MH/MTI
2024. november 28. csütörtök. 14:29
Frissítve: 2024. november 28. 14:39
Novák Irén beszédében Zilahy Lajostól idézett, aki szerint „az emberek jóságában csak azok tudnak hinni igazán, akiknek minden reményük elveszett”. A helyettes államtitkár azt mondta, a neves író, publicista és forgatókönyvíró hitt az emberekben, talán éppen azért is, mert a vérzivataros 20. században súlyos döntéseket kellett meghoznia. A Tanácsköztársaság idején Bécsbe emigrált, a nácik és a nyilasok elől bujkálni kényszerült, a kommunista diktatúra közeledtével az Egyesült Államokban kapott menedéket – sorolta.
Élete a meg nem alkuvás, a mély hazaszeretet, a független, szabad Magyarország képviseletének máig tartó példája – hangsúlyozta Novák Irén, majd hozzátette, hogy Zilahy Lajos haláláig megmaradt magyarnak, vágyott vissza szeretett hazájába. Végakaratában külön rögzítette, hogy Budapesten helyezzék végső nyugalomra – mutatott rá a helyettes államtitkár.
Novák Irén kiemelte, Zilahy Lajos felelősséget érzett a jövő magyar kultúrája, tudománya, művészete iránt, és szívén viselte a következő generációk sorsát. Élete üzenetként szolgálhat mindannyiunk számára: tennünk kell a hazai kultúráért, jól gazdálkodnunk a kapott tehetségünkkel, és felelősséget vállalnunk a jövő Magyarországáért – zárta beszédét Novák Irén.
Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke azt mondta, Zilahy Lajos irodalmi sorsa a legérdekesebbek közül való, és megcáfolja azt a gondolatot, mely szerint a magyar regény fénykora Jókaival befejeződött. Mint elmondta, Zilahy regényeiben az élet teljességének elfogadásával mutat be sorsokat, boncolgatás helyett ábrázol, elemzés helyett hangulatokat ragad meg. Erős Kinga szerint ebben az írói alapállásban rejlett A halálos tavasz sikere. A Csöndes élet, a Valamit visz a víz, novellái és színdarabjai nem csupán koruknak kinagyított pillanatképei, hanem az emberről, annak összetett és törékeny természetéről is érvényesen szólnak – fogalmazott.
Erős Kinga azt is felidézte, hogy Zilahy Lajost kortársai kedves embernek ismerték meg, aki könnyen szót értett másokkal, nyitott és érzékeny szívű volt, és tartózkodott mindenféle szélsőségtől. Kortársai közt megkerülhetetlen volt, ami az irigyek táborát is növelte. „Hol fasisztának, hol zsidólelkűnek, hol kommunista szimpatizánsnak bélyegezték. Pedig csak író volt, a szellem embere” – hangsúlyozta Erős Kinga.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója elmondta, hogy az intézet kiemelt feladata, hogy bemutassák a Fiumei úti sírkert elhunytjainak életművét, ez a célja a Zilahy Lajos halálának 50. évfordulójára szervezett megemlékezésnek is. Arról beszélt, hogy a temetőben emlékezni szokás, de szerinte az életet, a jövőt is lehet ünnepelni a nemzet nagyjainak sírjai előtt.
