2024. december 5. csütörtök. 13:19
Nemsokára itt lesz a fény! – vigasztalta magát J. Károly, mikor kinézett reggel az ablakon. Azaz csak kinézett volna, mert nem látott túl sokat. Ennek egyik oka a december elején megszokott reggeli sötétség volt. Nem volt ugyan teljesen sötét, meg lehetett különböztetni a reggelt az éjszakától, viszont J. Károly még álmos volt, ami jelentősen csökkentette a látóképességét.
Másrészt koszos volt az ablak. Ez nem a decemberi fényviszonyoknak róható föl, hanem J. Károly lustaságának, aminek egyébként nincsen semmi köze a látóképességéhez. Már húsvét előtt meg kellett volna takarítania, de csak legyintett, mert a függöny eltakarja az ablakot, és őt nem zavarja, legföljebb a minta. A hímzett angyalokat, akik közül minden második egy kis hárfát tartott a kezében, minden első pedig táncolt a zenére, a nagymamájától örökölte. A függönynek amúgy kifejezetten agglegény színe volt, mert a szürkén nem látszik meg, ha beszürkül a portól.
Az ablakra néhány falevél is ráragadt, és a galambpiszokkal együtt valamilyen absztrakt hóesésre emlékeztette J. Károlyt a kép. A koszos ablak látványa másokat sem zavar, hessegette el az ablakmosás gondolatát magától a férfi. Az emeletet nem szokták bámulni, s ha bámulnák is, csak a fa lombjait látják, és ilyenkor télen, amikor nincsenek lombok, pedig igazán telepíthettek volna valami örökzöldet is a parkba, szóval, ilyenkor az ágakon ülő varjak terelik el a figyelmet az ablakokról.
A büfés Eszter talán gondolatolvasó, vagy inkább gondolat-befolyásoló. Épp az előző nap beszélt az adventi készülődésről, hogy ő bizony már befújta ezüst csillámporos ünnepi mintákkal az ablakokat, feldíszítette a frissen mosott függönyöket a karácsonyi égősorral, aztán új illatosítóval cserélte ki a régit, az alma-rózsa helyett most fahéjas-vaníliás, édes-gyömbéres illat lengi be a lakást, némi sült gesztenye aromával. A gesztenye igazi, tette hozzá.
Ezért jutott eszébe J. Károlynak a reggeli kávéról a gesztenye, utána rögtön az ablak, csak utóbbi miatt megfeledkezett a gesztenyéről, pedig elhatározta, hogy reggel a piacon vásárol egy zacskónyit Eszternek. Majd elmerengett, hogy az ablakhoz való viszonya vajon mennyire tükrözi az életfelfogását, ha már a piszok miatt az ablak nem tükrözheti a fényeket. – Nem fog tehát megvilágosodni, mármint J. Károly lelke, és nem tud kapcsolatba lépni a szellemi világgal, mert ebben megakadályozza egyrészt a por, másrészt a falevél és a galambpiszok.
Aztán rájött, hogy az ablak kinézete alapján az életfelfogása két szóban is összefoglalható: igénytelen és lusta. – Ez ugyan a jellemére utal inkább, az alaptulajdonság viszont szoros összefüggésben áll az életfelfogással. Ő ahhoz még mindenképpen hozzátenné a vágyakozást is, a lustaság és a vágy azonban nem jó barátja egymásnak.
Aztán maga helyett Karcsit kezdte sajnálni, mert észrevette, hogy a terrárium üvege is piszkos, így a teknős lelke sem tud kapcsolatba lépni a magasabb szellemiséggel. Ám J. Károlyban volt némi gondoskodó hajlam is, ezért, ha a saját ablakait nem is tisztította meg, munka után a terrárium üvegét megtakarította. Még ezüst csillámport is vásárolt, hogy ünnepi legyen a teknős hangulata. Akkor jött rá, hogy a terrárium nem is üvegből van, hanem átlátszó műanyagból.
A szerző irodalomtörténész
