A Hodgkin-limfóma (Hodgkin-kór) egy hematológiai, a nyirokrendszert érintő (limfatikus), rosszindulatú daganatos megbetegedés. Bármely életkorban jelentkezhet, azonban főként a harmincas, és a hatvan év feletti korosztályt érinti. Gyakoribb a férfiak, mint a nők esetében.
A Hodgkin-limfómának két fő típusát különböztethetjük meg a felszaporodó abnormális sejtek jellemzői alapján:
- klasszikus Hodgkin-limfóma
(gyakoribb, kb. 93 százalékban), ezen belül:
- nodular sclerosis (csomós, megkeményedő),
- kevert sejtes,
- limfocitagazdag,
- limfocitaszegény.
- nodularislimfocita-predominanciájú Hodgkin-limfóma (NLPHL: a kóros sejtek csomókban helyezkednek el, de az abnormalitás szövettanilag kevésbé látványos).
A különböző típusok elkülönítésére szövettani vizsgálattal és molekuláris tesztekkel van lehetőség. Az elkülönítés a várható kórlefolyás és a terápia tervezése szempontjából is fontos.
A Hodgkin-limfóma főbb tünetei:
A Hodgkin-limfóma legjellegzetesebb tünete (ún. A tünet) a fájdalmatlan, egy vagy több nyirokcsomó megnagyobbodása főként a nyaki, hónalj vagy lágyékhajlati régióban.
Ezenkívül jelentkezhet láz, éjszakai izzadás, súlycsökkenés (a testsúly több mint tíz százalékának elvesztése hat hónap alatt). Ezek az ún. B tünetek.
Kísérőtünetek lehetnek továbbá az alábbiak:
- fáradékonyság;
- étvágytalanság;
- gyakori fertőzések;
- mellkasi, hasi fájdalom;
- hosszan fennálló köhögés, légszomj;
- haspuffadás;
- máj és/vagy lépmegnagyobbodás;
- vérzékenység, minimális erőbehatásra bekövetkező sérülések;
- kiütések, bőrviszketés.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a nyirokcsomók tartós, fájdalmatlan megnagyobbodása mellett a fenti tüneteket, különösen éjszakai izzadást és visszatérő lázat tapasztal, forduljon mihamarabb háziorvosához, aki szükség esetén gondoskodik a megfelelő szakorvosi vizsgálatokra történő beutalásról!
A Hodgkin-limfóma egy agresszív, gyorsan terjedő betegség, ezért fontos a mielőbbi diagnózis, mert korai stádiumban jól gyógyítható.
A Hodgkin-limfóma kiváltó okai:
A Hodgkin-limfóma a B-limfocitákat ért genetikai mutáció következtében alakul ki. A DNS-mutáció a limfociták kontrolálatlan felszaporodását eredményezi, amelynek következtében abnormális limfociták (Hodgkin-sejtek) keletkeznek.
A Hodgkin-limfóma kialakulásának pontos oka tisztázatlan, azonban vannak olyan rizikófaktorok, amelyek befolyásolhatják a betegség kialakulását:
- bizonyos fertőzések (pl.: a herpeszvírusok családjába tartozó Epstein–Barr-vírus, HIV-fertőzés);
- ha a családban előfordult már Hodgkin-limfóma;
- gyenge immunrendszerrel rendelkező egyén;
- túlsúly és elhízás;
- korábbi non-Hodgkin-limfóma (a kezelések szövődményeként).
A Hodgkin-limfóma lehetséges szövődményei:
A betegség következtében a terápia mellett az immunrendszer gyengülése jellemző, ezért a beteg fokozottabban ki van téve a fertőzésveszélynek. Érdemes választható védőoltásokkal segíteni az immunrendszert a fertőzésekkel szemben, azonban fontos, hogy csak elölt kórokozót tartalmazó vakcina adható a betegnek.
Ezenkívül előfordulhat szív-érrendszeri megbetegedés vagy tüdőprobléma a betegség következtében.
A Hodgkin-limfóma kezelésének mellékhatásaként hosszú távon meddőség alakulhat ki, valamint a további daganatok (leukémia, emlőrák, tüdőrák) kialakulásának esélye is megnő.
A Hodgkin-limfóma diagnosztizálása
A Hodgkin-limfóma diagnosztizálása során a panaszok és a kórelőzmény (anamnézis) átbeszélését követően az orvos megvizsgálja a beteg nyirokcsomóit, betapintja a hasat – érzékel-e megnagyobbodott lépet vagy májat (hepatosplenomegalia) –, megtekinti a bőrt, hogy lát-e rajta kiütéseket, sebeket vagy zúzódások nyomait.
A fizikális vizsgálat mellett vérvizsgálatokat végeznek, amellyel többek között nézik a teljes vérképet, a vese- és a májfunkciókat is.
A biztos diagnózishoz az érintett nyirokcsomóból biopsziát vesznek. Amennyiben a szövettani minta vizsgálatának eredménye alátámasztja a Hodgkin-limfóma diagnózisát, további vizsgálatokra van szükség a limfóma terjedésének felmérése céljából.
Ezek a vizsgálatok az alábbiak lehetnek:
- újabb vérvizsgálat;
- hasi és nyaki ultrahangvizsgálat;
- mellkasröntgen-vizsgálat;
- nyaki, mellkasi és hasi CT-vizsgálat;
- csontvelő-biopszia;
- ritkábban: PET-, MR-vizsgálat, májbiopszia.
A vizsgálatok alapján úgynevezett stagingre kerül sor, amely a betegség stádiumának, terjedés mértékének meghatározását jelenti:
- I. stádium: a limfóma egy nyirokcsomó-régióra terjedt ki, a rekesz egyik oldalán.
- II. stádium: kettő vagy több nyirokcsomó-régió érintett, a rekesz egyik oldalán.
- III. stádium: a rekesz mindkét oldalán érintettek nyirokcsomó-régiók.
- IV. stádium: a limfóma az egész nyirokrendszerben szétterjedt, megjelent a csontvelőben vagy más szervekben is.
Minden stádium tovább osztható aszerint, hogy csak A tünetek (azaz nyirokcsomó-megnagyobbodás) vagy B tünetek is jelen vannak.
A Hodgkin-limfóma kezelése
A Hodgkin-limfóma terápiája lehet kemoterápia, sugárkezelés (radioterápia) vagy mindkettő. A megfelelő terápia kiválasztása a betegség stádiumától függ. Sugárkezelés kemoterápiával kombinálva a Hodgkin-limfóma korai stádiumában használható eredményesen.
Gyógyító (kuratív) céllal intravénásan, míg palliatív terápiaként általában tabletta formájában alkalmazható a kemoterápiás kezelés. A kemoterápia ideje alatt kórházi tartózkodás indokolt.
Előrehaladott esetekben szteroidterápia is kombinálható a kemoterápiával.
A ritka, NLPHL-típus esetén korai stádiumban a radioterápia önmagában is gyógyító hatású lehet. Egyéb esetekben az NLPHL kezelésében a kemoterápia immunterápiával is kombinálható. A Hodgkin-limfóma ezen típusának kimenetele a legkedvezőbb.
A kezelés hatására az alábbi mellékhatások jelentkezhetnek, amelyek annak befejezésével elmúlnak:
- fáradékonyság,
- nehézlégzés,
- fertőzésekre való fokozott hajlam,
- vérzékenység,
- hányinger, hányás,
- hasmenés,
- étvágytalanság,
- szájnyálkahártya-fekélyek,
- bőrkiütések,
- hajhullás.
A Hodgkin-limfóma összességében egy jól kezelhető betegség, gyakori a teljes gyógyulás. Ha a betegség a kezelés ellenére kiújul, őssejt-transzplantáció jöhet szóba.
A kezelések mellékhatásainak követésére EKG és légzésfunkció-vizsgálat, valamint szívultrahang (echocardiographia) alkalmazása javasolt. Amennyiben a beteg férfi, és nemzőképes korban van, érdemes a kezelések előtt a spermakonzerválás, a családalapítás lehetőségének megőrzése érdekében.
