Eberle és kollégái egy állkapocscsont darabból és három zápfogból azonosította az emlőst, és a Heleocola piceanus (A Heleocola latinul mocsárlakót jelent.) nevet adták neki. Az állat körülbelül 70-75 millió évvel ezelőtt élt Coloradoban, abban az időben, amikor hatalmas beltenger borította az Amerikai Nyugat nagy részét. Eberle azt mondja, hogy Colorado nagyszerű fosszília lelőhely, de az ebből a periódusból származó emlősök nagyon ritkák. És ez a felfedezett emlős késői krétakori emlősnek meglepően nagy volt.
70 millió éve ezen a helyen a szárazföld találkozott a vízzel. Itt az olyan állatok, mint a teknősök, kacsacsőrű dinoszauruszok és óriás krokodilok virágkorukat élhették a mocsarakban és a mocsarak körül, valamint a torkolatokban és a torkolatok körül, és a növényzetet, halakat és egyebeket fogyasztották. Egy csomó állat meglehetősen vígan élt a vízben, például a cápák, ráják és hegedűrája-félék.
Mielőtt egy aszteroida 66 millió évvel ezelőtt elpusztította a nem-madár dinoszauruszokat, az emlősök általában kicsik voltak – a legtöbb körülbelül akkorák voltak, mint a ma élő egerek, vagy patkányok. Eberle jórészt hátrahagyott kis fogaikból azonosította őket. A H. piceanus hozzájuk képest viszonylag nagy volt. Eberle úgy becsli, hogy az állat, amely a ma élő erszényesek kuzinja, 919, vagy annál több gramm súlyú volt, nagyobb volt, mint a legtöbb krétakori emlős. (Ez nem rekord, egy másik, ugyanebből az időszakból származó emlős fosszíliája, a Didelphodon 5 kilogrammot is nyomhatott.) Fogai alapján a H. piceanus valószínűleg növényeket fogyasztott kevés rovarral, vagy más kisebb állatokkal vegyesen.
Akár kicsik, akár nem, az emlősök fontos szerepet játszottak Colorado ökoszisztémájában a késő krétakorban. Nem mindegyik kicsi. Van néhány, a késő krétakorban felbukkant állat, amely nagyobb, mint amire 20 évvel ezelőtt számítottak.
