A legalapvetőbb értelemben az evolúció egy populációban idővel bekövetkező genetikai változás folyamatára utal. Ez azért következik be, mert a génváltozatok nagyobb valószínűséggel maradnak fenn és gyarapodnak, ha előnyhöz juttatják a szervezetet másokkal szemben, ami viszont valószínűbbé teszi a túlélést és a szaporodást – így adva tovább a tulajdonságaikat a következő generációknak.
Ez a folyamat döntő szerepet játszik fajunk túlélésében. Az evolúció során emberi őseink egy sor olyan tulajdonságot fejlesztettek ki, amelyek révén jobban alkalmazkodtak a környezetükhöz, legyen szó akár arról, hogy gyorsabban felépültek a betegségekből, képesek voltak elhárítani az éhes ragadozókat, vagy a szomszédaiknál zamatosabb bogyókra tettek szert.
Híres példa erre a Bajau Laut törzs tagjainak (szó szerint) lélegzetelállító képessége, akik képesek percekig visszatartani a lélegzetüket. Ez a hihetetlen teljesítmény lehetővé teszi számukra, hogy a tenger gyümölcseinek begyűjtésekor búvárfelszerelés nélkül több mint 70 méteres víz alatti szinteket érjenek el. Más genetikai változatok védelmet nyújtottak a mutációkkal rendelkezőknek olyan betegségekkel szemben, mint a malária, a tuberkulózis és a lepra.
A hosszabb és egészségesebb életet lehetővé tevő technológiák és gyógyszerek megjelenésével azonban sokan megkérdőjelezik, hogy a hagyományos értelemben vett evolúció milyen szerepet játszik majd fajunk fejlődésében. Még a biológus, műsorvezető és brit nemzeti kiválóság, Sir David Attenborough is kételyeinek adott hangot.
„A természetes szelekciót leállítottuk, amint elkezdtük, hogy a megszülető csecsemők 90-95%-át fel tudjuk nevelni. Mi vagyunk az egyetlen faj, amelyik leállította a természetes szelekciót, mintegy önszántából” – nyilatkozta a Radio Timesnak.
Tovább fogunk-e tehát fejlődni, ha az őseinkre ható szelekciós nyomás megszűnik élet-halál helyzetet jelenteni? A legújabb tanulmányok szerint a válasz igen.
Az evolúció egyik mozgatórugója napjainkban a kultúra, amely hatással lehet a szexuális szelekcióra. Ez azokra a preferenciákra utal, amelyek befolyásolják, hogy kit találunk vonzónak, és kivel választjuk a szaporodást, és viszonylag rövid időn belül hatással lehetnek.
„Ha egy genetikai alapú tulajdonság, például a hajszín, egyik generációról a másikra gyakoribbá vagy kevésbé gyakorivá válik, akkor azt evolúciós változásnak tekintjük” – mondta korábban Scott Solomon, a Rice Egyetem evolúcióbiológusa az IFLScience-nek.
„Ez gyakran eltér attól, amit az átlagember az utcán az evolúciós változásról gondol. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy új tulajdonságok jönnek létre, hanem csak azt, hogy a meglévő tulajdonságok gyakoribbak vagy kevésbé gyakoriak.”
Ennek egyik példájára rávilágít egy tanulmány, amely szerint a szexuális szelekció Hollandiában az elmúlt évtizedekben a magas férfiaknak kedvezett. A holland férfiak ma a világ legmagasabbjai közé tartoznak, de ez nem volt így a tizennyolcadik században, amikor a holland katonák átlagos magassága 165 centiméter volt – ez alacsonyabb, mint az Egyesült Államok és számos más európai népesség férfijainak magassága. Mindössze 150 év alatt, vagyis néhány generáció alatt a holland férfiak a természetes szelekció következtében körülbelül 20 centiméterrel növelték magasságukat, és ezzel megelőzték az Egyesült Államok és a világ nagy részén élő férfiakat.
A természetes szelekció egy másik közelmúltbeli példáját egy új halálos vírus, a HIV terjedése ösztönözte. A YourGenome szerint a vírussal szemben védő előnyt nyújtó genetikai változatok aránya a leginkább érintett régiókban, például Dél-Afrikában növekszik. Úgy gondolják, hogy az alkalmazkodással rendelkező anyák nagyobb valószínűséggel élik túl a fertőzést, és így képesek azt továbbadni gyermekeiknek.
Bár tehát az evolúciós folyamat okai idővel változhatnak, úgy tűnik, hogy a folyamat nem áll meg egyhamar.