Jelentősnek mondható idő óta egy civil embernek – s nem egy Európai Unióban munkálkodó képviselőnek – az a tapasztalata, érzése, bánata, hogy mi, magyarok (nem a honi hazaárulókra gondolok) Don Quijote módjára küzdünk valamiféle megnevezni nehéz ellenféllel, mely ez idő tájt ugyan hivatalosan az Európai Unió nevet viseli, ám valójában igencsak titokzatos. Vezetői ugyanis – az Unióról szóló eredeti elképzelést percenként cáfolva – ellene cselekszenek mindannak, ami normális, ami természetes, s ami tisztességes. Magyarán ez idő tájt már csak azt állapíthatjuk meg, hogy mindent megvalósítottak, amit nem akartunk, s nem akarunk ma sem. Abszurditások, erkölcstelen nézetek garmadája zúdul ránk naponta. Most, hogy ezt a cikket írom, éppen a kezembe került az október 22-i sajtó, amely a következő „örömhírekkel” köszöntött ránk: Manfred Weber és színtársulata azt közli, Orbánnak ideje távoznia. Óh, ez a szép európai függetlenség! – mondom én. Pontosabban azt kérdezem, miért is nem Manfred Webernek kellene távoznia? Még pontosabban már régebben miért is nem tűnt el ő? Ugyanekkor olvashattuk azt is, hogy az új messiás, azaz Magyar Péter azt nyilatkozta, hogy hazánknak le kellene mondania a szuverenitása egy részéről. Számomra felfoghatatlan, hogy egy magyar ember képes ilyen nyilatkozatot tenni. Magyarán árulóvá lenni, hazája függetlenségéről papolni. A cikkben olvashattunk arról is, hogy ez azzal járna, elfogadjuk a migrációt, a háborút támogatjuk, no és még a gyermekvédelmi törvényeket sem tartjuk szükségesnek. Nem folytatom. Már csak azért sem, mert naponta tapasztalhatjuk honi hazaárulóink véleményét a fentebbi jelenségekről, magyarán arról, hogy ők bizony Brüsszel mellé állnak.
Hogyan is szólt hajdan az Európai Unió megalapításáról szóló ígéret? Csak nagyon röviden: szabadság, demokrácia, egyenlőség és jogállamiság, valamint a béke és stabilitás előmozdítása. Tisztelt Olvasó! Ez tényleg megvalósult az Európai Unióban? Vagy éppen átvertek bennünket? Nos, az utóbbi. A „Salto mortale”-t megtettük. A máig bizonytalanba. Ahonnét szinte más üzenet már nem is jött belépésünk óta, mint hogy „merjünk kicsik lenni”! S mert ezt a kérést nem teljesítettük száz százalékosan, hát a fenekedés ellenünk nem szűnik. Folyik a hazaáruló-képzés, melynek jeles „tanulójáról”, azaz Magyar Péterről már szóltam, de ott van még a két hölgy, Donáth Anna és Cseh Katalin, akiknek szintén mindent szabad. Például pártjuk súlyos veresége után továbbra is ott ragyoghatnak az Európai Unió egén. Ez tényleg a jogállami Európa? És akkor még Ilariáról, a békés magyarokat verő olasz – úgymond – antifasisztáról ne is szóljunk. Nos, továbbra is mondom, állítom, hogy a fenti fenekedőknek egyetlen közös célja van: Magyarországot minden tekintetben elfoglalni. Értse ezt bárki is úgy, ahogy akarja. A szándék vitathatatlan.
Egy tudományos lapban érdekes cikket olvastam nemrégiben. Azt írták, hogy az emberek leggyakoribb álma a zuhanás. Állítólag életében legalább egyszer mindenki megtapasztalja az úgynevezett „zuhanós álmot”, amelyből még a becsapódás előtt felriad. A cikkben meg is próbálták elmagyarázni, mi okozza ezt a jelenséget? Mindenesetre – ahogy írják – a zuhanót álmában is halálfélelem tölti el, s többnyire fel is ébred a kellemetlen élmény miatt. Persze nem lenne tudomány a tudomány, ha nem akarná megfejteni e különös álomélmény titkát. Nos, a pszichológusok a lelki életünk tükrének nevezik ezt a jelenséget, mondván, hogy a zuhanás megélése azt jelenti, hogy bizonytalanok, önbizalom-hiányosok vagyunk, s félünk a kudarcoktól, mert az irányítás kiesett a kezünkből, tehát zuhanunk az ismeretlenbe. Egy olyanféle ismeretlenbe, mellyel nincs erőnk megbirkózni. Az erről szóló cikkben arra is kitértek, hogy miért is zuhanunk? Nos – állította a cikkíró – azért, mert olyan kihívások elé állít az élet, amellyel nincs erőnk megbirkózni. Elvesztettük az egyensúlyunkat, bizonytalanokká váltunk, nehezen döntünk, nem uraljuk az életünket, valamint nehezen találunk kapaszkodót ahhoz, hogy biztonságérzetünket megőrizzük. Az álomfejtők szerint az se mindegy, hogy a zuhanás honnét történik, például egy magas hegyről, egy épület tetejéről, netán egy zárt helyről – ez nem ugyanaz. Az álomfejtők szerint mindegyik „ugráshelynek” megvan a maga pszichológiai magyarázata. Ezek kifejtése nem az én dolgom, mindenesetre, akik ezzel foglalkoznak, nagyon érdekes lélektani következtetésekre jutottak. Összegzésképpen csak annyit állapítottam meg, hogy jelen korunk a zuhanás kora. A nihilbe zuhanunk, az erőszak, az uralkodási mánia, a megbékélés teljes hiánya jellemzi és fenyegeti életünket. Az ezoterikus magyarázatok mellett „földhözragadtabb” következtetéseket is levonhatunk a zuhanásos álmokat átélők számára. Én például azt, hogy nem csodálkozom, ha zuhanásos álomról beszél valaki, aki azt átélte. Hiszen mindennapjaink erről a zuhanásról szólnak. A megbékélés, az erkölcs, a tisztesség, a józanság és az emberiesség hiányáról. Aminek következménye: zuhanás a semmibe. Itt tartunk.
A szerző újságíró