Dr. Sarah Inskip, a kutatás vezetője azt nyilatkozta, meglepő volt, hogy milyen sok nő használt dohánylevelet. Ez hadilábon áll sok uralkodó történelmi elbeszéléssel, amelyek azt sugallják, hogy ez egy nagyon férfi szokás volt. Ezt fontos figyelembe venni, mivel a dohányzás jelentős egészségügyi kockázati tényező lehetett nőknél és férfiaknál is.
A kutatók a molekuláris csontszerkezetben azonosították a dohányzás árulkodó jeleit. A Science Advances magazinban publikált felfedezés felhasználható modern bűnügyi nyomozás esetén is.
Kulcsinformáció lehet a maradványok azonosításánál, ha tudják, hogy az illető dohányzott-e vagy sem, de az új kutatási módszer használható olyan információk feltárásában is, mint hogy mit evett az illető.
Bármely individualizáló információ hasznos egy test vagy csontváz biológiai profiljának létrehozásában, amikor a személyazonosság ismeretlen. Hasznos lehet egyedi esetekben vagy tömegszerencsétlenség esetén is.
A kutatók a molekuláris csontszerkezetben azonosították a dohányzás árulkodó jeleit: azokat a molekulákat, amiket a dohányzás hagy a dohányzó csontjaiban, amint a test feldolgozta a dohányt. A csapat először elemezte 323 12. századból származó emberi test maradványait, melyek közül 177 embert Londonban, 146 embert Lincolnshire-ben temettek el. Mivel a dohányt a 16. században vezették be Nyugat-Európába, a kutatók olyan emberek maradványaival kezdtek, akik ezelőtt éltek, hogy legyen mivel összehasonlítani az eredményeiket. A legtöbb egyén Kr.u. 1500 és 1855 között, 45 pedig Kr.u. 1150 és 1500 között élt.
A többi maradvány némelyike egyértelműen dohányos volt a régimódi agyagpipák által okozott fogaikon lévő jellemző nyomok miatt. De nem minden dohányoson voltak ezek a jelek, részben mert a dohányt nemcsak szívták, hanem por formájában szippantották, vagy levél formájában rágták.
A kutatók az egyének kis csontmintáit folyékony kromatográfiával tesztelték, ami a mintákat kémiai részeikre különíti el. Ez világosan megmutatja a határozottan nem dohányzók és határozottan dohányzók közötti különbségeket: ezek jelek, azaz biomarkerek, amiket a többi testben keresni kell. Konkrétabban, a tesztek kimutatják azt, hogy a dohány metabolikus nyomot hagy a kérgi csontokban (a szövet sűrű, külső rétege, ami erőt ad a csontvázunknak).
Aztán, amikor a csapat a többi maradványban kereste ezt a jelet, felfedezte, hogy a csontvázak több mint fele hosszú távú dohányhasználat jeleit mutatja. Ez négyszer magasabb, mint a jelenkori ráta az Egyesült Királyságban.
Inskip szerint az új módszer segíthet a modern egészségügyi problémák megismerésében. Az eredmények azt mutatják, hogy a régészeti csont értékes múltbéli biológiai adatforrás. A jövőben a légúti betegségeket fogja vizsgálni, amik ma hatalmas veszélyt jelentenek.
