2024. december 5. csütörtök. 9:21
A hippiunokák beteljesítették nagyszüleik álmait. Az ötven évvel ezelőtti fiatalok világszerte megfuttatott eszméi azt parancsolták: szeretkezz, ne háborúzz! Aztán sokukat elvitték az Egyesült Államokból Vietnamba, közülük jó néhányan nem tértek vissza a harcokból. Meghaltak. Megrendítő filmek szólnak ezekről az időkről, a Hair és a Szarvasvadász például.
Mára előállt az a helyzet, hogy a nagy fene jogállami demokráciákban, Amerikában és az Európai Unióban, óriási erőket és pénzeket mozgósítottak a szomszédunkban zajló orosz–ukrán háború minél hosszabb ideig tartó életben tartására. Politikusok, civilek, álcivilek, fegyvergyártók és természetesen hivatásos katonák buzdítják a világot Ukrajna egyre teljesebb támogatására. Nem sajnálják erre a pénzt, ömlenek a dollárok és az eurók északkeleti szomszédunkba.
Sokan igyekeztek már megfejteni, hogy miféle érdekek vezérlik a háborúzókat és pártfogóikat, egy nem is olyan apró mellékelem azonban csak mostanában jelent meg. Tudósítások sokasága szól arról, hogy az amerikai fiatalok csupán huszonhárom százaléka alkalmas katonai szolgálatra. Azt is bemérték, hogy Nyugaton a megkérdezettek több mint fele egyszerűen nem volna hajlandó a hazájáért harcolni.
Egyfelől tehát ott áll a mérhetetlenül gazdag, a háborút a háttérből támogató csapat, folyamatosan szállítja a pusztító fegyvereket, ám hiába lenne hajlandó katonákat is bevetni a halottak ezreit kitermelő háborúba, aligha, sőt, a hírek szerint egyáltalán nem tudná az úgynevezett élőerőt átadni pártfogoltjának. Egyszerűen nincsenek katonai szolgálatra alkalmas fiataljai.
Az ukránokat harcoltató hatalmak a napokban tették azt a javaslatot, hogy szállítsák le a kelet-európai ország sorköteleseinek korhatárát huszonötről tizennyolc évre. Nem számít, hogy már alig maradt ott hadra fogható fiatalember, az sem, hogy megbotránkoztató módon, elképzelhetetlen erőszakkal fogdossák össze az alkalmasnak látott embereket és küldik a frontra az ukrán hadkiegészítő martalócok. A fennkölt Nyugat korábban is ismert volt kíméletlenségéről, más civilizációk lerohanásáról és kirablásáról. Elég csak a lemészárolt amerikai indiánokra gondolni.
Most sem tesznek mást Ukrajnában. Gyilkolnak és gyilkoltatnak. Ha bárki is szóba hozza a tűzszünetet és a béketárgyalásokat, azt lekiabálják. Valami őrült haláltáncban forognak a háborúpárti országok vezetői. A megválasztott, januárban hivatalba lépő, a béke ígéretével fellépő amerikai elnök hivatalba lépéséig már csak néhány hét maradt. Éppen ezért a háború hívei soha nem látott erővel öntik Ukrajnába a dollárokat és a fegyvereket.
Pedig katona ügyekben akár szégyellhetnék is magukat. Hiszen miféle ország az, ahol a fiatalok mindössze egynegyede alkalmas például katonai szolgálatra? Ez az Amerikai Egyesült Államok. Azt mondják, hogy Nyugaton a woke-izmus, az önmegvalósító eszmék és a túlhajtott személyes szabadság nemigen egyeztethető össze a katonai szolgálattal. Így tehát ott van a katonajelöltek háromnegyedét kitevő létszámú túlsúlyos, beteg és gyenge, drogos és mindenféle mentális bajjal küszködő fiatalember. Értük és helyettük áldozzák fel az ukrán férfiakat. Kétségtelenül nyernek ezen. A harcterek halottaival tele koporsók nem Washingtonba vagy Los Angelesbe érkeznek meg, hanem Kijevbe és Munkácsra.
A látványos fegyvervásárlásokra fordított pénzek vagy maradnak Amerikában, vagy pedig tesznek egy kört Ukrajnában. Aztán visszamennek Nyugatra. Így tehát nem történik más, mint hogy maguktól és maguknak vásárolnak.
Az ukránok meg pusztuljanak helyettük. Ennek kell sürgősen véget vetni.
A szerző író
