A kutatócsoport három génre – FOXM1, MAT2A és MAT2B – összpontosított, amelyek részt vesznek a fibrózis folyamatában. E gének egy tengelye ígéretes célpontnak tűnik a gyógyíthatatlan betegség elleni, hatékony módszerek kifejlesztéséhez. A tudósok úgy vélik, hogy az e gének által termelt fehérjék legalább egyikének elnyomása hatékony kezelésnek bizonyulhat.
A vizsgálat módszere a gyulladás és a májfibrózis előidézése volt laboratóriumi egerekben. Az egereket ezután egy FDI–6 nevű anyaggal kezelték, amely blokkolja a FOXM1 gén által termelt fehérje aktivitását. Ez a módszer lehetővé tette a kutatók számára, hogy részletesen tanulmányozzák a gátlószer hatását a fibrózis folyamatára.
Az eredmények azt mutatták, hogy a FOXM1 fehérje blokkolása nemcsak a fibrózis progressziójának megállítását, hanem a májszövet részleges helyreállítását is eredményezte. A fibrózisfolyamatban szerepet játszó MAT2A és MAT2B gének a sztellatus sejtek néven ismert májsejtekben aktívak, így a fibrózis kaszkád fontos elemei.
A tudósok azt is megállapították, hogy a három vizsgált gén olyan speciális extracelluláris vezikulákon keresztül lép kölcsönhatásba egymással, amelyek szerepet játszanak a sejtszállításban, és elősegítik a gyulladást. A vezikulák gyulladást válthatnak ki, és stimulálhatják a fibrózisos folyamatokat azáltal, hogy genetikai fragmentumokat és fehérjéket juttatnak át egyik sejtből a másikba.
A kutatók végezetül megjegyezték, hogy bár az állatkísérletes eredmények biztatóak, további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megerősítsék e megközelítés hatékonyságát az emberekben.
