Hiába sorolt fel a legfőbb ügyész a statisztikájuk szerint valós számadatokat, annak semmi köze ahhoz, hogy a Magyarországon tapasztalható korrupcióról milyen véleménnyel vannak a magyar állampolgárok vagy külföldi intézmények. Így reagált Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója arra a hírre, hogy Polt Péter a parlament igazságügyi bizottságában a vádhatóság 2023-as évi beszámolója kapcsán kifejtette, az ügyészség statisztikái szerint a különböző magyarországi és uniós korrupciós indexek nem a valós helyzetet tükrözik.
Mondja ezt az a Ligeti Miklós, akinek Sorosék által is finanszírozott cége úgynevezett korrupcióérzékelési index segítségével „alapozza meg” azon megállapítását, hogy Magyarországon durván nagy a korrupció. A korrupcióérzékelési index pedig nem más, mint az országokban tapasztalható korrupció szintjét mutatja meg szakértők becslése és közvélemény-kutatások alapján. Szép, ugye? Az egész korrupcióérzékelési indexnek nincs olyan eleme, amely stabilan állna a talpán, minden csak viszonylagos, becsült, szubjektív. S arra a leginkább alkalmas, hogy általa rendszeresen le lehessen járatni azt az országot, amelynek éppen borsot akarna törni a Transparency International az orra alá. A Magyarországról írt, 2023-ról szóló jelentése például tocsog a rosszindulatban és a gyűlölködésben. A jelentésből kiderül, hogy hazánk korrupciós helyzete nem javult, sőt: tíz év alatt Magyarország rontott legtöbbet a pontszámán.
Ha ugyanakkor megnézzük a Világbank legutóbbi jelentését, akkor ennek éppen az ellenkezőjét olvashatjuk. A Világbank statisztikája szerint A „világhírű” magyar korrupció egész egyszerűen nem létezik. Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, Sebestyén Géza a Világbank adatvizualizációs oldaláról is bemutatott egy térképet, amelyen azt látni, hogy az egyes országokban a cégek mekkora aránya tapasztalt korrupciós jellegű kérést. „Ez a szám 66 százalék körüli, azaz 3-ból 2 céget érint Jemenben. 50 százalék körüli, azaz minden második céget érint Afganisztánban, Angolában, Dél-Szudánban, Irakban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Libériai Köztársaságban. 33 százalék körüli, azaz minden harmadik céget érint Albániában, Csádban, Maliban, Marokkóban, Ukrajnában, Vietnámban. 25 százalék körüli, azaz minden negyedik céget érint Bangladesben, Indiában, Kambodzsában, Kamerunban, Mongóliában, Mozambikban, Nigériában, Oroszországban. A magyar mutató 1,2 százalék volt 2023-ban. Még az EU-n belül is számos ország »büszkélkedhet« magasabb korrupcióval.” Csehország 3,5 százalék, Belgium 4,3 százalék, Lettország 2, Dánia 3,4, Spanyolország 3,5, Portugália 7,7, Horvátország 6,8, Görögország 5,5, míg Olaszország 11,8 százalék.
Tessék mondani, miért nem jó a Transparencynek az, ami az egész világnak megfelelő? Mennyivel tud pontosabban mérni, hitelesebb eredményt kimutatni az egész világot átfogó pénzügyi intézménynél, amely még ráadásul hitelezni is képes, egy – Ligeti által jelzett – hét-nyolcfős iroda. Amelyet ráadásul Brüsszelből is finanszíroznak, de ezen megállapodásokat, szerződéseket nem hajlandók megmutatni a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak.
Lánczi Tamás, a hivatal vezetője a Tranziton Ligetivel vitázva kijelentette, szeretné világosan látni, milyen szerepet játszott a Transparency International abban, hogy Magyarország nem jut hozzá az uniós forrásokhoz. Az Európai Bizottság döntést előkészítő anyagához a szervezet gyenge lábakon álló manipulatív és rendkívül hamis képet sugárzó korrupcióérzékelési indexét használták. Lánczi kijelentette: így végső soron a Transparency International miatt nem jut hozzá az ország az uniós forrásokhoz. Ligeti úgy válaszolt, hogy ez a valóságnak és a munkájuknak a teljes mértékű félreértése. Nem tagadta, vannak ilyen megállapodások, polgári jogi szerződések. Ezek azonban arra tartoznak, aki megkötötte azokat. Az adományozó, pályázati alapon pénzt nyújtó Európai Bizottságra, meg a támogatott szervezetre. „A Hivatalnak sem adjuk oda” – mondta.
Azzal rágalmazta a szervezetet, hogy az nem törvény alapján működik, szerintük ez nem szabályozás, ez önkény. Szerintük, húzom alá kétszer. Ennek ellenére a jogtárban, hipp-hopp, mégis meg lehet találni a 2023. évi LXXXVIII. törvényt a nemzeti szuverenitás védelméről, amely létrehozta a Szuverenitásvédelmi Hivatalt.
Azt már csak halkan kérdezem, a Világbank adatait miért nem lehet hallani a baloldali politikusoktól, a baloldali sajtóban? A sorosista Transparencyét pedig miért igen?
A szerző újságíró
