Amellett, hogy a sírás a stressz és az érzelmi fájdalom levezetését szolgálja, jó közérzetet keltő hormonokat is felszabadíthat.
Miért sírunk?
A sírás az emberre jellemző, hiszen míg más állatok kenőcseppeket termelnek a szemükbe, mi vagyunk az egyetlen faj, amely érzelmi ingerekre reagálva a szemünkből valami elkezd csöpögni. Különböző típusú könnyeket termelünk. Vannak a reflexkönnyek, amelyek egy ingerre reagálva jönnek, a folyamatos könnyek, amelyek pajzsként működnek, és aztán azok az árulkodó érzelmi könnyek, amelyek az esküvőkön lopakodnak. Bár az érzelmi sírás nem ugyanazt a védelmi funkciót látja el, mint a másik kettő, mégis számos egészségügyi előnnyel hozható összefüggésbe.
Jót tesz önnek a sírás?
A Harvard Health Publishing szerint az érzelmi sírás oxitocinnal árasztja el a szervezetünket, amely egy jó közérzetet keltő hormon, amelyet az agy (konkrétan a hipotalamusz) termel. Ezt gyakran „szerelemhormonként” vagy „szerelmi drogként” emlegetik, és amellett, hogy segít kötődni másokhoz és boldog érzéseket generál, még a szívroham utáni szívgyógyulásban is segíthet .
A sírás endorfinokat is felszabadít, amelyek egyfajta endogén opioidok. Ezek a hormonok kapcsolatban állnak az érzelmi és fizikai fájdalom enyhülésével, az eufória érzésével , a stressztűréssel, sőt a szív- és érrendszeri védelemmel is. Lehetséges tehát, hogy a sírás önnyugtató viselkedésként hat, mivel az endorfinok felszabadulása növeli a fájdalom iránti toleranciánkat, tompítva annak intenzitását, hasonlóan az opioid gyógyszerekhez.
Egy 2007-es tanulmányban 60 diáklány szív- és légzésszámát mérték, akik semleges és szomorú filmeket néztek. Az adatokból kiderült, hogy míg a sírás előtt a szívritmus megemelkedett, a sírás megkezdése után gyorsan lelassult. A sírás lassabb légzéshez is vezetett, ami körülbelül négy percig tartott, ami azt jelzi, hogy bár a sírás vészjelzésként működik, kulcsfontosságú lehet a síró érzelmi és fizikai állapotának helyreállításában is.
A represszív megküzdés, a sírás visszafojtásának tudományos elnevezése, és úgy találták, hogy számos negatív következménnyel jár. Egy tanulmány, amely 6775 résztvevőt felölelő 22 tanulmány metaanalízisét végezte el, „jelentős összefüggéseket tárt fel a represszív megküzdés, a rák és a szív- és érrendszeri betegségek, különösen a magas vérnyomás között. Ezek az eredmények tovább erősítik a represszív megküzdésnek a rákbetegség, valamint a magas vérnyomás kérdésében betöltött fontos szerepét”.
