Demény Pál nemzetközi jelentőségű demográfus emlékezetére az MKT Demográfiai Szakosztálya emlékülést tartott. Mivel a Professzor úr életművében számos rendkívül jelentős javaslat megtalálható, szorosan kapcsolódik a „Kitörési pontok” vitasorozathoz.
Szép tudomány a demográfia, de művelői mind Magyarországon, mind Európában gyakran kerülnek Kasszandra szerepkörébe. A görög mitológiában a trójai királylány, Kasszandra sok fontos eseményt előre látott vagy megjósolt, csak hát nem hitt ezeknek a jóslatoknak senki. Demény Pál munkásságát sem ismerték el a politika irányítói, nem hittek az előrejelzéseiben, nem hittek neki, és emiatt is került abba a népesedési válságba az Amerikai Egyesült Államok vagy az Európai Unió, ahonnan már jóval nehezebben tud kilábolni, mintha időben cselekedett volna.
Demény Pál egyik fontos és még időben elhangzott figyelmeztetése az volt, hogy túl sok teher hárul a gyermeknevelő családokra, emiatt csökken a születések száma, és veszélybe kerül a jövő gazdasága és a jövő nyugdíjasainak az ellátása.
A politika irányítói megértették a demográfiai veszélyt, de nem a családpolitika terén cselekedtek, hanem – bízva abban, hogy megtakaríthatják a jövő munkaerejének a felnevelési és oktatási kiadásait – már felnőtt bevándorlók sokaságával kívánták pótolni a keletkező munkaerő hiányát. Demény Pál másik fontos és még időben elhangzott figyelmeztetése az volt, hogy a bevándorlók tömege sem képzettségében, sem munkaintenzitásában, sem állampolgári fegyelmében nem képes helyettesíteni a hazai munkaerőt, azaz a bevándoroltatás a munkaerő pótlására nem megoldás.
Sajnos, Demény Pál 25-30 éve, időben elhangzott figyelmeztetései süket fülekre találtak. Azt sem lehet állítani, hogy különböző demográfiai előrejelzések között válogatott volna a politika, mert nem válogatott. Demény Pálnak nem kellett hasonló kaliberű, de ellentétes nézeteket valló demográfusokkal vitatkoznia, mert ilyenek nem voltak. A politika egyszerűen félresöpörte a neki nem tetsző, bár alaposan kidolgozott demográfiai tanulmányokat. Lóránt Károly magyar közgazdász, aki sok éven át dolgozott az Európai Unió szakértői hálózatában, említette, hogy az évezred fordulója körüli években értetlenkedve, gyanakodva nézegették az unió magasabb beosztású illetékesei a családok jobb anyagi és jogi védelmét sürgető tanulmányokat, amelyek figyelmeztettek az alacsony születésszám Európában várható következményeire. Olykor nem is titkolták véleményüket, miszerint valamiféle fehér fajt védelmező, népességszaporító szándék rejlik az aggódó demográfusok véleménye mögött.
Ugyanebben az időszakban Demény Pál leírta: „2000-ben a húsz év alatti női népességszám Európában 87 millió volt, a húsz és negyven év közötti, ugyancsak húsz évjáratot magába foglaló korosztályba tartozók száma pedig 105 millió. Még ha a 2000-ben húsz éven aluliak mindegyike túléli is a következő 20 esztendőt, e számokból világos, hogy a születések számának egyszerű fenntartása azt kívánná, hogy a termékenység több mint húsz százalékkal emelkedjék.” „Európában a jelenlegi termékenységi és halálozási mutatók változatlansága esetén egy 1000 főből álló generációt egy 645 fős második generáció követne, és egy 416 főből álló harmadik, egy 268 főből álló negyedik. Egy ilyen ütemű változás egy népességet alig 47 év alatt eredeti nagyságának felére apasztana.”
Demény Pál figyelmeztetett a nyugdíjasok ellátásának várható ellehetetlenülésére is. „Az Európai Unióban 2000-ben minden 65 éven felüli korú lakosra 4,25 15 és 65 év közötti korú lakos jutott. Ez az index a 2000. évi 4,25-ről 2050-re kevesebb mint felére, 1,85-re csökkenne, messzemenő negatív következményekkel a jelenlegi nyugdíj- és egészséggondozó rendszerekre.” Erre az előrejelzésre sem figyeltek. Tapasztalta, hogy a nyugat-európai sajtó és az általuk informált közvélemény az elmúlt 10-20 évben sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az ózonlyuk, az amazonasi őserdők állapota, a globális felmelegedés, vagy a transznemű személyek problémái, mint a 30-40 év múlva várható népesedési krízis megelőzése iránt.
Demény Pál előre látta Európa eljelentéktelenülését. „Ellentétben a Nyugaton és különösen Európában széles körben elfogadott tévhittel, nincs természet által támasztott akadálya annak, hogy olyan demográfiai óriások, mint Kína, India vagy Brazília ne váljanak gazdasági és katonai nagyhatalmakká is, és tegyék ezt már a 21. század első évtizedeiben. Ilyen változások geopolitikai következményei ma még nem világosak, de aligha lesznek elhanyagolhatók. A demográfiai tényezők szerepe a konfliktusok keletkezésében és megoldásában minden valószínűség szerint a jövőben egyre növekedni fog.” Demény professzor előre látta, hogy Kína világhatalmi tényezővé lép elő, India és Brazília pedig a BRICS révén már az Európai Uniót meghaladó befolyásra tettek szert. Ezzel szemben az Európai Unió irányítói nem veszik számításba, hogy az 1900-ban a világ népességének 25 százalékát kitevő európai népesség meghatározó erejű volt, de a 2050-ben várható 7 százalékos arány már nem biztosít ekkora rangot. Európa demográfiai marginalizációja a mai családpolitika folytatása esetén elkerülhetetlen, amivel együtt jár majd a gazdasági és politikai marginalizáció is. Demény professzor Európának szóló, időben elhangzott figyelmeztetése visszhangtalan kasszandrai jóslat maradt. Az Európai Unió mai vezetői túlértékelik az uniós országok erejét, és lekezelik riválisaikat a világpiacon. Az unió nem mérte fel a reális erejét az elmúlt években, amikor Kínával vámháborút kezdeményezett, amikor felfüggesztette az olcsó orosz energiahordozók vásárlását, vagy amikor a háborút viselő Ukrajnát segélyezte óriási támogatásokkal.
Demény professzor 2015 decemberében a Budapesti Demográfiai Fórum nyitóprogramján vezető európai politikusok és közéleti szereplők között szólalt fel. Az Európai Unió migrációs politikáját bírálva hangsúlyozta, hogy a kontinensre érkező, más kultúrájú, többségükben képzetlen tömegek munkába állítása elviselhetetlenül nagy terheket ró az egyes nemzetállamokra. A budapesti demográfiai fórumon felszólalt Raul Sanchez Flores, az Európai Nagycsaládosok Szövetségének főtitkára is. Véleménye szerint az Európai Unióban a gyermekvállalás nem számít vonzó és követendő életformának. A nagycsaládosok diszkriminálására példákat is felsorolt. Az egyik az volt, hogy számos országban a közüzemi szolgáltatók kifejezetten büntetik a túlfogyasztást, nem figyelve arra, hogy egy-egy háztartásban hány gyermeket nevelnek. Sajnos, ezt a családosokat diszkrimináló uniós gyakorlatot a hazai áram- és gázszolgáltatók is átvették. 2022 nyarától a hazai, átlagosan 2,1 fős háztartások fogyasztását tekintik rezsivédettnek – tehát a fogyasztásukat régi áron figyelembe vehetőnek –, és az efölötti áramfogyasztást dupla áron, a gázfogyasztást hatszoros áron számolják, függetlenül attól, hogy a háztartásban hány gyermeket nevelnek. Ez a hazai árszámítás a gyermekes családok számára sokkal kedvezőtlenebb, mint a budapesti demográfiai fórumon említett, nagycsaládosokat diszkrimináló, több uniós országban alkalmazott tarifa, kedvezőtlenebb, mert nemcsak a nagycsaládosok, hanem már az egy és két gyermeket nevelők is a „túlfogyasztók” büntetőtarifáit fizetik, hiszen gyermekeik miatt nagyobb a hűtőszekrényük, jobban fűtenek, többet főznek, mosnak és mosogatnak – azaz elfogadva a szolgáltatók családellenes minősítését, „túlfogyasztanak”. 2022 júliusában többen előre jeleztük, hogy ez a családosokat sújtó rezsiszámítás lerombolhatja eddigi népesedéspolitikai eredményeinket. Sajnos, ez a félelmünk bekövetkezett. 2023 első negyedévében még kielégítő volt a születésszám, hozzávetőleg 1,57 volt a teljes termékenységi mutató, de 10-11 hónappal a gyermeknevelőket sújtó rezsidíjak bevezetése után, 2023 második negyedévétől gyorsan csökkent a születések száma, és a teljes termékenységi mutató értéke 1,33-ra esett. Megint Kasszandra szerepkörébe csúsztak le a káros népesedési következményre figyelmeztető demográfusok, ugyanis senki sem hitt nekik. Amikor a közelmúltban a 30 év feletti, 1,3 millió szülőképes korú nőtől megvonták a babaváró hitelhez való jogosultságot, akkor is jeleztük, hogy ez az intézkedés tovább rombolja a teljes termékenységi mutató értékét, de az intézkedés eltervezői nem hittek nekünk. Ezt követően, 2024 közepén már soha nem látott mélységekbe zuhant le a születésszámunk.
Demény Pál előre látta, hogy a tömeges bevándorlás nem tudja megoldani az európai lakosság elöregedéséből és csökkenéséből származó problémákat. A bevándorlók zöme képzetlen, nem képes helyettesíteni a nyugdíjba vonuló szakmunkásokat, nem ismeri a befogadó ország nyelvét, emellett ragaszkodik saját vallásának erőszakot megengedő tételeihez, saját kultúrájának nőket lenéző, sőt bántalmazó nézeteihez. A migráció által kialakult sokféleséggel kapcsolatban Demény már 2005-ben bírálta a Nemzetközi Migráció Globális Bizottságának jelentését: „A dokumentum kihangsúlyozza a nemzetközi vándorlás révén növekvő sokszínűség előnyeit. Ugyanakkor nyitva hagyja azt a nyilvánvaló kérdést, mekkora sokféleséget tart optimálisnak vagy kívánatosnak a befogadó népesség. Továbbá nem tárgyalja a nagy kulturális, vallási és etnikai sokszínűséggel járó társadalmi, gazdasági és politikai problémákból adódó negatív tapasztalatokat, amelyek a világ sok országában megfigyelhetők.” Még 2016 előtt Demény professzor megjósolta, hogy Brüsszel „nyitott ajtók” politikája zátonyra futtathatja az Európa-projektet. „Oly mértékben befolyásolhatja a további EU-tagságról tervezett brit szavazást, hogy az Egyesült Királyság szövetségből való kilépését okozhatja, ami az egész európai építmény megrendüléséhez vezethet. Véget vethet a szövetség eddig legnagyobb vívmányának, a schengeni egyezménynek. A kívülről érkező bevándorlás kezelése a Bizottság részéről következetlen és felelőtlen.” Demény professzor ismét Kasszandra szerepkörébe került, mert ugyan nem hittek neki, mégis bekövetkezett a brit kilépés, és bekövetkezett a schengeni határok jelképessé válása a sok belső határ felhúzása miatt.
Demény Pál professzort 2018-ban Szent István renddel tüntették ki. A kitüntetés alkalmával három korábbi javaslatát emelte ki. Az egyik szerint a már dolgozó gyermekek adó- és járulékbefizetéseik egy részét irányítsák közvetlenül a már nyugdíjas szüleikhez. A másik szerint négy gyermek felett meg kell teremteni a teljes támogatottságú anyaság intézményét. A harmadik javaslata szavazati jogot adna minden állampolgárnak, korra való tekintet nélkül. A kiskorúak szavazati jogát édesanyjuk vagy nevelőszülőjük gyakorolná.
A harmadik javaslat – véleményem szerint – a Kasszandra szerepkörre kárhoztatott demográfus kiútkereséséből fakadt. Demény Pál úgy ítélte meg, hogy egy elöregedő társadalomban a szavazatok a jelenlegi jólétet ígérő pártok számára kedvezőek, nem a jövőt építő pártoknak. Növelni kell tehát a gyermekes anyák révén a jövőt pártoló szavazatokat. Ugyanakkor ez az államjogi lépés beláthatatlanul lerombolja az egy felnőtt, gondolkodó ember szavazatára épülő képviseleti demokráciánkat. Nem lehet cselekvőképtelen személyeknek szavazati jogot adni! Hiszen ha országgyűlési vagy helyhatósági választásokon rendelkeznek szavazati joggal, akkor miért ne rendelkeznének egy lakógyűlésen, vagy egy korlátolt felelősségű társaság közgyűlésén. Gondoljunk csak arra is, hogy az állampolgári jogok területén jó szándékkal kezdeményezett „női kvóta’ vagy „fekete kvóta” gyakorlata milyen sok területen ásta alá a demokratikus közéletet, és támasztotta fel a „numerus clausus” meghaladottnak vélt elvét. Tisztelem Demény Pál professzornak ezt a választójogi javaslatát, tudom magamról, hogy én is a családokat pártoló kasszandrák szerepébe szorultam, én is keresem a kiutat, de nem tudom elfogadni ezt az állampolgári jogi javaslatát. De minden mást – igen!
Életrajzi adatok
Demény Pál életútja rögös volt, sok nehézséget kellett leküzdenie, amíg egy sikeres életpályát tudhatott maga mögött. Nyíregyházán született értelmiségi családban 1932-ben. Mint osztályidegent kizárták az állami középiskolából, és egyházi középiskolában érettségizett, ahonnan köztudottan nehezen juthattak a diákok felsőfokú oktatási intézménybe. Fizikai munkásként kezdte a felnőtt életét, de – ahogyan ő mondta – „1951-ben egy hátsó ajtón, afféle gondviselésszerű véletlen folytán, bejutottam a Közgazdaságtudományi Egyetemre.” Thirring Lajos professzor hatására már az egyetemen foglalkozott demográfiai kérdésekkel, és már diákként publikált a Statisztikai Szemlében. Diplomájának elnyerése után a Központi Statisztikai Hivatalba vették fel. Egy sikeres tanulmányát a KSH elküldte Genfbe, az ENSZ Európai Bizottságához, ahová a tanulmány vitájára meghívták 1957-ben. Tekintettel a durvuló hazai állapotokra, Demény Pál biztonságosabbnak érezte Svájcban maradni, majd az Egyesült Államokban folytatni a szakmai munkásságát. 1961-ben szerezte meg közgazdaságtanból a PhD minősítést. Sok könyv és több mint száz tanulmány szerzője lett. Tekintettel egy korabeli szocialista politikussal azonos nevére, akkoriban itthon általában a Demény Pál György nevet használta. A rendszerváltás után lett Magyarországon ismert – a külföldön már elismert – tudományos neve. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 2018-ban a Szent István rend adományozásával ismerték el életútját, a Magyar Köztársaság legmagasabb rangú kitüntetésével. Ekkor már lakást is vásárolt Magyarországon, és évente mintegy fél évet, 2013 után még több időt mindig itt töltött. 99 évet élt édesanyját 2007-ben veszítette el.
A szerző közgazdász, a MKT Demográfiai Szakosztálya elnökségének tagja
