A kutatás során kiderült, hogy a piramisok építésének időszakában működött egy ősi vízi út – a Nílus egyik ága, az Ahramat –, amely a piramisok építésének idején létezett. Ezt a vízi csatornát használták az anyagok szállítására a monumentális építmények felállításának helyszínére.
A felfedezés a radaros műholdfelvételeknek, a megkövesedett talaj elemzésének és a szénvizsgálatoknak köszönhetően vált lehetővé, amelyek megerősítették, hogy az ősi csatorna helyén egy folyami ökoszisztéma létezett. A szakértők megállapították, hogy kétezer évvel a piramisok építése után a térség éghajlata megváltozott, és a vízfolyás eltűnt.
A felfedezés rávilágít az ókori Egyiptom technológiai képességeire és a természeti körülményekhez való alkalmazkodási képességére.
