Wouter van Marken Lichtenbelt, a Maastrichti Egyetem ökológiai energetika és egészségtan professzora, szakterülete az energiaanyagcsere. A Margriet című holland magazinban elmagyarázza, hogy valóban nagy különbségek vannak. „Alapvetően mindenkinek 36,5 és 37,5 fok között ingadozik a testhőmérséklete. Erőltetés közben a hőmérséklet 38 fokig emelkedik, egy maratonfutó esetében akár 39 fokig is” – mondja Lichtenbelt.
A kezek, a lábak és az orr esetében a hőmérséklet még jobban ingadozik. A fagyási sérülteknek a lába akár 28 fokra is lehűlhet. Ennek egyik oka, hogy a test ezen részein sok ér fut össze, és ezeken keresztül sok hőt veszítünk. Azért is érzékenyebbek ezek a testrészek a hidegre, mert szőrtelenek.
Ami különösen érdekes, hogy vannak különbségek a nemek között. A fő ok: a férfiaknak természetüknél fogva több izomtömegük van – az izmok pedig hőt termelnek. Összehasonlításképpen: a férfiaknál az izom aránya 37-56 százalék, a nőknél 27-41 százalék. És mintha ez nem lenne elég, a nők sajnos azért is vannak kevésbé jól szigetelve, mert a bőrük 15 százalékkal vékonyabb.
Nem meglepő módon a zsír szilárd védőpárnát is biztosít. A szakértő állítja: „Ha túlsúlyosok vagyunk, akkor viszonylag kis felülethez képest nagy térfogatot cipelünk magunkkal. A karcsú embereknek viszont viszonylag nagyobb a bőrfelületük, amely képes lehűlni”.
Egyébként a vérnyomás is beleszól a hideg-meleg érzetbe. Ha különösen alacsony a vérnyomásunk, akkor a vérkeringésünk, mondhatjuk úgy, szenved. És mi az eredmény? Hamarabb megborzongunk, azaz fázni, vacogni kezdünk.
