A pásztorbotot tartó, püspöksüveget viselő mikuláscsokoládéról van szó, amelyek némelyikén még a püspöki gyűrű is feltűnik.
Sajnos idehaza is egyre nagyobb a kép- és fogalomzavar, hogy kit, illetve mit ünneplünk december 6-án. Nálunk Szent Miklósról van szó, az egyik legismertebb és legnépszerűbb szentről, a hit védelmezőjéről, a szegények gyámolítójáról – továbbá a megrágalmazottak, az utazók, a hajósok, a halászok, a kereskedők, a zarándokok, valamint a férjhez menni vágyó lányok patrónusáról.
Miklós a feljegyzések szerint Krisztus után 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában, gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott, és kolostorba költözött, ahol nagybátyjának, Patara érsekének felügyelete alatt nevelkedett.
Megszeretve a kolostori életet, a papi hivatást választotta. Ezután Myrában telepedett le. Nem volt még harmincéves, amikor püspökké választották. Több mint 50 éves szolgálata alatt vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Életéről számos legenda ismert, ezek alapján formálódott az évszázadok során Mikulás alakja.
Európa más részein, ahol többek között a rémisztő, fagyos alakot öltő ősi germán istenség, „hosszú szakállú” Odin és nyolclábú lova, Sleipnir hagyományának továbbélésére emlékeznek. A német folklór alapján a gyerekek minden évben csizmát tettek a kémény mellé, amelybe szalmát, illetve répát helyeztek azért, hogy megetessék Sleipnirt, a mitikus lény hálából ajándékokat adott.
A skandináv néphiedelem szerint a fagyos tél démona, a téli napforduló központi alakja, Julbukk hozott ajándékot a gyermekeknek. Az északi démon leghíresebb változata, a lappföldi Joulupukki, akinek figurája mára azonosult a Télapó alakjával.
Az angolszász kultúrkör részben a germán, részben a keresztény hagyományokra épített. A Télapó eredetét egyes kutatók a tizenhatodik századi angol uralkodóhoz, VIII. Henrikhez kötik, aki a karácsonyt a béke, az öröm, az étel, az ital, valamint a mulatság ünnepének nevezte. Angliában külön nem ünnepeltek, ajándékoztak december 6-án, az mondhatni királyi indíttatásra összefonódott karácsonnyal.
A Télapó orosz változata, Gyed Maróz pedig inkább köthető a szovjet antiklerikalizmushoz, sem mint valami orosz néphagyományhoz. Az orosz Télapónál már a karácsony, illetőleg az újév is összemosódott, hiszen Gyed Maróz segítője, Hópelyhecske szintén újévkor érkezett.
Ennyit arról, hogy tulajdonképpen ki is az igazi Mikulás, ki(k) a Télapó(k).
Adódik azonban a kérdés, miért alakult mindez így ki Magyarországon?
A tizenkilencedik század végéig a „láncos Miklós” népszokás volt az, amit eljátszottak az emberek. December 6. előestéjén a szereplők betértek azokba a házakba, ahol gyerekek voltak: vizsgáztatták, megimádkoztatták, tudásuk, viselkedésük alapján megjutalmazták vagy megfenyítették őket. A Mikulásnak, illetve krampuszainak ezzel az volt az eredeti szándéka, hogy a gyerekeket a közelgő karácsonyra készítsék fel.
Később a játék és a tréfálkozás irányába indult el ez a népszokás. A gyermekek fenyítését inkább az álarcos, kormos képű, illetőleg szarvat viselő krampuszokra bízták. A játékokban a kis ördögök nem csak ijesztgették a gyerekeket, de el is akarták ragadni, ezért Miklós püspök megszégyenítette és láncra verte a krampuszokat.
Majd jött a huszadik század, amikor a nyugati marketingesek egyre inkább úgy alakították ki a Mikulás imázsát, hogy a bírói szerepkörét igyekezték elhagyni, és sokkal hangsúlyosabbá tették ajándékosztó feladatait.
A kommunista-szocialista érában a Mikulás-ünnep keresztény értelmezését tiltották, Szent Miklós püspök helyett a köznyelvben inkább a Télapót használták a Mikulásra. A rendszerváltást követően pedig az angolszász befolyás egyre inkább beszivárgott – versek, filmek, nopláne desszertek betonozzák be a Télapó-képet.
A zsebünkbe kell nyúlni egy-egy minőségibb csokimikulásért
Jelentősen drágultak a csokimikulások. A minőségibb, nagyobb méretű termékek akár 1500 forintnál is többe kerülhetnek – hívta fel a figyelmet a Pénzcentrum. Ugyanakkor kiderült, a nem túl pénztárcabarát jelenség mögött többek között a kakaóbab és a csokoládé világpiaci árának drasztikus emelkedése áll – mintegy másfélszeresére nőtt –, de kakaóból is kevesebb termett idén, mivel a nyugat-afrikai termőhelyeken szélsőséges időjárás uralkodott. Ennek ellenére a vásárlók inkább a minőségibb csokik közül válogatnak.
A Magyar Édességgyártók Szövetsége szerint a csomagolóanyagok és a szállítási költségek emelkedése, valamint a gyártói felelősségi díj is megmutatkoznak az árakon. Intődy Gábor főtitkár arra is rámutatott, hogy amelyik gyártó nem emelt árat, ott a termék zsugorodott. Rossz hír, hogy az áremelkedés 2025-ben sem torpan meg, mivel az élelmiszergyártóknak nő a bérköltsége és a szállítás is tovább drágul majd – írta a lap.
Sajnos körülöttünk kicsit más és jobb a helyzet
Mindez azért érdekes, mert a környező országokban egyáltalán nem ez a helyzet. Az osztrák Hofer online kínálatában számtalan igazi csokimikulás (illetőleg krampusz) található, Télapó alig. Például Milka-mikulás, ahogy illik: püspökbottal, -süveggel, kereszttel. Ugyanez biocsokoládéból. Kicsi mikuláscsokoládék szintén kaphatóak itt, bár a háttérben azért feltűnik a karácsonyfa. S még a Billában is bele lehet futni valódi csokimikulásokba.
