Néhány héttel ezelőtt láttam egy 49 éves női beteget, aki lényegében légszomjjal jelentkezett. Arról számolt be, hogy olyan fizikai tevékenység okoz neki nehézséget, amelyet korábban könnyedén végzett.
A tünetei nem voltak súlyosak, de már néhány hónapja fennálltak, és egészen mostanáig nem jelentkezett. Soha nem dohányzott, nem voltak mellkasi fájdalmai, nem volt riasztó tünete, például nem kívánt súlyvesztés, és nem volt jelentős kórtörténete. A szív- és tüdővizsgálat teljesen normális volt.
A tünetei lehetséges okait figyelembe véve azon tűnődtem, hogy nem lehetett-e vérszegénység, mivel erős menstruációs vérzése volt. Nem tartottam valószínűnek a kardiális okokat, mivel nem voltak kockázati tényezői. Gondolkodtam a lehetséges légzőszervi okokon, bár korábban nem voltak légzőszervi problémái, nem volt a kórtörténetében atópia, és nem voltak egyéb légzőszervi tünetei, amelyek a kiváltó okra, például köhögésre vagy zihálásra utalnának, és – ami döntő fontosságú – soha nem dohányzott.
Úgy döntöttem, hogy néhány vérvizsgálattal kezdem, hogy kizárjam a vérszegénységet vagy a pajzsmirigybetegséget, és ezen a ponton volt egy „amíg itt vagyok” pillanat.
A beteg ezután elmondta, hogy vállfájdalmai vannak. Ez már néhány hete tartott, és bár zavarta, egyáltalán nem befolyásolta az ízületi működését. Nehezen tudta leírni, és elismerte, hogy valószínűleg nem fordult volna emiatt a háziorvoshoz, ha egyébként sem lenne ott. Amikor megvizsgáltam, semmi nem utalt arra, hogy közvetlen probléma lenne az ízülettel, nem volt érzékeny és teljes mozgástartományban mozgott.
Nem meglepő módon nem talált kapcsolatot a vállfájdalom és a légszomj között.
Továbbra is csekély gyanúm volt, de mivel ennek a betegnek légúti tünetei és vállfájdalmai voltak, normális vállvizsgálat mellett, úgy döntöttem, hogy a vizsgálatok első körébe beiktatok egy CXR-t is, amely gyanús elváltozásokat mutatott, amelyeket később tüdőrákként diagnosztizáltak.
Tanulságok
A tüdőrák általános előfordulási gyakoriságának csökkenése ellenére a nemdohányzó tüdőrák aránya növekszik, és jelenleg a diagnózisok mintegy 10-15 százaléka soha nem dohányzóknál fordul elő. Az Egyesült Királyságban ez a nyolcadik leggyakoribb rákos halálozási ok.
Gyakran előfordul, hogy a betegek nem a tüdőrák tipikus tüneteivel jelentkeznek. Háziorvosként nem csak arra kell figyelnünk, hogy a dohányzási kórtörténet hiánya nem nyugtathat meg minket teljesen, hanem arra is, hogy az emberek olyan tünetekkel jelentkezhetnek, amelyek miatt nem gondolunk azonnal a tüdőrák diagnózisára. Ilyen tünetek például az étvágy- és súlyvesztés, fáradtság, váll-, nyak- vagy hátfájás. A vállfájdalom lehet a daganat méretének növekedése vagy egy idegre nyomó daganat következménye. A tüdőcsúcsból kiinduló pancoast tumorok nem gyakoriak, de gyakran jelentkezhetnek ezzel a tünettel. A csontfájdalmat is okozhatják áttétek. Sajnos a nemdohányzóknál gyakran késik a diagnózis felállítása. A University College Londonban Dr. Georgia Black által vezetett kutatás rávilágított, hogy ez azért van, mert későn jelentkeznek, és tüneteiket közönséges, önkorlátozó betegségnek tulajdonítják. Ráadásul a tünetek jelentkezése után sem vizsgálják ki őket olyan gyorsan, és kevésbé valószínű, hogy azonnal nyomon követik őket, ha a tünetek nem szűnnek meg.
Ez azt jelenti, hogy háziorvosként alacsonyabb küszöböt kell elérnünk a betegek kivizsgálásához, akiket alacsony kockázatúnak, de nem kockázatmentesnek tekinthetünk – első körben CXR-vizsgálattal.
A nemdohányzó tüdőrák gyakran nem örökletes genetikai elemmel jár. Például mutációk fordulhatnak elő többek között az anaplasztikus limfóma kináz (ALK) és az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) génjeiben. Ez azért különösen fontos, mert ezen onkogénvezérelt rákok esetében ma már újabb célzott kezelések állnak rendelkezésre, amelyek jobb prognózist eredményeztek.
