MH/ MTI
2024. október 28. hétfő. 18:46
Frissítve: 2024. október 28. 18:52
Hozzátette: a köszönetről és a bátorságról szeretne beszélni. „A bátorságról azért, mert 2013-ban a magyar és a szerb nép vezetőinek volt bátorsága ahhoz, hogy szembe nézzenek közös történelmünk legfeketébb fejezeteivel, és létrehozzák azt, amit egész Európában csak a németek és a franciák tudtak létrehozni, ez pedig a történelmi megbékélés” – húzta alá.
Mint mondta, most újra megerősítették ezt a szövetséget, a partnerséget a szerb és a magyar nemzet között azáltal, hogy a két ország köztársasági elnökei, Sulyok Tamás és Aleksandar Vucic fejet hajtottak a második világháború szerb és magyar áldozatainak emléke előtt. „Nekünk a kilencéves szerb kisfiú, akit a magyarok vertek agyon puskatussal 1942-ben, ugyanannyira áldozatunk, mint az a magyar kisfiú, akit a szerbek vertek agyon puskatussal 1944-ben, és ez mindkettő sajnos az életből vett példa, nem pedig metafora” – tette hozzá. Pásztor Bálint köszönetet mondott mindazoknak, akiknek köszönhetően a megbékélés és az abból fakadó partnerség megszületett: Áder János és Novák Katalin korábbi magyar köztársasági elnököknek, Tomislav Nikolic volt szerb államfőnek. Aleksandar Vucic szerb és Sulyok Tamás magyar köztársasági elnöknek pedig azt köszönte meg, hogy folytatják ezt a politikát, azt a politikát, amely a néha Pásztor István VMSZ-elnök „életcélja” volt.
Rámutatott: az, hogy Zsablyán egymás mellett áll a katolikus és az ortodox templom, azt bizonyítja, hogy a helyi szerbek és magyar közösen, békében képzelték el a jövőjüket a 20. század elején. „Aztán sajnos a történelem és azok a gazemberek, akik a történelmet csinálták, ezt másképp gondolják, és ezt az emberek megszenvedték, de 2013-tól más fejezeteket írunk” – fogalmazott a VMSZ elnöke. Pásztor Bálint köszönetet mondott Aleksandar Vucic szerb elnöknek azért, mert majdnem napra pontosan tíz évvel ezelőtt, az ő miniszterelnöksége idején törölték el Zsablya, Mozsor és Csúrog magyar lakosságának kollektív bűnösségét. Megfogalmazása szerint ha Aleksandar Vucic semmi mást nem tett volna, akkor is kiérdemelte volna ezért a tettéért a megbecsülést és a tiszteletet. Fremond Árpád, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke beszédében kiemelte, hogy a csúrogi tömegsír és környéke azon túl, hogy gyászhely a magyarság számára, „tizenegy éve a megbocsátást és egymás veszteségének elismerését is szimbolizálja, ahogyan teszi ezt ez a templom is”.
Rámutatott, hogy 1944 októberének és novemberének tragikus eseményei az egész délvidéki magyar közösséget érintették, de „az élet körbenövi a veszteségeket, s a mi dolgunk, hogy a fájdalmas emlékeket nem feledve kellő tisztelettel adózzunk minden ártatlanul kivégzett áldozat előtt”. Hozzátette: a „veszteség szétszakított minket, a béke, egymás veszteségeinek tiszteletben tartása pedig összeköt, hiszen nem kisebb egy szerb család vesztesége, mint egy magyaré, a fájdalom nem köthető nemzetiséghez”. Kiemelte, hogy nyolcvan évvel a vérengzések után „újra meggyőződhettünk arról, hogy a szerb-magyar kapcsolatok nemcsak szavakban, szimbolikusan léteznek, hanem a mindennapokban is”.
Az MNT elnöke Pásztor István egy korábbi kijelentését idézte, amely szerint „közös felelősségünk, hogy ne hagyjuk relativizálni a borzalmat, és ne keressünk magyarázatot a bűnökre”. Hozzátette: a vajdasági magyarok tudják, hogy a békéért mennyit kellett dolgozni, a kitartásnak, a magyarok és a szerbek együttműködésének köszönhetően pedig méltó emlékhelyeken tiszteleghetnek az áldozatok emléke előtt. A templomátadó előtt a szerb és a magyar elnök közösen rótta le kegyeletét a második világháborúban és azt követően kivégzett ártatlan magyar és szerb áldozatok emléke előtt. A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került.
Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben mintegy 3-4 ezer ember vesztette életét, főként szerbek és zsidók. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint legalább 20 ezer délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. A túlélőket gyalogmenetben a járeki gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. A nélkülözésekbe több ezren belehaltak, a túlélők soha nem térhettek vissza otthonaikba. A történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett.
A szerb kormány 2014-ben, hét évtized után helyezte hatályon kívül a három vajdasági település, Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot. Az áldozatok emlékművét Csúrogon 2013-ban állították, akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolic akkori szerb államfő is fejet hajtott a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzettek előtt.
