A kép világa – Magyar kortárs képzőművészek Isztambulban

–A Magyar–Török Kulturális Évad kapcsán két kiemelt kortárs magyar tárlat is várja Isztambulban a képzőművészet szerelmeseit szeptember közepétől. Mit érdemes tudni róluk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz?

–Az említett kiállítások mindössze egy nap különbséggel – szeptember 18-án és 19-én – nyíltak meg két külön helyszínen egy magas szintű előkészítő, egyben koordinációs munka eredményeként. Az „időbeli elsőbbség” a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményének válogatott alkotásait felvonultató tárlaté volt, amely a nemzetközi képzőművészeti berkekben is jegyzett Pera Múzeumban kapott helyet. A kiállítás a Calculations and Coincidences (Számítások és véletlenek) címet viseli, és az algoritmikus művészet három úttörő magyar alkotóját, Molnár Verát, Maurer Dórát és Rákóczy Gizellát mutatja be. A kép világa – a festmény frissítése a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának, valamintösztöndíjasainak festészeti kiállítása az MMA és a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Isztambul közös szervezésében valósult meg. A tárlaton 24 művész 37 festménye látható széles generációs merítésből Stefanovits Péter, a képzőművészeti tagozat vezetője, Szurcsik József, az MMA rendes tagja és iski Kocsis Tibor festőművész kurátorok válogatásában.

A kép világa – csoportkép a megnyitóról

Fotó: Walter Péter/MMA – Liszt Intézet Isztambul

–Iski Kocsis Tibor elmondása szerint a tárlat a különböző generációkat is képviselő alkotók hátteréről, látásmódjáról, műfaji, stiláris és szakmai eszközhasználatban gazdag változatosságáról is tanúskodik.

– Teljes mértékben így van. Ezúton is szeretném tolmácsolni s egyben idézni a kurátorok hozzáértő és kellő érzékenységgel bíró gondolatait, amelyeket megnyitóbeszédemben is elhangzottak a tárlat koncepciója, az ott látható alkotások vonatkozásában. Ugyanis e sorok kellőképp érzékeltetik azt, ami a tárlatra látogatót, a befogadót várja:

A művek hátterében nem egyszer felsejlenek annak az adott évtizednek a jellegzetességei, nehézségei és kihívásai is, amelyben születtek. A legidősebb alkotók, Stefanovits Péter és Véssey Gábor munkáin szürreális és pop elemeket is felfedezhetünk: képeik expresszívek, tematikájukat illetően gyakran történelmi, mitológiai vagy vallási hátterűek. Lajta Gábor és Szotyory László munkáira az 1980-as évek áramlatai közül a német Heftige Malerei „indulatos” ecsetkezelése és témafelvetései, valamint a transzavantgárd volt hatással. A rendszerváltás előtti korlátozó időszakban a visszavonulást választotta Földi Péter, valamint Bukta Imre is. Földi munkáiban a gyermekrajzok, Buktánál viszont a szülőföld, a folklór inspirációja figyelhető meg, erős ironikus attitűddel. Az 1990-es éveket követően lépett pályára lépő művészek, köztük Szurcsik József, Gaál József, Baksai József, és Kótai Tamás, valamint a határon túlról áttelepült Jovián György, Elekes Károly, és Verebes György munkáira inkább a filozofikus attitűd jellemző.

–Ismeretes, hogy a fiatalabb alkotók érdeklődése a technika, anyaghasználat, valamint az új megoldások, kísérletek terén igen széleskörű, ugyanakkor más, szintén fiatal alkotók pedig folytatják a klasszikus európai festészet hagyományait.

– A kiállításon mindkettőre találunk élő példákat: az előbbi kapcsán iski Kocsis Tibor és Szabó Ábel művészetét említeném, akik saját megfogalmazásuk szerint is „technorealista” műveket készítenek. Iski Kocsis Tibortól azt is megtudtuk, hogy Horváth Lóczi Judit munkássága ezzel szemben konstruktív-geometrikus előzményekhez kapcsolódik, Hermann Zsófia és Tóth Angelika alkotásainak előzményeit pedig az európai tájképfestészet történetében fedezhetjük fel.

– Visszatérve a török–magyar kulturális kapcsolatokra: mozgalmas, változatos élményekkel teli napokkal gazdagodott az MMA háromfős delegációja isztambuli kint tartózkodása során. Beavatna minket néhány emlékezetes programba?

A kép világa című kiállítás – Isztambul

Fotó: Walter Péter/MMA – Liszt Intézet Isztambul

–Első körben szeretném kiemelni a kinti találkozások fontosságát, előremutató jellegét. Mátis Viktor Magyarország ankarai nagykövetének kérésére, a Magyarország és Törökország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 100. évfordulója alkalmából szervezett kulturális évad keretében a szeptember 18-19-én megnyíló kiállításokra érkező MMA és MNB delegációinak programját Sípos Áron, a Liszt Intézet igazgatója hangolta össze professzionális szinten. Erre a koordinációs munkára azért is volt szükség, mert az MMA kiállításmegnyitójára azona napon került sor, amikor is a diplomáciai szereplők hivatalos megjelenésen vettek részt Ankarában. Így az a megtiszteltetés ért, hogy egy nappal korábban, az MNB kiállításának megnyitóját megelőzően, az MMA alelnökeként fogadhattam a diplomáciai küldöttséget, és körbe vezethettem őket A kép világa – a festmény frissítése című tárlatunkon. A kiállítást megtekintő prominens személyek között jelen volt Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési ügyekért felelős miniszter a küldöttségével,Mátis Viktor, Magyarország ankarai nagykövete és Dr. Pintér Attila, Magyarország isztambuli főkonzulja is. Sípos Áron intézetigazgató az MMA-küldöttség – Strohner Márton főosztályvezető, Kárpáti Katalin osztályvezető az MMA Titkárságának Nemzetközi és Regionális Főosztályáról és jómagam – számára több találkozót is szervezett a Liszt Intézet szakmai partnereivel a kiállításmegnyitó napján. A meglátogatott isztambuli kulturális intézmények több művészeti területet érintő tevékenységét megismerve kerestünk lehetséges együttműködési platformokat az MMAés az adott szervezet között. Több helyi múzeum vezetőivel is sikerült értékes, jövőbeli együttműködéseket megalapozó megbeszéléseket folytatnunk.

Fontos azt is megemlítenem, hogy az MNB szeptember 20-án megnyílt ankarai, fiatal magyar képzőművészeket bemutató nagyszabású kiállításán több MMA ösztöndíjas is kiállítóművészként szerepel – a műveik így Ankarában és Isztambulban egyszerre láthatók.

Személy szerint nagyon örültem annak, hogy külföldön is szélesebb körben megismerhették, hogy mennyire sokszínű akadémiánk művészeti életben kifejtett tevékenysége, emellett mennyire összetett a tagsága, feladatköre és nem utolsósorban azt, hogy mennyi tehetséges kortárs művész él Magyarországon.

–Hogyan fogadták Önt személyesen, mint MMA-alelnököt?

– Ezzel kapcsolatban is szereztem érdekes élményeket a számos pozitív benyomás mellett: sokan nem értették ugyanis, hogy mit keres egy színész egy alkotmányos köztestület alelnöki székében. A két funkció, szerepkör nehezen ért össze számukra. Többen nem igazán értették azt sem, hogy egy kilenc művészeti tagozatot és több kulturális tevékenységet kifejtő intézményt magába foglaló „művészeti fellegvár”, miként működhet számos szabályzóval teli hivatalként napi szinten. Ismét megerősödtem abban, hogy mennyire szükség van az MMA-ról szóló, közérthető nyelven írt, bemutatkozó kiadványra, amely összefoglalja és egyértelművé teszi akadémiánk lényegét a külföldi partnerek és a közönség számára is! Úgy tudom, hogy a kiállítás társszervezője, az MMA Titkárságán belül működő Nemzetközi és Regionális Főosztály hamarosan új kiadvánnyal jelentkezik e célból, amit örömmel üdvözlök.

–Hogyan értékeli összességében az isztambuli kiállítást a magyar–török kapcsolatok szempontjából nézve?

– A tárlat megnyitójára készülve, a két nép kapcsolatának számos, általam korábban csak részben ismert vonatkozásáról olvashattam, Kossuth Lajos emigrációjától az Ankarában dolgozó magyar építészeken át egészen Bartók Béla népdalgyűjtő útjáig, aki rokonságot fedezett fel a török és a magyar nép népdalkincse közt. Ezek történelmi és kultúrtörténeti tények, és kétségkívül szívmelengetőek számunkra. E kiállításon az inspiráló alkotásokon keresztül lehetőség nyílik arra, hogy még személyesebben kapcsolódjunk és a két nép közti kapcsolatot tovább építsük.Aki nyitott a művészetekre, az láthatta, hogy milyen széles stílusbéli skálán mozognak a kiállító alkotók, mennyire sokszínű az általuk teremtett világ. Úgy gondolom, hogy első „belépőként” kiváló áttekintést és egyben merítést jelentett e tárlat a magyar kortárs képzőművészet remekeiből.

Az interjú a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával készült.

Elolvasom a cikket