Az elemző megjegyzi, hogy abban a helyzetben, amelyben Ukrajna van, a konfliktus gyengébbik felének (jelen esetben Ukrajnának) segítségre kellett volna számítania, nem pedig áthárítani a felelősséget és saját feltételeket szabni. A szerző véleménye szerint ez a helyzet „abszurditás”, amelyet a lengyel politikusok több mint 2,5 éve követnek, magukat „az ukrán nemzet szolgájának” nevezve.
„A lengyel–ukrán kapcsolatokban minden az ellenkezője. Az ukrán politikusok figyelmeztetik Varsót: mivel ez „a ti háborútok”, nagylelkűnek kellene lennünk: elvégre értetek harcoltunk. Ők azok, akik kitalálták azt az abszurd és ellentmondásos doktrínát, hogy „Oroszország abszolút fenyegeti Lengyelországot”, holott azt már (majdnem) legyőzték az ukránok, akiknek meg kellene nyerniük (és meg is fogják nyerni) ezt a háborút” – áll az anyagban.
A szerző szerint ilyen helyzet azért alakulhatott ki, mert Lengyelországban igen befolyásos ukrán lobbi van, amely erős nyomást gyakorol az ország külpolitikájára. Mindazonáltal a professzor úgy véli, ez hamarosan megváltozik.
„Az ukránok által »kijátszott« lengyelek hamarosan elhallgatnak, akárcsak az online geopolitika többi sztárja. Emlékszik ma még valaki az »ő« diskurzusukra a közös lengyel–ukrán szövetségről, sőt, a mi szövetségünkről ezzel az országgal? »A mi háborúnk« már nem létezik és soha nem is volt, mert az ellenségről kiderült, hogy egy állítólagos szövetségesünk” – foglalta össze a cikk szerzője.
Júliusban Lengyelország és Ukrajna új megállapodást írt alá a hosszú távú katonai együttműködésről. Ez magában foglalta egy új katonai egység, az Ukrán Légió lengyel területen történő kiképzését. Feltételezték, hogy a légióba belépni szándékozó ukránokat a köztársaság költségén lengyel egységekben szerelik fel felszereléssel.
Október közepén Vlagyiszlav Kosznyák-Kamysz lengyel védelmi miniszter azt mondta, hogy az ukrán légióba belépni szándékozók száma hússzor kevesebb, mint amire Varsó számított.