Áder János vendége a jövőre 90. születésnapját ünneplő, számos tudományos cikket, illetve az MTVA archívumában elérhető mintegy 100 filmet is készítő geológus volt, aki világjárása során 100 ezer fényképet készített, melyek közül eddig 40 ezret sikerült digitalizálni.
Juhász Árpád elmondta, hogy az öt évvel ezelőtt véget ért kutató jellegű munkája során számos helyen volt szemtanúja a klímaváltozás miatt bekövetkező drámai természeti jelenségeknek.
A geológus Kelet-Afrikában szerzett tapasztalatait is megosztotta, amikor elmondta, hogy azokon a területeken a kiszáradást követően teljesen eltűnt a víz, a terület elsivatagosodott és emiatt a népcsoportok élete, életmódbeli szokásaik teljesen átalakultak.
Juhász Árpád ismertetése szerint először 1963-ban jutott el gleccserekhez, amelyekről számos dokumentumértékű fotót készített, majd ezt követően ezekre a területekre több ízben visszatért és ekkor nemcsak azt lehetett lemérni, hogy mennyivel rövidült le egy gleccser, hanem pontosan ki lehetett számolni a jégtömeg olvadásának mértékét is.
Még egy olyan, világviszonylatban jelentéktelennek számító gleccser, mint a Pasterze is 1850 óta mintegy másfél milliárd köbméternyi jeget veszített el, ami ezután olvadékvízzé vált, a grönlandi vagy alaszkai gleccserek olvadása pedig akár morphogenetikus változásokat is tud okozni – hangsúlyozta a geológus.
Juhász Árpád elmondta: repülőgépről jól lehetett látni, hogy az Alaszka és Kanada északi részein elterülő gigantikus gleccserek egyikének jelentős olvadása két évvel azelőtt akkora törmeléket rakott le, hogy az megváltoztatta az olvadékvíz lefolyását is.
Áder János erre reflektálva úgy fogalmazott, hogy ennek az olvadásnak a következtében egy természetes gát képződött.
A korábbi államfő személyes élményeként osztotta meg, hogy Svájcban 35 évvel ezelőtt a gleccser tetején lehetett sétálni úgy, hogy ahhoz csupán három lépcsőfoknyit kellett feljebb lépni, miközben ma már 500 lépcsőfokot kell megtenni ahhoz, hogy elérjük a jég felszínét.
Juhász Árpád ehhez hozzáfűzte, hogy kutatói világjárásának egyik leglátványosabb jelenetét Grönlandon élte meg, amikor olyan több millió tonnás jégszilánkok érkeztek a fjordokhoz, amelyek ezt követően csak extrém dagály esetén tudtak kiúszni az Atlanti-óceánra.
Áder János szerint teljesen világos, hogy a klímaváltozás a jég visszahúzódása, a gleccserek fogyatkozása révén is szembetűnő. A geológus elmondta: az ő szakmája erre nem feltétlenül ad választ, ugyanakkor megemlítette, hogy magasan kvalifikált kutatók továbbra is nemcsak szkeptikusak, hanem ingerülten zárják ki annak lehetőségét, hogy az emberiség által kibocsátott szén-dioxidnak (CO2) van-e szerepe a klímaváltozásban.
Juhász Árpád szerint józan ésszel kizárható, hogy az emberiség által a légkörbe évente kibocsátott mintegy 36 milliárd tonna CO2 ne játsszon szerepet a klímaváltozásban. Áder János elmondta: mérések bizonyítják, hogy jelentősen nőtt a kibocsátott CO2 koncentráció, amely többek között a földfelszíni hőmérséklet emelkedésére, a tengerek hőmérsékletének változására és a savasodására is hatással van.
A volt államfő szerint az emberi tevékenység, illetve a biodiverzitás csökkentését figyelembe véve jelenleg az úgynevezett „hatodik kihalási hullámnak” vagyunk szemtanúi, ebben az embernek komoly szerepe van, ugyanakkor leszögezte azt is, hogy eddig valamennyi kihalási hullám után új élet kezdődött.
A még megmaradt őserdők ökoszisztémáiban milliós számban vannak alacsonyabb rendű élőlények, amelyek a biodiverzitásnak ugyanolyan részei, mint egy emlős vagy egy hal – mondta Juhász Árpád.
Áder János erre úgy reagált, hogy fiatalokat is tanít arra, hogy az erdőben nemcsak a fák vannak, hanem például a földfelszín alatt élő gombák, amelyek segítik a tápanyagfelvételt, vagy a fák gyógyulását.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy nemcsak a jegesmedvék vagy a madarak vannak veszélyben, hanem a csak mikroszkóp alatt látható állatok is. A Földön jelenleg élő nyolcmillió faj közül ma egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye.
