A vizsgálatban 22 olyan résztvevő, akiknek a vérében alacsony volt a gyulladásos markerek szintje, nagyjából ötven percig volt egy kísértetházban. Ez idő alatt gyilkos bohócokkal, bomló zombikkal és láncfűrészes támadókkal szembesültek, akik véres henteskötényt és disznómaszkot viseltek.
Három nappal később a dániai Aarhusi Egyetem kutatói megállapították, hogy a csoport több mint nyolcvan százalékánál csökkent a gyulladás szintje, a résztvevők csaknem felénél pedig teljesen normalizálódott.
Amikor 91 másik önkéntes lépett be a kísértetházba alapszintű gyulladás nélkül, a kutatók ismét immunrendszeri változásokat észleltek.
A kísértetházak hasonlóak bármely biztonságos, de ijesztő tevékenységhez abban a tekintetben, hogy adrenalinlöketet és endorfinhullámot eredményeznek.
A nemrégiben Dániában végzett kísértetház-tanulmány ezt a hiányt próbálja pótolni. A kutatás nem tartalmazott kontrollcsoportot, és összehasonlító csoportjai egyenlőtlenül oszlottak meg. Ennek ellenére az eredmények azt sugallják, hogy a szórakozásból való félelemérzet jelentős egészségügyi előnyökkel járhat.
A korábbi kutatásokkal együtt ez „egy lehetséges strukturális összefüggést tárhat fel a mentális állapotok és a gyulladás közötti kapcsolatban” – írják a szerzők, Marie Louise Bønnelykke-Behrndtz klinikai kutató vezetésével.
„Míg a szorongás a jelek szerint alacsony fokú, krónikus gyulladáshoz kapcsolódik, a félelem a gyulladás csúcspontjával és későbbi feloldódásával hozható összefüggésbe.”
A normál gyulladásos csoportban a kutatók azt találták, hogy a kísértetházélmény után a vérben több immunsejt szintje csökkent. Ezek az immunsejtek közé tartoztak a limfociták, amelyek segítenek a tumorsejtek elpusztításában; a monociták, amelyek megtalálják és elpusztítják a baktériumokat; és a fehérvérsejtek két típusa, az eozinofilok és a bazofilok.
A gyulladásos csoportban viszont a tudósok azt találták, hogy csak a limfociták és a monociták száma csökkent.
Az eredmények arra utalnak, hogy ha a félelmet szórakozásból váltják ki, az hatással lehet az immunrendszerre azáltal, hogy újra egyensúlyba hozza az immunsejtek és a gyulladásos markerek szintjét a vérben.
További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megértsük, hogyan történik ez a hatás, de az egereken végzett vizsgálatok azt sugallják, hogy a félelem és az akut stressz stimulálhatja a mellékveséket, amely az immunsejteken lévő adrenergreceptorokat váltja ki.
Az adrenergrendszer a harcolj vagy menekülj választ váltja ki, és úgy tűnik, hogy egereknél ez a rendszer mozgósítja az állat immunrendszerét, és felkészíti azt az esetleges traumára vagy fertőzésre.
Embereknél az adrenergrendszer a hidegnek való kitettség révén is aktiválható, és a vizsgálatok ezeket a fagyos tapasztalatokat gyulladáscsökkentő markerekkel hozták összefüggésbe. De hogy a „rekreációs félelem” hasonló módon tud-e hatni az adrenergrendszerre, az nem ismert.
Az ötvenperces kísértetházélmény során a résztvevők átlagosan 5,4-es ijedtségi szintről számoltak be egy 1-től 9-ig terjedő skálán. A szívritmusuk átlagosan 112 ütés/perc körül mozgott az élmény során.
Ez a félelem közepes vagy magas szintjét jelzi, amely csaknem egy órán keresztül fennállt.
Akárcsak egy hideg téli merülés az óceánban, egy ilyen is élmény a gyulladáscsökkentés jeleit mutatja.
„A jövőbeni kutatásoknak fel kell tárniuk az adrenergrendszer szerepét, és meg kell erősíteniük e hatások tartósságát” – zárja az aarhusi csapat.
