Sok évezred telt el azóta, hogy ezek az emberszabásúak közötti viszonyok megtörténtek, mégis mindannyian viseljük elődeink promiszkuitásának következményeit. Az ősi DNS kimutatásában és a genomszekvenálásban elért legújabb fejleményeknek köszönhetően a tudósok most kezdik megérteni, hogy ez az ősi genetikai keveredés hogyan alakítja továbbra is egészségünket, megjelenésünket és fiziológiánkat.
Egy új tanulmány szerzői az archaikus emberi génállományba való beolvadással kapcsolatos összes létező adatot áttekintve kifejtik, hogy mivel a Homo sapiens hullámokban vándorolt ki Afrikából, az emberek különböző populációi végül Eurázsia különböző régióiban párosodtak a neandervölgyiekkel. Ennek eredményeképpen a ma élő embereken a ma már kihalt törzsből örökölt, introgresszált szekvenciák összetett foltját láthatjuk.
A közelmúltban végzett munkák azt is feltárták, hogy a Homo sapiens három különálló gyenyiszovai populációval keveredett. Ennek következtében ma már minden nem afrikai egyed genomjának körülbelül két százaléka származik a neandervölgyiektől, míg egyes óceániai őslakos csoportok további 2-5 százaléknyi gyenyiszovai DNS-sel rendelkeznek.
Ha azt vizsgáljuk, hogy ezek az archaikus gének valójában hogyan hatnak ránk, a tanulmány szerzői kifejtik, hogy neandervölgyi DNS-ünk növelhette az orrunk méretét, míg gyenyiszovai örökségünk az ajkaink szélességével függ össze. Ez a következtetés korábbi tanulmányokra épül, amelyek szerint a gyenyiszovaiak valószínűleg keskenyebb szájjal rendelkeztek, mint az átlagos modern ember.
Bizonyítékok utalnak arra is, hogy a neandervölgyi gének megváltoztathatták a cirkadián ritmusunkat, ami miatt hajlamosabbak vagyunk korán reggel felkelni. A kihalt rokonainktól átvett, fennmaradt genetikai szekvenciák többsége azonban az immunrendszer működésével kapcsolatos.
A kutatók szerint ez nem is olyan meglepő, hiszen mind a neandervölgyiek, mind a gyenyiszovaiak jobban alkalmazkodtak volna az Eurázsiában jelen lévő kórokozótípusokhoz, mint az Afrikából érkező Homo sapiens. A helyiekkel való párosodás tehát lehetővé tette , hogy ősi őseink felvegyenek bizonyos előnyös géneket, amelyek védelmet nyújtottak a fertőző mikrobákkal szemben, és így a természetes szelekció révén öröklődhettek.
„Ugyanakkor az archaikus homininektől örökölt immunrendszerrel kapcsolatos változatok, amelyek előnyösek voltak a modern ember számára ezekben az új környezetekben, szintén hozzájárulhatnak a mai egyének betegségre való fogékonyságához” – írják a tanulmány szerzői. Például, míg a 12. kromoszómán található neandervölgyi gének egyik csoportja a jelek szerint védelmet nyújt a súlyos covidtünetekkel szemben, egy másik, a hármas kromoszómán található csoport valójában növelheti a betegségre való fogékonyságunkat.
Eközben a modern japánok genomjának elemzése összefüggést tárt fel a Denisovan-DNS és olyan egészségügyi állapotok között, mint a II. típusú cukorbetegség és a koszorúér-betegség.
Az ilyen felfedezések segítettek feltárni fajunk genetikai történetét, de még mindig sok a hiányosság. Például még mindig nem világos, hogy a különböző emberi fajok közötti génáramlás hogyan befolyásolja a modern afrikai populációk DNS-ét, és egyes tudósok úgy vélik, hogy ezekben a csoportokban egy ismeretlen „szellem” hominida genetikai jegyei is jelen lehetnek.
Mindazonáltal a tanulmány szerzői kijelentik, hogy „a közelmúltban végzett munka továbbra is új betekintést nyújtott a modern ember, a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak közötti génáramlás történetébe, és egyértelműen bizonyította, hogy a keveredésnek fontos funkcionális, fenotípusos és evolúciós következményei voltak a modern emberben”.
