– Átütő fordulatot jelent-e a kormány 21 pontos akcióterve a gazdaságpolitikában, tekintve, hogy a korábbiakkal szemben nem a külföldi nagyvállalatok becsalogatására, hanem a mikro-, a kis és középvállalkozások tőkeinjekciójára, fejlesztésének segítésére koncentrál?
– A polgári kormány elsődleges stratégiai célja mindig is a hazai kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása volt, és jelenleg is ebbe az irányba tesz egyre erősebb lépéseket. A piaci szektorban a munkavállalók 75 százalékát jelenleg is a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják, már csak ezért is kiemelt jelentőségű a kkv-k folyamatos támogatása, hiszen rajtuk keresztül a kormány egy nagyon széles, közvetve, illetve közvetlenül több milliós társadalmi réteget preferál. A meghatározó foglakoztatási adat mellett azonban lehangoló, hogy a hazai kkv-k a bruttó hatai termék (GDP) mindössze 40 százalékát adják, a nemzetgazdasági beruházásokból pedig alig 20 százalékban részesülnek.
– Az Új Gazdasági Akcióterv meghirdetésekor a kormány úgy fogalmazott, egyre nagyobb szükség van a saját, belső erőforrásokra és kormányzati eszközökre koncentráló gazdaságfejlesztésre. Mit kell ezen értenünk?
– Az említett adatok jelzik, komoly problémák vannak a kkv-k hatékonyságával, így a kormány az innovációs képességük fejlesztésére kell hogy fókuszáljon. Nemzetközi viszonylatban, a mi országméret kategóriánkban azok a tartósan versenyképes országok, azok tudnak az újabb és újabb innovációs-technológiai hullámokra felkapaszkodni, amelyekben erős tőkeellátottságú a hazai szektor. A külső tényezők hatására 2020-tól a magyar gazdaság problémái is súlyosbodtak, azonban a kkv szektornak juttatott ágazati bértámogatásokkal és fejlesztési forrásokkal a működőképességüket fenntartotta a kormány. A foglakoztatási pozícióik sem romlottak. Így Magyarországon nem szabadult el a munkanélküliség. A kormány életben tartotta a hazai kis- és középvállalatokat, amelyekre most lehet építeni. Ám bonyolítja a helyzetünket, hogy most, 2024 végén a nagyhatalmak diktálta térben új erővonalak tűnnek fel. Így az az évtizedeken át vitt hazai modell, amely a magyar kkv-kat a nyugati országokból ideáramlott működőtőke háttériparaként, bedolgozójaként kezelte, bizony kezd szertefoszlani. És a nyugati vállalatokhoz köthető magasabb, kiszámíthatóbb bérezés is, amely a hazai fizetőképes kereslet meghatározó részét adta, és áttételesen, a fogyasztáson keresztül a GDP-t húzta, bizony ez a „felállás” túl van a zenitjén.
– Ennek bőségesen látjuk a jeleit a gazdaság visszaesésében, a fogyasztás megtorpanásában. Mi a kiút?
– Amennyiben a nemzetközi nagyvállalatok a magyar gazdasági térben a fizetőképes kereslet csökkenésével szembesülnek, vagy kedvezőbb piaci működési feltételeket találnak a világban, bizony szűkítik vagy teljesen feladják a magyarországi jelenlétet. Ha teljesen a multikra utalt volna a magyar gazdaság, és önálló innovációs tényezőként nem jelennek meg erősebb hazai vállalatok, megfelelő tőkeellátottsággal, versenyképességgel, bizony problémák lehetnek. Az Új Gazdasági Akcióterv megpróbál elébe menni a nyugati cégek várható termelés-visszafogásának, és minden eszközzel a hazai ipar és kereskedelem tőkehelyzetét próbálja javítani. A cél, hogy a magyar kisvállalatokból nagyvállalatok legyenek, exportképesek és innovációvezéreltek. Mert bizony a német autógyárak, amelyek a magyar gazdaságot évtizedeken át húzták, a következőkben jó, ha szinten tudnak maradni, de nyilvánvalóan csökkenteni fogják a fordulatszámukat.
– Erre szokták mondani idehaza, ha a németek tüsszentenek egyet, mi is lázas betegek leszünk?
– Nem csupán erről van szó. Az olcsóbb orosz energiaforrásokról történő leválás, a Kínával vitt kereskedelmi háború, sőt 2025 januárjától a Trump-i adminisztráció által kivetett 10-15 százalékos védővámok az európai uniós termékekre legfájdalmasabban a német technológiai ipart érintik. Az Egyesült Államok 15 százalékra mérsékelni fogja a társasági nyereségadót is, amely a Nyugat-Európába, Távol-Keletre, Latin-Amerikába kiköltözött vállalataik visszatelepülésére ösztönöz. Ebben a világgazdasági helyzetben a magyar gazdasági kormányzás óhatatlanul több nemzetközi kihívással szembesül. Ráadásul Brüsszel diszkriminatív politikát folytat ellenünk, így hát csak a hazai kkv-szektor erőteljes fejlesztése és a távol-keleti, egyesült államokbeli üzleti körökkel való közvetlen együttműködés elmélyítése a követendő stratégia. Eljöhet az az idő, amikor a német autógyárak szerepét a távol-keleti és amerikai cégek veszik át a magyar gazdaságban, és ez a kkv-kkal való kooperációban is új fejezetet nyit.
Lentner Csaba kiemelte, hogy a második világháború utáni német gazdasági csodának vége
Fotó: Lentner Csaba
– A német ipar helyzetét ennyire súlyosnak látja?
– A második világháború utáni német gazdasági csodának vége. A német precizitás, a német munkafegyelem leáldozóban van. A minőségi, képzett munkaerőnek is híján vannak. És a termelés is magas költséghátterű, a távol-keletinél jóval magasabbak a bérek. Az újabb és újabb migrációs hullámokkal érkezők afrikaiak, ázsiaiak a német ipari- és munkakultúrába csak nagyon hosszú idő alatt tudnak beilleszkedni. Az igazán magasan iskolázott németek, echte nyugat-európaiak pedig az innovációs csúcstechnológiát tömegesen alkalmazó Távol-Kelet és az Egyesült Államok felé veszik az irányt. Felemás helyzet, hogy miközben a bideni adminisztráció sugallatára Németország Kínával is kereskedelmi háborúba bocsátkozott, a német vállalatok tömegesen hagyják el Németországot. Tizenötmilliárd euróra tehető az a működőtőke-kivitel, amely 2024-ben Kínába, Távol-Keletre vándorol. A 2023-as év több mint kétszerese. A német autógyárak felvevőpiacai bizony keletebbre tolódnak. Magyarországról csak jobbára a kelet-közép-európai térséget látják el, de a távol-keleti felvevő piac egyrészt feltörekvő, másrészt nagyságrendekkel nagyobb. A munkaerő is olcsóbb. Érdemesebb, rentábilisabb ott termelni. Recesszióban sincs Kína, ellentétben Németországgal, talán már a makrogazdasági feltételek is kiszámíthatóbbak, mint a Rajna mentén. Mondhatom, együtt állnak a feltételek, hogy a német ipar még keletebbre vándoroljon. A német üzleti érdekek felülírják a bideni nyomásra vitt német politikát, amely most már kormányválságba is került. Az üzleti élet pedig nem szereti a politikai bizonytalanságot. Németország gyengülése sajnos ránk, magyarokra is rossz hatással lesz, és mindent el kell követni, hogy az a tér- és erővesztés, amely Németországban felgyorsul, bennünket minél kisebb mértékben érintsen.
