Való igaz, már az első Nosferatu-film, Murnau 1922-es adaptációja kötelező anyag minden filmiskolában, aztán ott van Werner Herzog zseniális darabja Klaus Kinskivel és Isabelle Adjanival (1979), de Francis Ford Coppola is kitett magáért (1992), nála Gary Oldman volt a halhatatlan vérszívó.
„Robert /Eggers/ és én az elején azon vacilláltunk, hogy mégis mi a bánatot csinálunk – magyarázta Skarsgarda Vanity Fairnak. – Minek még egy Nosferatu? Nem lesz ez túl nagy falat nekünk? Hatalmas volt rajtunk a nyomás, elvégre egy remekművel akartunk versenyre kelni. De ennek a mozinak mégis megvan a maga létjogosultsága, mert teljesen új interpretáció.”
Nem csupán a történet kerül új megvilágításba, hanem maga Drakula karaktere is, aki Orlock grófként jelenik meg a filmben. Ez az oka, hogy a grófot nem lehet látni egyik előzetesben sem, csak a többi szereplő reakciójából lehet következtetni arra, hogy borzalmasan néz ki.
Objektum doboz
„A mi Drakulánk erősen különbözik az összes elődjétől – magyarázta Skarsgard az Entertainment Weeklynek. – Sokkal összetettebb megjelenésű rém, mint az ugyancsak nem egyszerű Pennywise volt legutóbb. (A színész az Az című Stephen King-adaptációra utal, amelyben ő alakította a gyilkos bohócot, szintén jelentősen átalakulva. – a szerk.)
– Egyetértek azzal, hogy Orlockot nem mutogatjuk az előzetesekben, a közönség majd csak a moziban találkozik vele. Maga a film is hasonlóan működik: a vámpír sokáig a sötétségben lappang, és csak a történet egy bizonyos pontján mutatja meg magát.”