Az emberi evolúció összetett és lenyűgöző, és tele van a múltbéli emberekkel és hominin fajokkal kapcsolatos különböző kifejezésekkel és elnevezésekkel, amelyek eléggé zavaróak lehetnek. Egy példa erre a híres cro-magnoni emberek, akik az utolsó jégkorszak idején (kb. 40 000 és 10 000 évvel ezelőtt) éltek Európában. Bár eredetileg a franciaországi Cro-Magnon sziklaházról nevezték el őket, ahol az 1860-as években felfedezték a csontvázaikat, a tudósok ma már korai modern emberként (EMH) vagy anatómiailag modern emberként (AMH) emlegetik őket. Kik voltak ők?
Felfedezés, elnevezés és átnevezés
Az első öt Cro-Magnon-példány csontjait 1868-ban fedezték fel útépítés közben a délnyugat-franciaországi Dordogne-völgyben. A helyszínen azonosított maradványok négy felnőttre és egy csecsemőre vonatkoztak. A sziklaház, amelyben megtalálták őket, egyértelmű jeleit mutatta a foglalkozásnak, beleértve a kagylókból és állatfogakból készült medálokat és nyakláncokat tartalmazó díszek elhelyezését.
E jellegzetességek miatt a kutatók kezdetben úgy vélték, hogy a lakókat szándékosan temették el a menedékben, mintha az egy sír lett volna.
E korai kutatások során a tudósok összehasonlították a csontvázakat az Angliában, majd később Franciaországban talált neandervölgyiek csontvázaival. Ezen összehasonlítás révén arra a következtetésre jutottak, hogy a cro-magnoni példányok eléggé különböznek ezektől az archaikus emberektől ahhoz, hogy saját elnevezést érdemeljenek. Az antropológia fejlődése, valamint az emberi evolúció és a genetika megértésének változása azonban végül megállapította, hogy ezek az emberek teljesen modern emberek voltak, és megkülönböztethetetlenek a mai emberektől.
Így a 20. század végére a Cro-Magnon kifejezés lassan megszűnt, mivel a korai modern emberek egy nagyobb populációjának egyik csoportjaként ismerték el őket, akik a felső paleolitikum idején vándoroltak Európán, Ázsián és Afrikán keresztül.
Az elnevezés megváltoztatásának másik oka az volt, hogy a Cro-Magnon kifejezés nem egy konkrét rendszertani csoportra vonatkozott; egy barlang neve volt, és a paleontológia számára túl pontatlannak tartották.
Fiziológia
A cro-magnoni egyének anatómiailag hasonlóak voltak a ma élő emberekhez. Magas homlokuk, erős, kiemelkedő álluk és enyhe homlokgerincük volt. Általában magasabbak voltak a neandervölgyieknél (egyes esetekben az utóbbiak akár 0,3 méterrel vagy egylábnyival is alacsonyabbak voltak), és csontvázuk alapján kemény, fizikailag megterhelő életmódot folytattak.
Az első sziklabarlangnál talált csontvázak elemzése arra engedett következtetni, hogy ezek az emberek kemény környezeti feltételeket viseltek el. A barlangban talált Cro-Magnon 1, egy felnőtt ember koponyája gombás fertőzés jeleit mutatja, míg a többiek közül néhánynak a nyakán összenőtt csigolyák voltak, amelyek valószínűleg traumás sérülésekből származhattak. Még egy nőstényt is találtak a helyszínen, aki a jelek szerint törött koponyával élt.
Életmód
Annak ellenére, hogy a cro-magnoni emberek rendkívül nehéz körülmények között éltek, összetett társadalmi struktúrákban éltek, és élénk kulturális és művészeti kifejezésmóddal rendelkeztek. A régészek csontból, kőből és agancsból készült, kifinomult szerszámokat, valamint művészi alkotásokat találtak barlangfestmények, ékszerek, díszített leletek és faragványok formájában. Különösen elismertek a legkorábbi állat- és emberábrázolások, valamint az absztrakt minták megalkotásáért.
Ezek a művészi ábrázolások értékes betekintést nyújtanak ezen ősi emberek hiedelmeibe, rítusaiba és mindennapi életébe. Az általuk hátrahagyott bizonyítékok jelzik, hogyan fejlődött az ember Európában, és bemutatnak néhány olyan viselkedési formát és vonást, amelyek ma is fajunk jellegzetes vonásai.
