Az evolúciót általában elég lassú, nehézkes folyamatnak tartják. A csernobili atomerőműben élő kutyák azonban a katasztrófa óta eltelt negyven év alatt gyors fejlődésen mentek keresztül.
Egy tanulmányban, amelyről az IFLScience számolt be az év elején, az erőműben kóborló kutyák és a környező területeken élő kutyák vérmintáit elemző kutatók felfedezték, hogy a robbanás helyszínéhez legközelebbi kutyák DNS-ében olyan különbségek mutatkoztak, amelyek azt mutatják, hogy genetikailag különböznek a világ többi részén élő kutyáktól.
„Azt hiszem, a tanulmányban az a legfigyelemreméltóbb, hogy a reaktor árnyékában és környékén élő kutyapopulációkat azonosítottuk, és a DNS-profiljuk alapján meg tudjuk mondani, hogy kik ezek a kutyák” – mondta akkoriban az IFLScience-nek Elaine Ostrander, a tanulmány szerzője, az NIH Nemzeti Humán Genomkutató Intézet genetikusa.
Egyelőre nem világos, hogy ezek a genetikai különbségek pontosan hogyan befolyásolják ezeknek a szívós kutyáknak az egészségét és tulajdonságait. Azonban nem ők az egyetlen faj, amely a jelek szerint a katasztrófa nyomán fejlődött. A farkasok genetikáját vizsgáló újabb kutatások arra utalnak, hogy a farkasok védelmet fejlesztettek ki a rák ellen. Egy másik tanulmány szerint a kizárási zónában élő békák sokkal sötétebbek, mint a zónán kívül élők. Ez a különleges alkalmazkodás csökkenthette a sugárterhelés negatív hatásait azáltal, hogy a sötétebb színű békák magasabb melaninszintet kaptak.
Miért történik ez? Bár maga a tanulmány nem ad magyarázatot arra, hogy a csernobili kutyák genetikailag miért különböznek a világ más, kevésbé radioaktív területein élő testvéreiktől, a sugárzás számos módon befolyásolhatja az állatpopulációkat.
Ami világos, az az, hogy a csernobili kölykökben megfigyelt genetikai változások azt mutatják, hogy a környezeti változások által érintett populációkban meglepően gyors evolúciós folyamatok játszódhatnak le.
