– A nemrég befejeződött BRICS-találkozón két uniós tagságra várakozó ország, Törökország és Szerbia is részt vett. Elképzelhetőnek tartja, hogy a brüsszeli várakoztató politika a két ország elfordulásához vezet az uniótól?
– A BRICS-országok, amikor a Kínai Népköztársaság és Oroszország ereje teljében volt, valóban előnyös szövetségesi partnernek ígérkeztek. Időközben a kínai gazdasági növekedés is szelídült. Az Európai Unió és a leendő trumpi adminisztráció is további kereskedelmi akadályokat akar kivetni a kínai árukra. Oroszországot pedig a tíz éve tartó háború gyengíti. Korántsem annyira vonzó már a BRICS-országokhoz csatlakozni. Bár impozáns, egyre bővülő a BRICS, de még nagyon távol áll attól, hogy a nyugati világ valódi kihívója legyen, vagy akár pénzügyi kapacitásaival felvegye a versenyt, így például a Nemzetközi Valutalappal. A potenciális új belépők egy jóval szerényebb finanszírozási hátteret kaphatnak csak.
A korai várakozásokat cáfolandó, az amerikai dollár dominanciáját aligha fogja megrengeti rövid időn belül, és nem képes a trumpi protekcionista gazdaságpolitikát és annak világgazdaságra gyakorolt hatásait sem érdemben gyengíteni.
A legutóbbi, októberi BRICS-tanácskozáson az is kiderült, hogy India számára az Egyesült Államok messze a legfontosabb partner a jövőbeni növekedés és a legmodernebb technológiákhoz való hozzáférhetőség szempontjából. Az indiai delegáció kifejezésre juttatta, hogy nem akarja, hogy a BRICS a Nyugattal a gazdasági konfliktus középpontjába kerüljön. Törökország és Szerbia státusza a megfigyelőnél jelenleg nem több, de valószínű, hogy a közeljövőben sem lesz több. Az előbb-utóbb biztosnak ígérkező európai uniós tagság, még ha időközben az EU folyamatosan veszít is a versenyképességéből, mégis csak előnyösebb, mint egy laza, politikai kérdésekben sem feltétlenül közös álláspontot képviselő BRICS. Mondhatom, tanácsolhatom a szerbek és törökök számára, hogy a járt utat a járatlanért el ne hagyd!
Mi az a BRICS?
A BRICS betűszó a négy alapító ország és Dél-Afrika angol nevének kezdőbetűiből áll össze: Brasil, Russia, India, China és Republic of South Africa. Egyes előrejelzések szerint 2050-re együttesen uralni fogják majd a világgazdaságot. A BRICS-et eredetileg az egymás országába való befektetések megkönnyítésére hozták létre, azonban az elmúlt évtizedben egyre inkább összetartó geopolitikai tömbbé formálódott. Kormányaik évente hivatalos csúcstalálkozót tartanak, és részben összehangolják a politikájukat. A BRICS-országok közötti kapcsolatok alapelvei: a be nem avatkozást, az egyenlőséget és a kölcsönös előnyöket tartják szem előtt.
– A BRICS a benne részt vevő országok gazdasági lehetőségei okán hatalmas erővé nőhet. Mindez mennyiben fenyegető az Európai Unióra nézve?
– A gyengélkedő Európai Unió és a saját útját kereső BRICS jól elfér egymás mellett a világban. Nem lesz fenyegető a gyengülő Európa számára, sőt az egymással való együttműködésre fognak törekedni, előbb-utóbb az új amerikai elnökkel is a partnerséget fogják keresni. Így van kitalálva a világ. Nagy az egymásra utaltság. Szüksége van Oroszországnak az elszigeteltségből való kitörésre.
Az Európai Unió amennyiben még erősebben rászorul az orosz szénhidrogén-származékok importjára, úgy a jelenlegi embargók is enyhülhetnek.
Kína és India pedig valóban az innováció epicentruma, de hát mit ér a minőségi, magas használati értékű távol-keleti kínálat, ha a termékeik nem mehetnek be az Európai Unió területére vagy az Egyesült Államokba. A külterjes módon előállított, ennél fogva alacsony költségfekvésű latin-amerikai országok mezőgazdasági termékei pedig piacot keresnek, és ahol ezt megtalálják, azokkal az országok fognak kereskedni. Az a körülmény, hogy Brazília BRICS-tagoszág, nem fogja a dél-amerikai ország a mezőgazdasági termékeit kizárólagosan a BRICS-országok piacaira terelni. A kölcsönösen előnyös külgazdasági kapcsolatok már csak ilyenek. Az üzleti érdek felülírja a politikai szempontokat.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy éppen a BRICS segítse elő Európa és az Egyesült Államok szorosabb gazdasági együttműködését?
– Az Egyesült Államok egy erősen önálló, sőt, a jövőben még erősebb önállóságot megcélzó világpolitikai tényező. Együttműködést egy erősebb és egy gyengébb fél között csak addig és olyan mértékben tudok elképzelni, ameddig az az erősebb félnek, jelen esetben az Egyesült Államoknak az érdeke.
Az együttműködés vélhetően továbbra is az európai gazdasági értékek Egyesült Államokba szivattyúzását fogja jelenteni.
A BRICS-országok közös jellemzője, hogy vagy valamilyen traumát próbálnak túlélni, vagy a világgazdaság élvonalába törnek. Nincs feltétlenül közös koncepciójuk, legfeljebb annyi, hogy a Nyugattal konfrontálódnak – ezek a gyengébb BRICS-országok, vagy a Nyugattal versenyeznének – ezek az erősebb hátterű BRICS-tagországok, és a gyengébbeket is szívesen látják a klubjukban. Túl erős és egységes fellépésre aligha számíthatunk tőlük.
– Donald Trump elnökké választása milyen hatással lehet ezekre a
folyamatokra?
– Az amerikai gazdaságpolitika 2025 elejétől még erősebb protekcionista törekvéseket fog érvényesíteni.
A kínai árukra hatvanszázalékos importvám az előirányzott, míg az európai gazdaságot a 15 százalékra levitt amerikai vállalati nyereségadó fogja jobbára tovább gyengíteni. Az Amerikai Egyesült Államokból Európába vándorolt cégek visszatérésére tömegesen lehet számítani.
Sőt, a tőkeműveletek szabadságát, a működő tőke szabad áramlását elősegítő washingtoni konszenzus jó ötven éve történő érvényesülése során a Távol-Keletre, Latin-Amerikába áttelepült amerikai vállalatok is fontolóra veszik a visszatérést. Az Európai Unióból kivitt termékek sem ússzák meg várhatóan az amerikai vámokat. 2025-ben az összes amerikai importvámot tíz százalékra emelnék, sőt, mint utaltam rá, a kínai termékekét hatvan százalékra, amely a világ GDP-jének jelentős csökkenését eredményezi. 2025-re mintegy 0,6 százalékos, 2027-re pedig csaknem másfél százalékos mérséklődésre számíthatunk. A környezetvédelmi-klímavédelmi megállapodásokból is várhatóan ki fog táncolni Trump, és mindent elkövet az amerikai palaolaj és palagáz európai piacokon történő elhelyezésére. Az amerikai sugallatra elrendelt, európai uniós orosz olaj- és gázszállítás-korlátozások megteremtik a piacot az amerikai nyersanyagoknak, tehát az Egyesült Államok win-win pozícióba kerül.
Gyenge az Európai Unió, megkésett a reformokkal. Alárendelt szerepet fog betölteni továbbra is az Egyesült Államok mellett.
Igazi profitgyűjtő terület lett az Egyesült Államok számára, mondhatni az amerikai érdekek alá rendelődött. Az elhibázott reformjai, az orosz–ukrán háborúba keveredése az Európai Uniót annyira legyengítette, hogy lényegében amerikai félgyarmattá vált.
– Az Orbán Viktor által meghirdetett gazdasági semlegesség jelenthet-e hidat az Európai Unió és a BRICS között?
– A gazdasági semlegesség lényege, hogy kölcsönösen előnyös szempontok alapján azokkal az országokkal kereskedjünk, onnan hozzuk be működő tőkét, ahonnan a legelőnyösebb, ahol az innovációs képességek minél fejlettebbek. Onnan vegyünk fel hitelt, ahonnan a legalacsonyabb kamatokkal kapjuk, és főleg olyan országoktól, amelyek nem kívánnak a hiteleik fejében hazánk gazdaság- és társadalompolitikájába beleszólni. A belpolitikai ügyeinkbe való beleszólást eddig sem engedtük meg az Európai Uniónak, és ezentúl sem fogjuk. Nyilván a magyar gazdasági semlegesség jelenthet hidat az EU és a BRICS-országok között, sőt, már most is jelent.
Álláspontom szerint azonban az elmúlt 14 évben kiépített távol-keleti tőke-, kereskedelmi és finanszírozási kapcsolatok mellett fel fognak értékelődni a közvetlen magyar–amerikai gazdasági kapcsolatok.
A bideni adminisztráció által megszüntetett magyar–amerikai kettős adóztatási tilalmat elrendelő jogszabály két évvel ezelőtti megszüntetését is újra kell tárgyalni. A kedvezmény megadásával a magyar és amerikai vállalati és munkavállalói kapcsolatok erősödhetnek.
– A BRICS-országok két meghatározó tagjával, Kínával és Oroszországgal szemben Európa gazdasági konfrontációba kezdett. Az unió elég erős még ahhoz, hogy ezek az intézkedések ne fordítva süljenek el?
– Az Oroszországgal bekövetkezett összeütközés drasztikusan meggyengítette az Európai Uniót.
A második világháború utáni európai gazdasági csoda, a gazdasági és politikai téren hatalmi tényezővé vált német gazdaság pedig romokban van. Olyannyira rossz a német üzleti bizalom, hogy a német vállalatok tömegesen hagyják el Németországot.
2023-ban mintegy 6,5 milliárd euró működő tőke kivitele történt Kínába, 2024-ben pedig ennek több mint a kétszerese várható. A német vállalati működő tőke biztosabb termelési feltételeket remél a Távol-Keleten, mint a saját hazájában, noha egyidejűleg a politikai kommunikáció a kínai gazdaságtól való távoltartást hangsúlyozza.
A németek másik fő problémája pedig az, hogy az orosz olajra és földgázra épített iparukat kiszámíthatatlan energiaellátási helyzetbe sodorták.
Az orosz alapanyagokra kivetett behozatali tilalom egyrészt megdrágította a más forrásokból behozott nyersanyagok árait, másrészt gyengítette a termelési biztonságot. A Rurals-olajra épülő feldolgozók csak költséges technológiai fejlesztések által tudnak átállni az amerikai palaolaj-szállítmányok kezelésére, és nincs garancia arra, hogy az amerikaiak egy idő után – monopolisztikussá váló helyzetükben – ne emeljék meg jelentősen a palaolaj árát. A német kormány mondhatni öngólt lőtt a helytelen felismerésből fakadó, Oroszország elleni embargós politikájával.
