Louise Signor a második legidősebb ember New Yorkban. 1912. július 31-én született olasz bevándorlók gyermekeként a New York-i Harlemben.
Megélte a második világháborút, amelyben a testvérei is harcoltak, a szesztilalom korszakát, a nagy gazdasági világválságot, a szeptember 11-ét és a világjárványt, és túlélte öt fiatalabb testvérét.
Mégis, 112 éves korában is aktívan tevékenykedik.
„Ez az én testem. Senki sem mondja meg nekem, hogy mit tegyek. Azt teszem, amit a legjobbnak látok. Ez működik” – mondta.
Gyermekként Signore szívesen táncolt társastáncot, úszott, bocciázott és kerékpározott.
Bár néhány kedvenc mozgásformája, köztük a tánc az utóbbi években háttérbe szorult, a napi sétákat még mindig előnyben részesíti, még ha csak egy könnyed sétáról van is szó a lakóháza folyosóin.
Luisa szerint „minden a gyermekkorban kezdődik”, utalva az étkezési szokásaira.
„Minden este salátát, gyümölcsöt és zöldséget ettünk, és mindig volt bor az asztalon” – emlékezett vissza.
Louise és testvérei csak vasárnaponként fogyaszthattak süteményt és üdítőt.
Ami a jelenlegi étkezési tervét illeti, az olasz nő könnyű reggelire a tojást és a pirítóst szereti, az ebédeket és a vacsorákat pedig paradicsomszósszal vagy fokhagymával és olívaolajjal ízesítette.
„Nem eszem sokat. Általában tojást. Van kenyerem lekvárral és teával, de ennyi” – mondta ideális reggelijéről.
Van azonban egy népszerű reggeli ital, amit sosem hagy ki. Ez pedig a kávé.
A nő emellett egész életében kerülte a dohányzást és az alkoholt. Hosszú életét az ételekkel, különösen az autentikus olasz konyhával való egészséges kapcsolatának, és annak a fontos szerepnek tulajdonítja, amelyet az ételek játszottak a neveltetésében.
„Az olasz ételek nagyon egészségesek. Nagyon finom ételeken nevelkedtem” – mondta a 112 éves asszony.
Az olasz ételek mellett Signore azt állította, hogy azért élte túl testvéreit és legtöbb barátját, mert úgy döntött, hogy egyedülálló marad, és nem ment férjhez.
