A három éve, 2021 őszén felállt, hárompárti jelzőlámpa-koalíció magára a haladás koalíciójaként hivatkozott, számos progresszív politikai célkitűzést kijelölve – emlékeztet lapunknak elküldött írásában Bauer Bence. Mint a Magyar–Német Intézet igazgatója anyagában olvasható, a három nagyon különböző párt – a szociáldemokrata SPD, a szabaddemokrata FDP és a Zöldek – a kezdetektől fogva vitában állt egymással az ellentétes politikafelfogásaik okán. Kiváltképp érvényes volt ez a szabaddemokrata FDP-re, amely mindig a polgári oldal részeként, egyfajta polgári–liberális pártként határozta meg önmagát, de mégis szerepet vállalt egy explicit baloldali együttműködésben. Tette ezt azért is, hogy bebizonyítsa kormányzóképességét és megbízhatóságát, miután Christian Lindner pártelnök 2017-ben a CDU-val és a Zöldekkel folytatott koalíciós egyeztetéseket azokkal a szavakkal hagyta el, hogy „jobb nem kormányozni, mint hibásan kormányozni”.
Most hasonló kelepcébe került bele az FDP. Németországban az alkotmányban rögzített adósságfék miatt az új adósságok összege nem haladhatja meg a GDP 0,35 százalékát. Ezt a szabályt majdnem folyamatosan kiiktatják az alaptörvény 115-ös cikkelyére hivatkozva, amelynek 6. bekezdése az ezt a mértéket meghaladó adósságfelvételt engedélyezi, ha egy különleges veszélyhelyzet áll fenn. Az eredetileg például természeti katasztrófák miatt bevezetett kivétel lassan már mindennapossá vált. Ennek vetett véget a tavalyi alkotmánybírósági ítélet, amelynek következtében számos kiadáscsökkentést kellett a szövetségi kormánynak még az év elején végrehajtania. Ebben az időben került sor a németországi gazdák nagyszabású tüntetéseire is.
Most az FDP behúzta a kéziféket. Ellenszegültek a Zöldek és az SPD köreiből kiinduló törekvéseknek, hogy az (immáron lassan három éve dúló) ukrajnai háborúra hivatkozva ismét túllépjék az adósságfelvételi 0,35 százalékot. Christian Lindner (FDP) a hivatali esküjére hivatkozva megtagadta ezt a lépést, sőt, ő maga javasolta, hogy közösen vessenek véget a kormányzásnak, s kezdeményezzenek előre hozott választásokat. Sajtóértesülések szerint Olaf Scholz kancellár viszont ultimátum elé állította Lindnert: vagy hozzájárul a magasabb adósságokhoz, vagy azonnali hatállyal elbocsátja. Az utóbbi történt.
Televíziós üzenetében a kancellár súlyos vádakat fogalmazott meg a kisebbik koalíciós társ ellen: Christian Lindner csak a saját választóira figyel, s önző, kisstílű politikusként írta le, aki kompromisszumra képtelen, nincs benne tisztelet, csak pártpolitikai csatározásokban érdekelt és felelőtlen. Ezzel az FDP-vel nincsen már meg többé a bizalmi együttműködés légköre – jelentette ki a kancellár. A súlyos vádakra az érintett is reagált: kifogásolta, hogy Scholz teljesen elzárkózott az FDP ötleteitől, azokról tárgyalni sem volt hajlandó. Kijelentette, hogy az FDP ezentúl azért fog dolgozni, hogy egy „másik kormányban” vállaljon felelősséget.
Hogyan tovább? Miután a kancellár elbocsátotta a pénzügyminisztert – jogilag korrekten felkérte a szövetségi elnököt, hogy bocsátsa el –, a többi FDP-s miniszter is testületileg lemondott. Volker Wissing közlekedési miniszter ellenben maradna a kormány tagja. A Bundestag őszi időszakában változó többségekkel igyekszik Scholz keresztülvinni az aktuális törvénytervezeteket, majd tiszta lappal kezdeni az új évet: 2025. január 15-én bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen, amelynek elvesztése után – ez már csak formalitásnak számít, hisz maguk a kormánypártok is támogatni fogjak ezt, az ellenzék pedig biztosan – a szövetségi elnök feloszlatja a Bundestagot, és előre hozott választásokat ír ki. Ilyen történt már 1972-ben, 1983-ban és 2005-ben is. Politikai megfigyelők a különböző határidők miatt arra számítanak, hogy a választás vélhetően 2025. március 23-án kerül megrendezésre.
A kormány nem áll nyerésre. Az aktuális közvélemény-kutatási adatok szerint a három kormánypárt támogatottsága együttesen alig éri el a harminc százalékot, míg az ellenzéki CDU ugyancsak e szint felett, az AfD valamivel húsz százalék alatt szerepel, az új játékos BSW pedig hat-hét százalékon áll.
