A belgrádi fegyverszüneti egyezményt még meg sem kötötték, amikor 1918. november 9-én a Román Nemzeti Tanács memorandumot küldött Budapestre, és felszólította a magyar kormányt Kelet-Magyarország – a történelmi Erdély, a Partium és a Bánság – területének átadására. Holott a november 13-án aláírt belgrádi katonai konvenció a Maros folyót jelölte meg, azt sem határ-, hanem pusztán demarkációs vonalnak. Az egyezménynek a magyar fél kérése alapján garantálnia kellett volna Magyarország határainak sérthetetlenségét, de ezt senki nem tartotta be. Pár nap múlva például Maniu román miniszterelnök engedélyt kért és kapott az Antanttól a román hadsereg Maroson át történő előrenyomulására.
1918. december 1-jén Erdélyből és a Kárpátokon túlról mozgósítva mintegy százezer román utazott Gyulafehérvárra. A magyar kormány különvonatokkal biztosította, hogy a románok időben eljussanak nagygyűlésük helyszínére. A gyulafehérvári nagygyűlésen határozatot hoztak Erdélynek, a Bánságnak, a Körös-vidéknek és Máramarosnak a Román Királysággal való egyesüléséről. A meghozott határozatnak a tömeg jelenléte adott nyomatékot, mert szavaznia csak a 1228 küldöttnek lehetett.
A kilencpontos gyulafehérvári határozatnak mindössze az első pontját – amellyel Románia deklarálta Erdélynek a Regáttal való egyesülését – iktatták törvénybe 1918. december 13-án. Akkor, amikor a béketárgyalásokra még össze sem ültek, nemhogy döntést hoztak volna a győztes hatalmak. Viszont a párizsi béketárgyaláson lehetett a ténylegesen fennálló status quóra hivatkozni.
A gyulafehérvári határozatnak többi pontja be nem tartott ígéret formájában maradt az utókorra.
A Román Nemzeti Levéltár bukaresti hivatalában a Kormányzótanács gyűjteményében található dokumentum román nyelvű szövege fordításban a következő:
1. Erdély, Bánság és Partium összes románjának Nemzetgyűlése, amelybe meghatalmazott képviselőik 1918. november 18-án/december 1-én Gyulafehérváron összegyűltek, kimondja ezeknek a románoknak és az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával. A nemzetgyűlés különösen kinyilvánítja a román nemzet elidegeníthetetlen jogát a Bánság teljes területére, melyet a Maros, a Tisza és a Duna határol.
2. A nemzetgyűlés a fent említett területeknek időleges autonómiát biztosít az általános szavazással választandó alkotmányozó testület összeüléséig.
3. Ezzel kapcsolatban, az új Román Állam kialakításának alapelvei alapján a nemzetgyűlés kijelenti a következőket:
a/ Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és bíráskodást az illető népből származó egyének által, és létszámának arányában minden nép képviseleti jogot kap a törvényhozó testületben és az ország kormányzásában.
b/ Egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az állam minden felekezete számára.
c/ Tisztán demokratikus rendszer tökéletes megvalósítása a közélet minden területén. Közvetlen, általános, titkos, egyenlő szavazójog nemtől függetlenül minden 21. évét betöltött állampolgár számára a községi, megyei, valamint parlamenti képviseletnél.
d/ Teljes sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadság, minden gondolat szabad hirdetése.
e/ Radikális agrárreform. Minden birtokot összeírnak, különösen a nagybirtokokat. Az összeírás alapján a hitbizomány megszűnik, és a nagybirtokok méretének szükség szerinti csökkentésével a parasztoknak lehetővé teszik legalább akkora birtok (szántó, legelő, erdő) megszerzését, amely munkát ad nekik és családjuknak. Ezen agrárpolitika alapelve egyrészt a társadalmi különbségek csökkentése, másrészt a termelékenység növelése.
f/ Az ipari munkásoknak ugyanolyan jogokat és előnyöket biztosítanak, amilyeneket a Nyugat legfejlettebb ipari államainak jogszabályai biztosítanak.
4. A nemzetgyűlés kifejezi azon óhaját, hogy a nemzetközi kapcsolatok szabályozása érdekében a békekongresszus kialakítsa a szabad nemzetek közösségét oly módon, hogy a kis és nagy nemzetek egyaránt igazságot és szabadságot kapjanak, és a jövőben ne kerüljön sor háborúra.
5. A nemzetgyűlésen összegyűlt románok üdvözlik bukovinai testvéreiket, akik az Osztrák–Magyar Monarchia igája alól felszabadulva egyesültek anyaországukkal, Romániával.
6. A nemzetgyűlés szeretettel és lelkesedéssel üdvözli az Osztrák–Magyar Monarchia által eddig leigázott nemzetek felszabadítását, éspedig a csehszlovák, ausztriai németek, jugoszláv, lengyel és ruszin nemzeteket, és elhatározza, hogy ezen üdvözletet minden felsorolt nemzetnek tudomására hozzák.
7. A nemzetgyűlés alázatosan meghajol azon román hősök emléke előtt, akik ebben a háborúban vérüket ontották és meghaltak ideálunk megvalósítása, a román nemzet szabadsága és egysége érdekében.
8. A nemzetgyűlés köszönetét és csodálatát fejezi ki a szövetséges hatalmaknak, amelyek fényes csatákban kitartóan küzdöttek a már évtizedek óta háborúra készülő ellenséggel, kiszabadítva a civilizációt a barbárság karmaiból.
9. Az Erdély, Bánság és Partium román nemzeti ügyeinek továbbvitelére a nemzetgyűlés elhatározza egy olyan Nagy Román Nemzeti Tanács létrehozását, amely teljes joggal, bármikor és bárhol képviselheti a román nemzetet a világ többi nemzete előtt, és meghozhat minden olyan intézkedést, amely a nemzeti érdekek elősegítésére irányul.
A határozatot aláírta dr. Laurențiu Oanea és Ștefan C[icio] Pop, a nemzetgyűlés jegyzője, illetve alelnöke.
Az egyesülés jogi beteljesülését az első világháborúban győztes hatalmak és Németország (Versailles, 1919. június 28.), Ausztria (Saint Germain en Laye, 1919. szeptember 10.) és Magyarország (Trianon, 1920. június 4.) közötti békeszerződés aláírása jelentette.
A szerző történész
