Gyengülő ereje és hatalmi pozíciója régóta sürgeti Európa elvesztett identitása visszaszerzését és egy közös jövőkép kialakítását. Az MCC Brüsszel konferenciáján a résztvevők egyetértettek abban, hogy a globális átalakulás jelen fordulópontján a döntés nem halogatható tovább: Európa szerepét tisztázni kell az új érában.
Telt házzal, több mint 150 résztvevővel tanácskozott a jövőjükért felelősséget érző gondolkodók széles köre Brüsszelben Európa egzisztenciális helyzetéről, arról, hogy az útját és alapértékeit vesztett kontinens hogyan találhat rá újra önmagára, mit képvisel és mire lenne szüksége az előtte álló kihívások leküzdéséhez; valamint arról is, hogy a kulturális és morális narratívák hogyan alakítják át a globális hatalmi struktúrákat.
A konferencia alapvetése szerint: Európa gyengülő gazdasági, társadalmi és katonai ereje, valamint hiányzó önvédelmi képessége mind elveszett identitásában gyökerezik – ez pedig a jelenlegi viharos globális átalakulások közepette tovább fokozza bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetét. Az USA jelentős fordulatra számíthat az elnökválasztás eredményeként, ami állásfoglalásra kényszeríti transzatlanti szövetségesét is. Ideje szembenézni a nemzetközi szervezetekre támaszkodó európai vezetők üres retorikájával, akik az erényességről papolnak, ahelyett, hogy egyértelmű, stratégiai érdekeken nyugvó politikát folytatnának – vallják a szervezők és az előadók.
A geopolitikai konferenciát Jacob Reynolds, az MCC Brüsszel szakpolitikai ügyekért felelős vezetője nyitotta meg, Európa kudarcának fő okaként azt jelölve meg, hogy a kontinens politikai vezetői képtelenek megérteni a stratégiai autonómiát és megragadni a 21. századi lehetőségeket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzeti kisebbségek helyett alternatív kisebbségek kapnak figyelmet a kulturális zűrzavarban, Reynolds úgy utalt Donald Trumpra, mint aki az új lehetőségek megtestesítője – a megítélésétől függetlenül.
Nathan Levine, az Asia Society Policy Institute’s Center for China tudományos munkatársa Frank Füredi elképzelésére utalva hangsúlyozta a gazdaságpolitikák központi szerepét napjaink kultúrharcában. Állítása szerint a Nyugatnak nincs koherens kulturális ideológiája, ehelyett reaktív mechanizmusokra támaszkodik. Kína, aki magát civilizációként azonosítja, a kultúrát helyezte a Nyugattal folytatott stratégiai verseny középpontjába. Levine hivatkozott Wang Huning, a Kínai Kommunista Párt kiemelkedő teoretikusának kritikájára, aki a nyugati hanyatlást a közbizalom, a társadalmi kohézió és elitek általi vezetés összeomlásának tulajdonítja.
Ez táplálja – párosulva a gazdasági egyenlőtlenségekkel és kulturális töredezettséggel – a jobboldali populizmust Nyugaton. Az előadó rámutatott a Nyugat gyártási hanyatlására és demográfiai válságára, szembeállítva azt Hszi Csin-ping neoautoriter projektjével, amelynek cálja, hogy megvédje Kínát a nyugati kulturális hatásoktól. A fiatalok MCC BRUSSELS videójátékára és a nyugati médiára vonatkozó korlátozások Kínában nemzetbiztonsági intézkedésként szolgálnak. Levin arra a következtetésre jutott, hogy a Nyugat belső zavarai stratégiai lehetőségeket jelentenek Kína számára.
Füredi provokatívan megjegyezte, hogy míg Kína Arisztotelészt tiszteli, addig a Nyugat negligálja saját klasszikusait. A mai kulturális zűrzavar többrétű: nemcsak civilizációk között létezik, hanem Európán belül is megvannak az erős kulturális ellentétek. A hidegháborús korszakkal párhuzamot vonva arra hívta fel a figyelmet, hogy akkoriban paradox módon sokkal egyszerűbb volt a helyzet, hiszen a két érdekelt fél egyértelműen azonosítható volt, és nem kellett normatív vagy erkölcsi szinten kezelniük az érdekellentétet. Ezzel szemben ma a társadalmak sokkal töredezettebbek, mint a bipoláris világban.
