A Magyarország EU-tanácsi elnöksége alkalmával a Nemzeti kisebbségek helyzete az EU-ban címmel rendezett, nemzetközi konferencián a miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott: az emberiség értékgazdasága a nemzetek, a nemzetiségek sokszínűségében áll fenn.
Ezért minden állam feladata az, hogy segítse, hogy a nemzetiségek az értékeiket megőrizhessék – hangsúlyozta Semjén Zsolt.
A miniszterelnök-helyettes szerint a nemzetek és a nemzetiségek ügyében két filozófiai tévedést lehet elkövetni. Az egyik az, amikor nem tekintik értéknek a nemzeti létet – mint például az internacionalizmus során, a másik pedig a sovinizmus, amikor egy nemzet életjoga alapján tagadja más nemzetek és nemzetiségek létezéshez való jogát – mondta.
„Mi keresztény alapon mind a két szélsőséget elutasítjuk” – szögezte le Semjén Zsolt.
A nemzetiségek értékgazdagságára példaként hozta a magyarországi németséget, akiknek kultúrája egyfelől része az egyetemes német kultúrának, másfelől pedig az egyetemes magyar kultúrának is, de olyan speciális és megismételhetetlen értékgazdasgság, amelyet csak és kizárólag a magyarországi németek tudnak megőrizni – utalt a sváb hagyományokra.
Ezért az a kormány filozófiája, hogy minden nemzetiség értékeit meg kell őrizni és államilag támogatni kell őket – mutatott rá a miniszterelnök-helyettes.
Kitért rá, hogy a magyar törvényekben tudatosan kerülik a kisebbség szót, és beszélnek nemzetiségekről, mert a kisebbség valamilyen hiányt jelent a többséghez viszonyítva, holott a létszámbeli kisebbség nem jelent értékbeli kisebbséget.
Elmondta: Magyarország alaptörvénye tételesen leszögezi, hogy a kisebbségeknek joga van a szabad identitás vállalásához, az anyanyelv használatához, valamint a kulturális autonómiához is.
„Ebben a formában a 13 őshonos nemzetiséget ismerjük el, ugyanis velük szemben diszkriminatív lenne, ha a közelmúltban idetelepült csoportok ugyanolyan jogokat kapnának, mint a velünk évszázadok óta történelmi sorsközösségben élő őshonos kisebbségek” – jelentette ki Semjén Zsolt.
Mióta a Fidesz–KDNP kormányoz a nemzetiségi köznevelési intézmények száma 12-ről 108-ra nőtt, ahol több, mint húszezer diák tanul, és korábban soha nem látott állami támogatást kapnak – jegyezte meg a miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt fontosnak nevezte, hogy az alkotmány deklarálja azt, hogy az őshonos nemzetiségek államalkotó tényezők. Mindegyiküket alanyi jogon megilleti, hogy parlamenti szószólójuk legyen, sőt bizonyos feltételek teljesülése esetén a nemzetiségeknek országgyűlési képviselője is lehet. Utóbbit a német nemzetiség tudta elérni – tette hozzá.
Szólt arról is, hogy a nemzetiségek országos szinten 13, területi szinten 44, települési szinten 1018 önkormányzattal rendelkeznek.
Amilyen jogokat mi a határon túli magyarság számára kérünk, azt mi százszázalékosan nyújtjuk azt itt élő nemzetiségek számára – emelte ki Semjén Zsolt, példaként említve, hogy Magyarország számára semmilyen problémát nem jelent, ha a nemzetiségek használják saját szimbólumaikat, vagy ha kettős állampolgárrá válnak.
Az őshonos kisebbségeink hídként működnek Magyarország és az adott utódállam között: ha egy ország és Magyarország között a viszony nem a legmegfelelőbb, abból semmilyen hátrány nem „áramolhat át” az adott magyarországi nemzetiségre, ha viszont a kapcsolat gyümölcsöző, akkor ennek gyümölcseiből részesüljön az adott magyarországi nemzetiség – mondta a miniszterelnök-helyettes.
Kardos Gábor kisebbségkutató, tanszékvezető egyetemi tanár ezután az uniós kisebbségpolitikáról szóló előadásában arról beszélt, hogy az Európai Unióban nincs „nemzetiségi kisebbségi instrumentum”, az identitásvédő jogok nem kaptak és kapnak megfelelő védelmet.
Kifejtette: a kialakult helyzet egyrészt az Európai Bizottság, másrészt a tagállamok nemzeti kisebbségeket érintő kérdésektől való elfordulásával magyarázható.
Az Európai Bizottság kényes kérdésnek tekinti a nemzetiségi jogok védelmét, amelyből igyekeznek kimaradni. A Minority SafePack kérdéskörében a bizottság úgy gondolta, hogy nem hárul rá feladat. A tagállamok esetében pedig negatív konszenzus alakult ki a nemzetiségi jogok védelme terén, amelyet beárnyékol a bevándorolt kisebbségek problémája – jelezte.
Szavai szerint az Európai Unióban van védelem a diszkriminációval szemben, ugyanakkor az identitást védő jogok nem kaptak és nem kapnak megfelelő védelmet. Az Európai Bizottság kényesnek, problematikusnak, a politikai rendszer működésével közvetlenül összefüggésben álló kérdésnek tekinti a nemzetiségi jogok védelmét, amelyekből igyekszik lehetőség szerint kimaradni – foglalta össze.
Hozzátette: a Minority SafePack kapcsán a bizottság egyszerűen arra a konklúzióra jutott, hogy „tulajdonképpen nincs mit csinálni, nincs jogalkotási helyzet, semmiféle feladat nem hárul rá”.
A bizottságot emellett rendkívüli módon foglalkoztatják a technikai problémák, elsősorban a kisebbségi nyelvek unión belüli használatával összefüggő nehézségek, főként a fordítási költségek – jegyezte meg.
Kardos Gábor rámutatott: a tagállamok egyik csoportjában az országok elismerik és megfelelő módon védik a nemzeti kisebbségeket, a másik csoportban azonban problémaként tekintenek rájuk. A két csoport között negatív konszenzus alakult ki a kérdés hanyagolása miatt, amely arra a félelemre vezethető vissza, hogy a témakörben születő uniós jog tagállami szinten kötelező érvénnyel bírna.
