Az esetek többségében a fülzúgás szubjektív élmény, vagyis csak a beteg észleli. Ritka esetben – például fülkörnyéki értágulatok vagy a dobüregi izmok túlzott működése esetén – a beteg környezete is hallhatja a zúgást. Ezt a típusú fülzúgást objektív fülzörejnek nevezzük.
Rövid ideig tartó fülzúgás egészséges embereken is kiváltható. Ennek hátterében gyakran valamilyen erős és rövid ideig tartó hanghatás (például zenehallgatás fülhallgatóval, koncert) áll. Az ilyen okból kialakuló fülzúgás nyugalomra megszűnik.
A fülzúgás általános tünetei
A fülzúgás során eltérő hangérzetek – egyszerű vagy összetett, mély vagy magas hangok – észlelhetők. A beteg észlelheti a zúgást az egyik vagy mindkét oldalon, de az is előfordulhat, hogy úgy érzi, mintha a feje belsejéből szólna a hang. A hangérzet lehet folyamatos vagy szaggatott, ritkábban a szívveréssel együtt pulzálhat. A fülzúgás emlékeztethet csengésre, berregésre, búgásra, morajlásra, zúgásra, kopogásra, sípolásra vagy sziszegésre.
A jelenség önmaga felé tereli az érintett személy figyelmét, hátráltatva, sőt néha megszakítva a természetes gondolkodási folyamatot. Leállíthatatlansága nemritkán végső kétségbeeséshez, testi-lelki kimerüléshez vezet. Emiatt fokozódó alvászavar és depressziós tünetek kísérhetik.
Mikor forduljon orvoshoz?
Fülzúgás – különösen a szívveréssel azonos ütemben jelentkező (pulzáló) fülzúgás – esetén keresse fel háziorvosát, aki szükség esetén fül-orr-gégészeti szakrendelésre irányítja. Már az első fülzajok megjelenését követően célszerű orvoshoz fordulni, mivel a korai kezelés növeli a gyógyulás esélyét. Abban az esetben is javasolt az orvosi vizsgálat, ha a korábban meglévő fülzúgás felerősödik, és befolyásolja az alvást, illetve a mindennapi munkavégzést.
A fülzúgás kiváltó okai
Fülzúgást válthat ki a fül vagy az idegrendszer szervi betegsége. Okozhatja továbbá a beteg hallószervében jelentkező spontán, kiváltó ok nélküli elektromos aktivitás, de oka lehet az előbbi aktivitást gátló felsőbb mechanizmusok sérülése is. Fülzúgás nemcsak a fül és az idegrendszer megbetegedései, hanem igen gyakran pszichiátriai zavarok esetén is előfordulhat. A fülzúgás gyakori oka a magas vérnyomás. A fejet ért trauma is okozhat fülzúgást. Egyes gyógyszerek (acetilszalicilsav, kinin) is kiválthatják. Bizonyos esetekben a vérképző rendszer, illetve a szív- és érrendszer megbetegedése áll a háttérben.
Ezek a következők:
- A fül betegségei. A hallójáratot elzáró fülzsírdugó, a hallójárat részleges vagy teljes elzáródása, fülkürtműködési zavarok, a dobüregi izmok ritmusos összehúzódása, középfülgyulladás, a hallócsontláncolat mozgászavara, dobüregi hegesedések, Ménière-kór, jóindulatú hallóideg-daganat, heveny vagy idült zajártalom, heveny halláscsökkenés, a belső fül vérzése, keszonbetegség, Wegener-granulomatózis és bizonyos fülbetegségek kezelését szolgáló gyógyszerek mellékhatása.
- A fülkörnyék betegségei. Fültájéki aneurizma, tágult ér surranó hangja, az orr és garat betegségei és rágóízületi betegségek.
- Belgyógyászati betegségek, illetve állapotok. magas vérnyomás, alacsony vérnyomás, érelmeszesedés, vérszegénység (anaemia), menopauza, mérgezések, túlzott alkohol- vagy kávéfogyasztás, vírusok okozta betegségek, pajzsmirigy-alulműködés, májbetegségek és vesebetegségek.
- Neuropszichiátriai betegségek. Hátsó agyi keringészavar, szklerózis multiplex, egyéb idegrendszeri betegségek, szorongás és depresszió.
A fülzúgás lehetséges szövődményei
Az esetek bizonyos hányadában a tünetek idővel az életminőséget is jelentősen rontják. A fülzúgás kihatással van az életvitelre, koncentrációs zavart, alvászavart és depressziót is okozhat. Befolyásolja a munkaképességet, és ha hosszú ideig fennáll, személyiségváltozáshoz is vezethet.
A fülzúgás diagnosztizálása
A fülzúgás kivizsgálása a kórelőzmény felvételével kezdődik, amely során a vizsgáló orvos tájékozódik a meglévő betegségekről, a közelmúltban történt esetleges sérülésről, a fülzúgás kezdetének körülményeiről, valamint a hangérzet jellegéről és gyakoriságáról. Tisztázandók a beteg gyógyszer- és koffeinfogyasztási, illetve dohányzási szokásai is.
Részletes fül-orr-gégészeti vizsgálattal felderíthetők a fülkörnyék fülzúgást okozó betegségei. A fülzúgások túlnyomó többsége azonban belsőfül-eredetű, így ezekben az esetekben a beteg dobhártyája ép. Ilyenkor további részletes kivizsgálásra van szükség.
Az alábbi vizsgálóeljárások alkalmazhatók:
- Hallásküszöb- (audiometriás) vizsgálat: a lég- és csontvezetéses hallásküszöb audiométerrel történő mérése.
- Küszöb feletti vizsgálatok: idegi (percepciós) halláscsökkenés esetén a csigajárathoz tartozó és a belső fülön kívüli elváltozások elkülönítése.
- Beszéd-audiometria: segítségével jól mérhető a beszédértés csökkenésének mértéke (beszéddiszkriminációs veszteség), amely a csigajárat károsodására jellemző.
- Tympanometria: a középfül légtartalmáról, a fülkürt állapotáról és a dobüregi nyomásviszonyokról nyújt információt.
- Stapedius reflexvizsgálat: a középfül izomreflexének működéséről nyújt információt különböző frekvenciákon.
- Tinnitometria: a fülzúgás frekvenciájával és intenzitásával azonos hanggal elfedhető a hangérzet, ezáltal meghatározható annak frekvenciája, intenzitása és jellege.
- Agytörzsi akusztikus kiváltottválasz-vizsgálatok: hanghatásra a beteg akaratától függetlenül kiváltott agytörzsi akusztikus válaszok, azaz a hallópálya működéséhez kötött EEG-jelenségek számítógépes regisztrálása.
A fülzúgás diagnosztizálása során alapvető fontosságúak a képalkotó eljárások (CT, MR vagy kontrasztanyag adása mellett végzett MR-angiográfia) mind a belső hallójárat, mind az agytörzs kóros eltéréseinek vizsgálatában. A kivizsgálásnak további fontos eleme a nyaki erek ultrahangos vizsgálata. A kardiológiai ultrahangvizsgálat szükségessége a kórelőzményben szereplő szívritmuszavar vagy szívinfarktus esetén merül fel. A nyakcsigolya esetleges kóros elváltozásai a nyaki gerinc röntgenfelvételével mutathatók ki.
Mindemellett laborvizsgálatokra is sor kerülhet a fülzúgás okainak tisztázására. Bizonyos esetekben otoneurológiai, szemészeti, belgyógyászati és pszichiátriai vizsgálatok is szükségessé válhatnak. Az otoneurológia az egyensúlyozó szervrendszer vizsgálatával és betegségeinek kezelésével foglalkozó tudományterület.
A fülzúgás kezelése
A fülzúgás okának felderítését követően bizonyos esetekben lehetőség nyílik a kiváltó ok megszüntetésére. Ilyen eset például a hallójáratot elzáró fülzsír eltávolítása, a fülkürt működési zavarának megszüntetése, a középfülgyulladás meggyógyítása, a vérnyomás normalizálása és a rendszeresen szedett gyógyszerek alkalmazásának felülvizsgálata.
A belső fülből kiinduló zúgás műtéti megszüntetése nem lehetséges. A heveny (3 hónapon belüli kezdetű) fülzúgás esetén keringésjavító gyógyszerek intravénás adása javasolt.
Sebészeti kezelés jön szóba a középfül kóros folyamataiban, a kisagy-hídszögleti daganatok, illetve aneurizmák esetén. A belső fül csontos tokjának csontosodási betegsége (otosclerosis) okozta hallásromlás eredményesen javítható műtéttel, azonban a fülzúgás csak az esetek háromnegyedében. A Ménière-kórt kísérő fülzúgás a betegség megfelelő kezelésével mérséklődik.
A pszichoterápia során alkalmazott különböző módszerek segítségével a beteg képessé válik arra, hogy ne vegyen tudomást a fülzúgásról.
A fülzúgás elfedése ún. áthangoló terápia alkalmazásával lehetséges, amely azt eredményezi, hogy az agy lényegtelennek minősíti, kiszűri a zavaró hangélményt. Eszköze a fülbe helyezhető vagy fül mögötti készülék, amely az agy számára kellemes, ún. rózsazajt képez. A fenti kezelésekre nem javuló, komolyabb hallásromlás esetén a beteg hallásjavító készüléket kap, amely felerősíti a környezeti zajokat, és elfedi a fülzúgást.
Mit tehet fülzúgás esetén?
A fülzúgás nem betegség, hanem tünet, azonban ugyanolyan kellemetlen és sokszor elviselhetetlen, mint a tartósan fennálló, erős fájdalom. Fülzúgás esetén kerülje a zavaró hangokat, otthon ne legyen tartósan csendben. Alkalmazzon elfedő (maszkoló) technikákat, például hallgasson zenét, még éjszaka is.
Kerülje a koffeintartalmú italok fogyasztását. Amennyiben dohányzik, fontos leszoknia a dohányzásról. Ha abba szeretné hagyni a dohányzást, akkor a következő honlapon és ingyenesen hívható telefonszámon kaphat segítséget, illetve tájékoztatást a lehetőségekről:
A fülzúgás megelőzése
A fülzúgás megelőzése a kiváltó okok – például a túlzott mértékű zaj – kerülésével lehetséges. Ha a zajforrás nem megkerülhető, füldugó, fülvédő vagy speciális fejhallgató használatával óvható meg a fül. Mivel a stressz kifejezetten segíti a kellemetlen fülzajok kialakulását, relaxáció alkalmazásával vagy egyéb módon célszerű enyhíteni a feszültséget.
Fülzúgás gyermek- és időskorban
A gyermekkori fülfertőzések gyakori kísérő jelensége a fülzúgás. A hallássérült gyermekek több mint felét érinti a fülzúgás, sőt egészséges gyermekeknél is sok esetben okoz panaszt.
A hetvenéves kor feletti lakosság több mint egytizede panaszkodik komolyabb fülzúgásról, és több mint 35 százalékának van közepes vagy nagyobb fokú hallásromlása.
