötletéből és improvizációikból születtek, kiváló színészi alakításokra adnak lehetőséget.
Thuróczy Szabolcs bőségesen élt is ezzel. A kettősük Polgár Tamással kiválóan működik. Sodró Eliza is nagyszerű a barátnő-élettárs szerepében.
Objektum doboz
Győri Márk operatőri munkája is kiváló, nagyon sok múlik azon, ahogyan látjuk ezeket az embereket, az arcokat, a testeket, a sorsokat, az érzelmeket, rezdüléseket a vásznon. Talán csak Tóth Zsófia képi megformálása nem sikerült maradéktalanul: különleges szépségéből inkább a különlegeset sikerült megragadni.
Az is emeli a film értékét, hogy olyan ikonikus színészeket is láthatunk benne, mint Básti Juli, Cserhalmi György és Ujlaki Dénes.
A filmben civil anonim alkoholistákkal is találkozunk, megtudjuk, hogy van köztük milliomos és hajléktalan is, és folyamatosan beszélgetnek, sok személyes dolgot megosztanak egymással.
Nem úgy, mint a klubjuk falain kívül, ahol már lassan senki nem beszél senkivel.
És mi van Tomival? – 100 perc
Magyar játékfilm – 2024
Rendezte: Till Attila
8/10
