MH/ MTI
2024. október 31. csütörtök. 20:48
A szónok a 20. század első felének egyik legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb politikusaként méltatta a „mélységesen református” Tisza Istvánt, aki kezdetben a liberalizmusban kereste az országban megjelenő problémák megoldását, kálvinizmusától elválaszthatatlan haladáspártisággal.
Megemlítette: Tisza István az elsők között volt, aki felismerte a munkáskérdés össztársadalmi jelentőségét, számos javaslattal élt e csoport helyzetének, bér- és munkakörülményeinek javítására, biztosítotti jogviszonyuk megteremtésére. Szili Katalin hangsúlyozta: Tisza István politikai gondolkodása később konzervatívvá vált.
Kiemelte: Tisza István mindig is háborúellenes volt, miniszterelnökként békét akart, de vezetőként vállára kellett vennie az első világháború egész súlyát és felelősségét, ha egész lénye lázadt is a világégés borzalmai ellen.
Hozzátette: a politikus a monarchia és a dualizmus feltétlen híve, az akkori liberális-konzervatív konszenzus képviselője, a joguralom, az alkotmányosság és a parlamentarizmus meggyőződéses elkötelezettje volt.
Szili Katalin olyan politikusként méltatta az egykori miniszterelnököt, aki a magyar nemzet fenntartói erői között a hazaszeretet és az életösztön mellett azt is számon tartotta, hogy miközben a magyarság magába tudta szívni a nyugati fejlődés gondolatait, át is tudta gyúrni azokat saját igényei, viszonyai, céljai szerint.
Megjegyezte: ellenségei Tiszát „vad geszti bolondnak” nevezték, majd felvetette, könnyű bárkit így láttatni egy őrültté váló politikai közegben, különösen azt, aki „a kihívások közepette egyedül van a józan ész birtokában”.
Mint mondta, a letűnő világ utolsó nagy alakjának nem adatott meg, hogy az új világ első nagy személyisége lehessen, akivel talán elkerülhető lett volna a Károlyi Mihály és követői által okozott összeomlás.
Szólt arról is: Tisza István a nemzetiségek önazonosságának tiszteletben tartása mellett az országhoz való lojalitásuk erősítését tartotta fontosnak, „az egymás mellett élő népek szövetséggé szervezését” tartotta feladatának.
Az egykori kormányfő életművének üzeneteként Szili Katalin azt említette, hogy „a környező népeket vagy nekünk kell erős hatalommá szerveznünk, vagy lesznek olyanok, akiknek érdeke, hogy ellenünk szervezzék” azokat.
A miniszterelnök ismerte korszakát, és nagyon komolyan vette, hogy megpróbálja megakadályozni az egyre terjedő radikális mozgalmak fellendülését – hangsúlyozta a szónok, hozzátéve, Tisza halála egy ellentmondásos korszak végét, a történelmi Magyarország szétesését eredményezte.
Megemlítette: a néhai miniszterelnök úgy látta, hogy a történet fordulópontján, egy új korszak küszöbén áll a világ, és az új kihívások megértésétől függ az egyes nemzetek, államok jövője.
Szili Katalin hozzátette, ma is fordulóponton állunk, a béke érdekében meg kell értenie minden politikusnak az új idők szavát, mert nem mindegy, hogy ez az új idő az emberek kitettségét, kiszolgáltatottságát jelenti-e, vagy elhozza mindannyiunk számára a békét és a biztonságot.
Nekünk ez utóbbiért kell ma dolgoznunk – mondta Szili Katalin.
