De van egy szó, amely, úgy tűnik, hogy „univerzális” jelentéssel rendelkezik számos különböző nyelven. Mondja ki, és valószínűleg a nyelvi korlátok ellenére is megértik, ami további kutatásra készteti a nyelvészeket.
A szó hangzása, bármilyen nyelven beszél is, általában feltételezik, hogy nincs összefüggésben azzal a jelentéssel, amit az adott szó közvetít. A nyelvekben sokféle lehetséges hang áll rendelkezésre, és a közös gyökerek nélküli nyelvek között kevés az olyan átfedés, ahol az azonos jelentésű szavaknak hasonló hangzásuk van. Az egyik tanulmányban használt kutya szó például a németben „Hund”, a franciában „chien”, a japánban pedig „inu”.
Egy szó azonban úgy tűnik, hogy ellenszegül ennek a trendnek, a nyelvészek szerint ez a szó univerzális lehet. Ez a szó a „huh”. Huh?
„Amelyet akkor használunk, amikor például valaki nem hallotta világosan, hogy mit mondott valaki – nagyjából azonos formában és funkcióban fordul elő a beszélt nyelvekben szerte a világon” – magyarázta a Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet egyik nyelvészcsoportja az Ig Nobel-díjas tanulmányban, amelyet 2013-ban a PLOS ONE folyóiratban tettek közzé, hozzátéve, hogy »e közbeszólás formájának és funkciójának hasonlósága a nyelvek között sokkal nagyobb, mint amire a véletlen alapján számítani lehetne«.
A kutatócsoport 31 nyelvben vizsgálta meg a szót, és azt találta, hogy univerzális szempontjai vannak annak, ahogyan beszélik és megértik. A továbbiakban azonban öt kontinens 10 nyelvére összpontosítottak, és közelebbről megvizsgálták, hogyan használják a szót, beszélgetőpartnereket állítva párba, hogy tanulmányozzák a használatát.
A csapat megvitatott néhány ötletet, hogy miért lehet ez a szó univerzális, többek között azt, hogy ez egy veleszületett morgás, amelyet minden ember produkál, és hogy a nyelvek konvergens evolúciójának eredménye.
A csapat úgy érvelt, hogy ha ez egyszerűen egy hang lenne, amit az emberek zavart állapotban adnak ki (mint ahogyan fájdalmunkban kiáltunk), akkor nem a szokásos gyermekkori nyelvtanulás során sajátítanák el és tökéletesítenék, hanem még azelőtt megjelenne, hogy más szavakat felvennének. Ehelyett a konvergens evolúció hipotézisét részesítették előnyben, azzal magyarázva, hogy a mások beszédének hallatlansága vagy a jelentésük megértésének képtelensége egyetemes jelenség a társalgásban, és hogy a szó rövid felszólításként fejlődhetett ki, hogy a beszélgetőpartner megismételje magát vagy jobban elmagyarázza a mondanivalóját.
