Valójában teljesen normális dolog hajnali három-négykor felébredni. Valójában a legtöbben többször is felébredünk egy éjszaka, csak nem igazán vagyunk ennek tudatában.
Egy éjszaka folyamán mindannyian több alvási cikluson megyünk keresztül. Ezek mindegyike könnyű alvással kezdődik, amely aztán átadja helyét a mélyebb álomnak, amikor belépünk a lassú hullámú alvásba. Ezt követően belépünk a gyors szemmozgás (REM) néven ismert, aktívabb fázisba, amely után nagy valószínűséggel felébredünk, mielőtt újra elaludnánk.
Ez az egész folyamat körülbelül négy órát vesz igénybe, amely azt jelenti, hogy ha általában este tizenegy körül fekszünk le, akkor három óra körül már ismét magunkhoz térhetünk. Ideális esetben ez a rövid megszakítás nem tart tovább néhány pillanatnál, de ha véletlenül egy negatív gondolatspirál csapdájába esik, akkor ébren találhatja magát, és képtelen lesz visszaaludni.
Más szóval nem feltétlenül a stressz okozza, hogy éjszaka felébredünk, de a pillanatnyi ébredésünket teljes válsággá változtathatja. Ráadásul hajlamosak vagyunk kevésbé racionálisan gondolkodni éjszaka, mint napközben, ezért a problémáink hajnali háromkor mindig sokkal félelmetesebbnek tűnnek.
Greg Murray pszichológus és kognitív terapeuta szerint ez azért van, mert tudjuk, hogy ilyenkor, éjjel valójában semmit sem tehetünk a probléma megoldása érdekében. Napközben képesek vagyunk proaktívan kezelni bizonyos problémákat, de éjszaka csak aggódni tudunk – és az elménk pontosan erre hajlamos.
