A pofátlanság határa című Szenes Iván-dal jutott eszembe arról, hogy végre megszüntették a Horn Gyuláról elnevezett sétány arcpirító elnevezését, amelyet a gyurcsányista közgyűlés erőltetett át a testületen a közelmúltban, s amelyet most végre a Fidesz és a Tisza Párt akaratának megfelelően Pesti Srácok sétánnyá neveztek át.
Ebben nemcsak az a pofátlanság, amit Horn Gyula művelt karhatalmista, pufajkás múltjával, amikor ugyanis a parlamentben olvasták, egyáltalán nem tagadta, hogy igen, ő az volt, és részt vett az ’56-os forradalom leverésében, hanem egyenesen azt vágta a Tisztelt Ház képébe, hogy „Na és?” A pofátlanság azonban a baloldalon nagyon is folytatódik, mert amikor előterjesztették a sétány átnevezésének tervét, azt már akkor is jogszabály tiltotta. Kimondta, hogy közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. Horn Gyula pedig részt vett, erre azonban fittyet hányt a Karácsony Gergely vezette közgyűlés, amely akkor a balos többséget maga mögött tudva félretolta a jogszabályt, és elrendelte az átnevezést.
A Horn Gyuláról elnevezett sétány története 2022-re nyúlik vissza. Az, hogy valaki ilyen személynek minősül-e, azzal kapcsolatban kizárólag a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása bír jogi relevanciával.
Az állásfoglalás kérése azonban csak lehetőség, ha kétség merül fel az illető személy történelmi szerepével kapcsolatban. A baloldali többség – meglehetős cinizmussal – úgy határozott, hogy bennük nem merült fel kétség Horn Gyula szerepével kapcsolatban, ezért nem fordultak az MTA-hoz.
Mivel a törvényi szabályozás sajátossága miatt a névadó önkormányzaton kívül senki más nem kérhette az MTA állásfoglalását, nem is volt jogi lehetőség a névváltoztatás követelésére. Ezt a jogi akadályt ugrotta át két közgazdász és egy jogász.
Egyikük, Felföldi Zoltán elmondta, hogy egy másik törvény alapján civil szervezet sem nevezhető el olyan személyről, akivel kapcsolatban az önkormányzati törvény tiltást fogalmaz meg. Civil szervezet létrehozása esetén azonban az akadémiai állásfoglalás megkérése nem lehetőség, hanem kötelesség. Ezért a magánszemélyek elhatározták, hogy megalapítják a Horn Gyula Emlékére Alapítványt, amelyhez kötelezően ki kellett kérniük az MTA névhasználati engedélyét. Nem meglepő módon az MTA az engedélyt nem adta meg. Indoklásuk szerint Horn Gyula „közismert életútja nem hagy kétséget afelől, hogy részt vett, sőt, vezető szerepet vitt a 20. századi önkényuralmi rendszer kiépítésében és fenntartásában”. Ezzel az akadémiai állásfoglalással már jogilag megalapozottan lehetett megtámadni a Horn Gyula sétány elnevezést, amelyet a magánszemélyek meg is tettek.
Felföldi Zoltán, a három kezdeményező magánszemély egyike aláhúzta, egy politikai közösség akkor erős, ha nemcsak a hivatásosok végzik a politikai munkát, hanem van egy olyan civil hátország, amely olyan feladatokat is el tud végezni, amelyre a politikának vagy akarata, vagy képessége, esetleg ideje nincsen. A dolog szomorú érdekessége, hogy pont azok hánytak fittyet a jogállamiságra, akik a jogállamiságot kérik számon, emellett tudatosan előidéztek és fenntartottak egy törvényellenes állapotot.
Sőt a DK még fáklyás felvonulást is tartott a Fővárosi Törvényszék ítélete ellen. Gréczy Zsolt pedig Facebook-posztban gúnyolódott mondván: „Ennyit ér a berlini fal lebontása? Ennyit ér a szovjet csapatok kivonása?” Hogy mindennek köze van-e a nyilvánvaló törvénysértéshez, azt csak a Gréczy tudja megmondani.
Szenes Iván egyik dalában ezt írja: „A pofátlanság határán nincsen vámvizsgálat, / Mivel, hogy a pofátlanságnak határa nincs.” Ez teszi lehetővé, hogy az országban a törvényi tiltás ellenére még található Leninről, Kun Béláról, a vérengző Szamuely Tiborról elnevezett utca.
Nem lehetetlen, hogy büszkesége jeleként Varju László, Gy. Németh Erzsébet, Kálmán Olga, Arató Gergely majd ide is szervez fáklyás felvonulást.
A szerző újságíró
