A kultúra fejlődésének és megmaradásának kulcsa
Az első részben már utaltunk dr. Joseph Daniel Unwin kulturális antropológus Szexualitás és kultúra című világhírűvé vált könyvére (1934), amelyben az emberiség történelmének fejletlen és fejlett kultúráit elemezte, és egyértelműen bizonyította, hogy nem a civilizáció hozta létre a házasságot, hanem a házasság a civilizációt. A „szexuális forradalom” óta már sajnos hozzá kell tennünk, hogy e mondatban a házasság a szexuális tisztaságon alapuló házasságot jelenti, azaz egy olyan életvitel-modellt, amely egyetlen szexuális partnerre tervezett. Unwin munkáját Konstantin Mascher (2005, 2009) a Müncheni egyetemen ellenőrizte, és semmi kifogásolni valót nem talált abban. Unwin kutatásainak hat fontos eredményét foglalta össze Kirk Durston (2021), amelyekből négyet, kiemelkedő jelentőségük és aktualitásuk miatt, itt érdemes megemlíteni. Ezek a következők:
(I) A kultúra fejlődését illetően az egyetlen igazán befolyásos tényező („single most influential factor”), hogy a házasság előtti szexuális tisztaság (szexuális absztinencia) elvárt volt-e vagy sem.
(II) A kultúra legerőteljesebb virágzása akkor fordult elő, ha a házasság előtti szexuális tisztaság a holtomiglan-holtodiglan házassággal párosult. Azok a civilizált kultúrák, amelyek ezt legalább három generáción belül megőrizték, minden területen felülmúltak minden más kultúrát, beleértve az irodalmat, a művészetet, a tudományt, az építészetet, a technikát és a mezőgazdaságot is.
(III) A házasság előtti szexuális tisztaság feladásának hatása: három generáción belül elapad a holtomiglan-holtodiglan házasság, a vallásosság és a racionális gondolkodás.
(IV) Ha egy kultúra elfogadta a teljes szexuális szabadságot, akkor három generáción belül a legalacsonyabb szintre süllyedt, amit a „fogantatás halott szintjének” ír le Unwin, ahol az embereket a saját vágyaikon és szükségleteiken túl sok más nem érdekli. Ezen a szinten a kultúrát általában egy másik, nagyobb társadalmi energiával rendelkező kultúra hódítja meg, vagy veszi át.
A gyermeknek természet adta joga van a biológiai anyjához és apjához, sőt az édesanyja és az édesapja egymás iránti és őfelé irányuló szeretetére is. Neki erre a szeretettérre elemi igénye lenne, a levegőn és a biológiai táplálékon kívül számára ez a legfontosabb. Ha ezeket egy társadalom nem igyekszik megadni, az ne nevezze magát gyermekbarátnak, meg civilizáltnak sem, és fejlettnek sem.
A párkapcsolat a két nem között több területen is erősen aszimmetrikus:
Igen lényeges felismernünk, hogy a párkapcsolat a két nem között erősen aszimmetrikus. Itt hat szignifikáns aszimmetriát sorolunk fel:
(I) A párkeresésben és pártalálásban az évek múlásával az esélyek gyorsabban csökkennek a lányoknál, mint a fiúknál, mert a lányok biológiai órája gyorsabban jár le.
(II) A lány teherbe eshet a kapcsolatban, a fiú nem.
(III) A korábbi, másokkal élt szexuális kapcsolatok következtében a jövendő házasság létrejöttének esélye és stabilitása is erősebben csökken a lányoknál, mint a fiúknál. Itt utalunk Patick Fagan cikkére, amely szerint az esküvő utáni öt éven belüli válás valószínűsége a korábbi más partnerek számának függvényében lányoknál már egyetlen korábbi más partner esetén megtizenkétszereződik, két másik partnernél megtizenhatszorozódik, míg fiúknál ez jóval kevesebb: négyszereződik, illetve ötszöröződik. (Patrick Fagan: A legfontosabb összefüggés valamennyi társadalomtudományon belül, A cikk angol címe: The most important correlation in all of social science, 2017.)
(IV) A lány kifut az időből, azaz már nem lehet gyermeke vagy elég gyermeke. Ha 38-40 évesen megy férjhez, már késő lehet.
(V) A lánynak nehezebb megszakítania egy szexuális viszonnyal járó párkapcsolatot, mert ő többet veszít azzal.
(VI) A lányok fizikailag gyengébbek és jobban ki vannak szolgáltatva az erőszaknak. Itt érdemes megemlíteni, hogy a párkapcsolati erőszak körülbelül egy nagyságrenddel nagyobb a nem házas kapcsolatokban, mint a házasságban.
Mindezért a lányoknak sokkal kockázatosabb a házasság előtti szexuális élet, és számukra igen fontos és sürgős a kellő időben történő végleges elköteleződés.
Ezen aszimmetriák miatt:
A férfi részéről – ha ismeri ezen összefüggéseket – önző és felelőtlen a házasság előtti nemi kapcsolat, és a kellő megismerés utáni döntéshozatal halogatása. A szerző tudja, hogy ezt a mondatot a legtöbb mai ember kineveti, de azt reméli, hogy ha valaki elolvassa ezt a három részes írást, akkor – ha nem is rögtön, de idővel – elgondolkodik annak tartalmán. Gondoljon az olvasó arra, hogy a kulturális marxisták szexuális terrorja és háborúja előtt ez a mondat teljesen természetes volt a fejlett társadalmakban.
Ha a női egyenjogúságot, az egyenlő biztonságot és az egyenlő méltóságot elfogadjuk, akkor a párkapcsolati aszimmetriák miatt, megfelelő védelmet kell biztosítani a nők számára, és ezért a társadalomnak a tudomány és a kultúra segítségével a szexuális kapcsolatokat a házasság felé kellene terelnie:
(I) a nő testi-lelki egészsége és jövendő házassága, valamint családja érdekében,
(II) a nem várt gyermekek számának csökkenése és életük, valamint egészségük érdekében,
(III) a várt gyermekek számának növekedése és lelki egészsége érdekében,
(IV) a harmonikus, stabil családok gyarapodása érdekében,
(V) a káros individualizmus szignifikáns csökkenése érdekében,
(VI) az egész társadalom egészségi állapota erős javulása érdekében,
(VII) a demográfiai válság felszámolása érdekében,
(VIII) a vallások és az egyházak megerősödése érdekében,
(IX) a társadalom megmaradása érekében.
Ha egy futballpályára bezárunk nyulakat és sakálokat, akkor egyenjogúak lesznek? És egyenlő biztonságban lesznek? És egyenlő méltóságuk lesz? Nyilván nem, még akkor sem, ha a futballpálya minden szegletét teleharsogjuk a fajok közötti egyenlőséggel. Ha valóban védeni akarjuk a nőt és a gyermekeket, és egyenlő biztonságot, jogokat és méltóságot akarunk adni a két nemnek, akkor a párkapcsolati aszimmetriák adta nagyobb kockázatoktól a társadalom a jó házasság intézményével védi a nőt és a gyermekeket, sőt olyan nagyszerű a természet, hogy ezzel végül a férfit is védi. Ezért van az, hogy a tiszta házasság intézményének köszönhetően jöttek létre és maradtak fenn a fejlett civilizációk.
Alapvető antropológiai modellek:
Vázlatosan és röviden kétféle alapvető antropológiai modell létezik (itt a nem heteroszexuális esetektől a terjedelem korlátozottsága miatt, most eltekintünk):
(I) A szexuális tisztaságon alapuló házasság modellje.
(II) Minden más szexuális kapcsolattal járó életvitel-modell.
Az első alapegysége: a „mi”; alap jellemzője: az „önzetlenség”; eredménye: „egészség és kiteljesedés”; népesedési hatása: „demográfiai fellendülés”. A második alapegysége: az „én”; alap jellemzője: az „önzés”; eredménye: „betegség, depresszió és pusztulás”; népesedési hatása: „demográfiai tél és abortusz”.
A jelen fogyasztói társadalmak, általában egy harmadik modellt tartanak követendőnek, mégpedig e két modell valamiféle keverékét, azaz házasság előtt az emberek éljenek szexuálisan szabadon és változatosan, aztán meg házasodjanak meg és ott legyenek hűségesek a házastársukhoz. A valóságban úgy tűnik ez nem igazán működik egészségesen és sok-sok egyéni szenvedést és például demográfiai válságot okoz. Ez természetes, hiszen sem a nőnek, sem a gyermeknek nem szolgál stabil, biztonságos és szeretetteli környezettel, amire pedig nekik nagy szükségük lenne.
A szexuális világháború négy frontja:
A szexuális világháborúnak eddig négy frontját érdemes megkülönböztetni. A fentiekben csak az első frontról szóltunk, hiszen demográfiai válságot eddig hazánkban gyakorlatilag még csak az első front okozott. A négy front a következő:
(I) a szabad szerelem elterjesztése, ehhez kapcsolódik a fogamzásgátló tabletták népszerűsítése és az abortusz legalizálása,
(II) az egyneműek házasságának terjesztése,
(III) az ember nemisége binaritásának tagadása, azaz a gender-, a queer- és a transzelmélet terjesztése,
(IV) a poliamor (többszerelmű) kapcsolatok legalizálása, ami végül arra törekszik, hogy a házasság ne csak két ember kapcsolata lehessen. Ez hazánkban még viszonylag új, de már itt van.
A szexuális világháború a civilizáció sarokkövét, a házasságot támadja professzionálisan:
Lényeges észrevennünk, hogy mind a négy front a házasság intézménye elleni súlyos támadás. Ismerve a kulturális marxista hátteret – amelyre az előző részben rámutattunk –, ez érthető, és be kell ismernünk professzionális, hiszen itt az alapcél a meglévő kultúra eltörlése, hogy annak romjain felépíthessenek egy olyan rendszert, ahol az egyén teljesen ki van szolgáltatva az ő hatalmuknak. Ők tudják, hogy a szexuálisan tiszta házasság intézményén nyugszik a civilizáció. Unwin óta azt is tudjuk, hogy e nélkül fejlett civilizáció sosem jött létre, és hiányában minden fejlett civilizáció maximum három generáción belül összedőlt. Így teljesen érthető, hogy a szabadszerelem elterjesztése volt az első fő céljuk. Hiszen, ha ezt sikerrel megvalósítják, akkor tudják, hogy kevesebb mint száz éven belül a társadalom szétesik. Amikor a szabados szexualitás széleskörű elterjesztését megvalósították (első front), kezdték el támadni a házasság intézmények egyéb pilléreit, azaz: a házasság nem egy nő és egy férfi ügye (második front), nincsenek is nők és férfiak és ezzel elvben is értelmetlen a házasság intézménye, sőt fogalma (harmadik front), nem is két ember ügye (negyedik front).
Mindegyik front számos tévedésen, illetve hazugságon nyugszik. Ez is érthető, sőt nyilvánvaló. Másként nem is működhetne, hiszen nekik az évezredek alatt megfogalmazódott legfontosabb egyéni, közösségi és társadalmi értékeket kell félremagyarázniuk ahhoz, hogy azokat józan emberek tömegesen megtagadják maguktól, sőt elpártoljanak tőle. Végül a teljes sikerükhöz a társadalom zömét félre kell vezetniük.
Az első frontot illetően a fogyasztói társadalmak legtöbbjében, így hazánkban is sikerük 90 százalék felett van. Ez mutatja erejüket és „szakmaiságukat”. A második, harmadik és a negyedik front Magyarországon még elég nagy ellenállásba ütközik, azonban az Európai Unióban, Észak-Amerikában és Ausztráliában már nem. Háborújukat, be kell ismerni, az ő szempontjukból nagyon ésszerűen és óriási intenzitással folytatják. Egyrészt felismerték, hogy a civilizációt összedönteni az alapoknál lehet, másrészt rájöttek, hogy a civilizáció alapja a házasság, mégpedig a szexuálisan tiszta házasság, és ha a szexualitással kapcsolatos normákat leépítik, akkor sikerrel járnak. Módszerük a kritikai szemlélet (kritizálják, ami szép és jó és működik) és a dekonstrukció (lebontás), azaz az ember alapvető antropológiai modelljének leépítése (bizonytalanná tétele, megkérdőjelezése és végül újraértelmezése). E kegyetlen támadásokról (háborúról, terrorizmusról) remekül írnak könyveikben például Marguerite A. Peeters, Gabriele Kuby vagy Dale O’Leary. E könyvek egy része magyarul is kapható.
A magyar kormány és a szakma egy része hazánkban küzd a II–IV. frontok ellen, de az I. front ellen már szinte senki, pedig eddig az okozta és okozza a demográfiai válságot és persze megannyi lelki és fizikai szenvedést. Az első frontot illetően igen nehéz helyzetben van hazánk, mert a magyar társadalom legnagyobb részével már elhitették, hogy aki nem akar különc lenni, vagy nem akarja, hogy kinevessék, az nem mond olyat, hogy a szexuális életet csak a házasságban tartja helyesnek.
Fontos észrevennünk, hogy a szexuális világháború a fent felsorolt párkapcsolati aszimmetriák miatt nőellenes, másrészt mind nő-, mind gyermekellenes, mert mindkettőjüknek alapigénye a család védőhálója, és így természetesen antinatalista, azaz a születésszámot csökkentő tényező. Ezt közvetlen családtámogatásokkal nem lehet ellensúlyozni. Azért nem, mert a demográfiai válság csak egyike azon számos negatív tünetnek, amelyeket a szabados szexualitás elterjesztése eredményezett. Ilyen negatív tünet még például: a nők eltárgyiasodása, emberi méltóságuk komoly sérülése, a káros individualizáció, a párkapcsolati erőszak és a pszichés betegségek megsokszorozódása, a Földön többmilliárd szétszakított párkapcsolat, több, mint egymilliárd szétszakított család, több, mint egymilliárd abortusz, megannyi kiégett élet, öngyilkosság, magány, káros függőség, a nemek eltávolodása egymástól és a kereszténység hanyatlása.
Összegzés helyett mottóként:
Csak a szexuális élet házasságba terelése, azaz „megszentelése” mentheti meg a világot, ez automatikusan és optimálisan megoldaná a demográfiai válságot, valamint a beteg társadalomból egészséges és virágzó társadalmat faragna.
A szerző fizikus, a Családtudományi Szövetség és az Európai Családtudományi Társaság alelnöke, a Professzorok Batthyány Körének tagja
