Ami a Jövőnk a gyermekcímű könyvünk megjelenése előtt történt, az valóságos csoda volt. A Barankovics István Alapítvány égisze alatt és támogatásával elindult Gyermek- és Családbarát Alkotóműhely a civil közreműködés legjobb példáját mutatta. Több mint 200 szociológus, pszichológus, pedagógus, demográfus, közgazdász, mérnök és tizenegy édesanya önkéntesként vett részt a négyéves munkában azzal a céllal, hogy Magyarországon a népességfogyás komplex okait feltárja, és több gyermek szülessen. E közös gondolkodást összegző, Jövőnk a gyermekcíműkönyvünkkel együtt hat tanulmánykötet készült el.
A könyv 2019 november–decemberében elindult a bemutatásának útjára: Budapesten, Kecskeméten, Nyíregyházán és Veszprémben járt. A következő, immár koronavírusos évben két könyvbemutatóval, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége Családpolitikai Műhelyének megalakulásával, a recenziók és könyvismertetések sorával folytatódott a bemutatás útja.
A könyv születésének időszaka – bár mérsékelten – azért is csodálatos volt, mert a demográfiai adatok is kedvező képet mutattak. A termékenységi ráta a 2011. évi történelmi mélypontot jelentő, 1,23-as értékhez képest jelentősen növekedett egészen 2021-ig. A mutató 2016 és 2020 között mindegyik évben 1,5 körül alakult, majd 2020-ban 1,56-ra, míg 2021-ben 1,59-re emelkedett (a koronavírus-járvány kedvezőtlen gazdasági és egészségügyi hatásai ellenére is). 2011 és 2021 között tehát mintegy harminc százalékkal javult a gyermekvállalási kedv hazánkban, amely Csehországot követően a második legnagyobb mértékű növekedés az Európai Unió országaiban.
A könyv átfogó, sok szempontból átgondolt, értékes javaslatai eljutottak a szakmai társadalomhoz. Az érintett szakemberek köre ezt értékelte is. Ennek ellenére úgy vélem, hogy nem jutott el eléggé a szélesebb társadalomhoz, és így, ezen keresztül a politikai döntéshozók teljes köréhez sem. Utólag – kicsit nehéz szívvel – úgy érzem, kihagytuk azt a lehetőséget, hogy az eddiginél is hatásosabb „marketingtevékenységgel” közelebb vigyük javaslatainkat a szélesebb társadalomhoz és a gyakorlati szempontokat is mérlegelő politikai döntéshozókhoz.
Ezzel összefüggésben kérdés, hogy vajon a javasolt – és tőle erőteljes, ösztönző hatást várt – Család- és Közösségfejlesztési Minisztérium létrehozása, a „hivatásos szülők” életpályamodell, valamint az országos és helyi szintű demográfiai stratégiák kidolgozását, illetve kidolgoztatását miért nem tartotta célszerűnek a kormányzat? Ennek egyik feltehető oka volt – vélhetően – az időtényező szerepe: ilyen nagyarányú intézményi változtatástól lassúbb demográfiai hatás várható, mint célzott intézkedésekkel, a másik ok a javaslattal járó intézményi változtatások nagy, költségvetés általi támogatási igénye.
Egy másik cselekvési fő irányként a 35 éves kort betöltött nők gyermekvállalási ösztönzését – a többoldalú bizonytalanság ellenére – a legsürgősebb feladatnak tekintettük, remélve 100–120 ezer gyermek megszületését. Ha ez a várakozás túlzottnak is tekinthető, indokoltságát az utóbbi években alátámasztja e korosztály nagyobb szülési hajlama, amelynek az eredménye az újszülöttek ezreit jelenti. A 35 évnél idősebb anyák 2022-ben már ugyanannyival (0,32) járulnak hozzá a termékenységi rátához, mint a 25 évnél fiatalabb anyák. A 35 évnél idősebb nők ebben az évben csaknem húszezer gyermeknek adtak életet. Ez azonban lehetett volna még több is, ha az általunk javasolt beavatkozások nagyobb arányban valósultak volna meg.
A könyv e javaslatával összhangban a negyven év feletti nők családtámogatásokra való jogosultsága szerepelt a Magyar Nemzeti Bank A fenntartható egyensúly és felzárkózás 144 pontja című, 2022 májusában megjelent javaslatcsomagjában is. A javaslat elvetésének indoklása egyszerűen az volt, hogy a babaváró támogatást csak a 41 évnél fiatalabb nők igényelhetik, jóllehet, a negyven év feletti korosztályban a termékenységi ráta és az újszülöttek száma is érezhetően emelkedik. A negyven évnél idősebb anyák 2010-ben 2354 gyermeket, míg 2022-ben már mintegy 4840 gyermeket szültek, amely az éves születésszám 4,9 százaléka volt.
Ugyanakkor ezen MNB-s javaslat megfogalmazása óta, 2024-től kezdődően jelentősen szigorodtak az igénylési feltételek:
– A babaváró hitel 2019-es indulása óta alapszabály volt, hogy az igénylőknek legalább 18 évesnek kell lenniük, a házaspár hölgy tagja pedig nem lehet idősebb 41 évesnél.
– 2024. január 1-jétől a feleség már csak harminc évnél fiatalabb korban igényelheti a hitelt, vagyis már a harmincas igénylők is elesnek a maximum 11 milliós, kamattámogatott hitel lehetőségétől.
– Átmeneti rendelkezés révén 2024 során még a harminc-negyvenéves korú nők is beadhatják a hitelkérelmet, de csak akkor, ha már úton van a baba, és a várandósság elérte a 12. hetet. 2025-től kezdődően viszont már csak a harminc évnél fiatalabb nők kaphatnak babaváró hitelt.
Ennek tükrében elmondható, hogy a babaváró hitelek igénybevétele indokolt lett volna a 35–44 éves korú, legalább középfokú képzettséggel rendelkező anyák számára is. Egy ilyen ösztönzés látszólag nehezen tekinthető egyezőnek a kormány kialakulóban lévő, új szemléletével, és előnyben részesíttette a harminc év alatti anyák ösztönzését az első gyermek minél korábbi megszületése érdekében, s amelyet újabb gyermekvállalás követhet. Mindezt mérlegelve, nyilvánvalóan célszerű lenne olyan ösztönzési stratégia kidolgozása és alkalmazása, amely szerint mind a két irányú ösztönző támogatás fenntartása indokolt lenne, hiszen az alacsony termékenységi ráta miatt sürget az idő. Ez szükséges lenne ahhoz, hogy a nagyobb születési szám eredményeként a korfán észlelt behorpadás kisebb legyen, sőt, megszűnjön.
Az elvégzett civil kutatásaink és a kormányzati megfontolások összehangolt gyakorlati megvalósítására az elmúlt tíz évben az idő folyamatos sürgetése – sajnos – nem adott lehetőséget. Pedig jó példa lett volna. Elég megnézni Csehország esetét, ahol hamarabb fordult meg a születésszámok kedvezőtlen trendje, és a termékenységi ráta is magasabbra emelkedett. Csehországban 1999-ben érte el a minimumát a termékenységi ráta (1,13), ahonnan 2021-re 1,83-ra emelkedett. A 2010 és 2021 közötti emelkedés a legnagyobb mértékű volt az Európai Unióban, éppen Magyarország előtt, amelynek eredményeként Csehországban lett a 2. legmagasabb a termékenységi ráta az EU-ban 2021-ben. Az, hogy Csehországban hamarabb és magasabbra emelkedett a termékenységi ráta, azt eredményezte, hogy 2010 óta ott csaknem 250 ezerrel több gyermek született meg, mint Magyarországon.
Bár jelentős eredményeket tudunk felmutatni demográfiai területen 2010-től kezdődően, összességében mégis el kell ismernünk, hogy nem minden lehetőséget tudunk kihasználni. A 2010-es évtized az, amikor a Ratkó-unokák generációja még benne volt a termékenységi szempontból valójában releváns korcsoportban. Magyarországon a teljes termékenység csaknem kilencven százalékát a 20 és 39 év közötti nők jelentik. Az ő számuk 2010-hez képest 22 százalékkal csökkent. Ez az oka annak, hogy – bár a termékenység jelentősen növekedett hazánkban a 2011-es történelmi minimumot követően – az élveszületések száma nem tudott 93 ezer fő fölé emelkedni 2010 óta, sőt, a tavalyi évben 85 ezerre csökkent. Ebben szerepe volt annak, hogy a demográfiai statisztikák is hátrányosan változtak. 2021 óta a termékenységi ráta csökkenést mutat: A termékenységi ráta 2024. első nyolc hónapjában összességében 1,37 volt, amely elmarad 2023. első nyolc hónapjának átlagos értékétől (1,52). Így a 2020-as évek elején megtört a termékenység korábbi években tapasztalt, növekvő trendje. Ezekből az adatokból az látszik, hogy valóban szükség van új impulzusokra a családpolitikában. A munka korábbi elkezdésével talán el lehetett volna érni több gyermek születését is ebben az időszakban.
Jóllehet, az elvégzett civil kutatásunk során több szempontból is megemlítettük a „lombikprogramot”, de állásfoglalásra e kérdésben nem került sor. Befejezésképpen ezért említem, hogy a jövőre vonatkozóan ez az eljárásmód a jelenleginél nagyobb figyelmet érdemel. Ezt indokolják a legfrissebb statisztikai adatok, ugyanis a meddőség globális népbetegség, a lakosság kilenc-tíz százalékát érinti, és egy 2015-ös jelentés szerint globálisan körülbelül 48,5 millió pár volt meddő. A kezelések iránti igény növekedését jelzi az is, hogy 2030-ra már ötvenmilliárd dolláros egészségügyi piacot prognosztizálnak ezen a területen a piaci elemzők.
A lombikkezelésre 2019-ben javaslatokat fogalmazott a Magyar Nemzeti Bank, amelyek a következők:
– A gyermekvállalással kapcsolatos, célzott szűrővizsgálatok bevezetése és a gyermekvállaláshoz kapcsolódó, egészségügyi ellátásokban való nagyobb állami szerepvállalás hozzájárulhat az első gyermekek kívánt időben történő megszületéséhez és több gyermek vállalásához.
– A mesterséges megtermékenyítés támogatása a gyermekszám növelésének egyik leghatékonyabb módja, hiszen célzottan olyan párokat támogat, akik már meghozták a gyermekvállalási döntésüket, ám ez a szándék nem tud megvalósulni valamilyen okból.
– A termékenységi centrumok állami átvétele után a jövőben erősíteni szükséges az állami ellátásokkal szembeni bizalmat, amelynek fontos eszköze az erőteljes szakmai és pénzügyi kontroll, a jól működő és folyamatosan frissített protokollok menti kezelés, illetve az ellátások személyesebbé tétele. Ezenfelül mindenképpen érdemes lenne bővíteni a kapacitásokat, hiszen az állami ellátásban jelenleg jelentős a várakozási idő.
Azt gondolom, hogy a Jövőnk a gyermek című könyv elkészültéhez vezető munka egy csoda volt, azonban fontos lenne, hogy ez megismétlődjön. Örülnék neki, ha azt mondhatnám, hogy nincs szükségünk további csodákra ezen a téren, de nem ez a helyzet. A születésszámok sajnos ismét csökkenésnek indultak, így folytatnunk kell a megkezdett munkát. Az általunk összeállított könyvben leírtak nagy része továbbra is aktuális. Ám a minket körülvevő világ változik, így minden, ez a könyv is folyamatos átgondolásra és frissítésre szorul. Ez a könyv véleményem szerint jelenthetné a már sokszor sürgetett népesedési stratégia alapját. Folytatnunk kell tehát a munkát nekünk, civileknek és a kormányzatnak egyaránt. A céljaink közösek, tehát az lenne a legjobb megoldás, ha ezt a munkát is közösen, minden releváns szereplő bevonásával végeznénk el. A demográfiai fordulat ugyanis a szív mellett a tudatosságon is múlik, így mindent meg kell tennünk azért, hogy az üzeneteink ne csak a döntéshozókig és a szakmai közönségig, hanem minél szélesebb társadalmi rétegekhez jussanak el. A kihívás tehát adott, ám ezután a konferencia után büszkén állíthatom, hogy továbbra is van elég ember, aki szeretne is tenni ezért az ügyért.
(Az előadás a Károli Gáspár Református Egyetem Gazdaságtudományi, Egészségtudományi & Szociális Karon 2024. október 16-án hangzott el.)
A szerző a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója
